Szülőföldünk madártávlatból - Letűnt korok maradványai a bicskei fotókon?
Címkék: fotó régészet helyismeret helytörténet csabdi imeli.lászló
2019.05.09. 00:00
Imeli László felvételei között szép tájképek is vannak. Főleg a Csabdi völgyről és Bicskéről, sosem látott szempontokból. De van még egy titkuk. Eredetileg azért fotózott, azért kutatott - sokszor hajnalonta, munka előtt - a bicskei határban madártávlatból letekintve -, mert nagyon régi épületek alapvonalai engedik látszani magukat egyes (lelő)helyeken. Ő ezt nem állítja, csak felveti. És nem minden képen van ez könnyen láthatóan, akad itt olyan kép is, ami azért került ide, mert tetszik. Örülök, hogy írhatok erről, mert a magasból készült képeket - különösen a környékről - már régen nagyon kedvelem. Nem képregényszerűen szerkesztettem, szöveg és képek nem mindig egymásról szólnak. Jó nézelődést a kilátóból!
Nem állítja, hogy ezek feltétlenül leleteket rejtenek, csak felveti, kérdezi - a szülőföldjét szerető ember elgondolkodva, aki gyermekkorában régész akart lenni. Olyan, mintha mikroszkóp fölé hajolna, csak kicsit másképpen. Hiszen ez egyrészt ez makroszkópikus vizsgálat.... De nem azt mondja hévvel, sem sehogy, hogy akkor ezt most aztán add Uramisten azonnal, mindenképpen fel kell tárni. Nem. Szerinte ott ez és az látszik: egyszerűen tudni kell róla, tudjunk róla. Kérdezi, hogy jól látja-e?
Óvja a jövő leleteit. Maradjon nekik is valami nagyon régi a rendes helyén? Lehet. "A régészek nem gondolnak eleget a jövőre. Hol marad a jövőbeli leletek óvása?" - kérdezte egyszer valaki némi iróniával.
Imeli László kincseit megjelenni engedi. De azt kérte, Szolnoki Tamás régésznek mindenképpen kérjük ki a véleményét.
Fogunk is találkozni, remélhetőleg hárman és akkor megbeszéljük a fotók alapján. Azt is megírom terveim szerint újabb képekkel. A könyvtári Szülőföldünk körben is nagyon jó lenne Imeli Lászlónak ezt a tevékenységét és képeit bemutatni egy délután.
Ismert, hogy Imeli László munkájának köszönhetően a Bicskei Szó abban a különös szerencsében részesülhetett, hogy fénykép és képeslap gyűjteményének bicskei dokumentumait közreadhatta. Javasolt a Bicskei Szó egy városi kiállítást is, amire vevő volt a Petőfi Művelődési Központ. A gyűjtőt akár önkormányzati szinten is segíteni kellene abban, hogy létrejöjjön egy olyan portálja, melyen digitalizált kincsei és leírásai megtekinthetők bárki számára, bárhol, bármikor. Bannerrel a hivatalos honlapon is ott lehetne és persze itt is, kevésbé hivatalosan....
Minap a határban jártunk. Különösen a Galagonyás szőlőhegy mányi út felőli második és harmadik dűlő közötti, bejárati része ragadott meg, amiről Imeli László is elmondta, hogy itt biztos komoly építmény állt a letűnt korokban. Ahogy megyünk be a mányi útról a harmadikba és balra tekintünk, egy olyan szántót látunk, ami kb. 380 méter hosszú az úttól az első szőlő mezsgyéjéig.
Ebben egy 180 méter hosszú feltételkezett épület alapjának kontúrja látszik a felvételen. A második dűlő szomszéd földjén ugyanez a helyzet, de az ottani méretek mások.
Madrátávlatból a talaj - építmények alapvonalait idéző színeváltozásai alapján teszi fel például azt a kérdést is, hogy a feltárt galagonyási, római kori vízvezeték körül nagy épületek voltak-e? Laci azt mondja, száraz időben, porban nem látszik a különbség a talajelőkészítési munkán vagy vetésen is túl lévő táblán, mert minden szürke. De ha eső jön, akkor az máris emeli a kontrasztot a vizes állapot. Az anyaföld sötétjét a víz mélyíti, mint rendesen, a fehéres, szürkés, köves, kőporos alapvonalak pedig kiemelődnek.
Azért is valószínű, hogy itt komoly birtokok voltak gazdasági és lakóépületekkel, mert a III. dűlőben volt a római vízvezeték, amit tudtommal Jakab István László tárt fel és a Bicske története című meghatározó monográfiájában egy saját kezű rajzot is közzétett róla.
A kultúrnövényzet sorolásán, az eltéréseken is kivehető akkori képei szerint, hogy itt építmény volt. Nem akar feltárást. Csak érdekli és nézelődik.
Csak annyit tudtam mondani neki, hogy a régészekről olvastam, hogy a légi képek szemrevételezése a kutatási területekről nulladik lépésük is lehet egyes esetekben.
Bózsing Éva régész gyerekkori barát. A szülei polcán is ott volt Jakab István László műve. Egy régi beszélgetésünkben mintha mondta volna már nekem, hogy ezen a területen, ahol a vízvezetéket évtizedekkel korábban feltérták, egyetemista korában terepgyakorlaton voltak és meg is találták különböző használati tárgyak töredékeit. Cserepekre emlékeztem. Mai kérdésemre azt válaszolja, hogy valóban ez történt ezen a lelőhelyen. De mivel az ő területe az őskor, nem szeretne belemerülni ebbe a témába. Szerinte (anélkül, hogy tudta volna, hogy ez a tervünk is megvan), jobban tenném, ha Szolnoki Tamás régészt kérdezném mert ő Bicskének és környékének kutatója.
Imeli László fotói (régebben és különböző évszakokban készültek) több helyen is feltárnak hasonló összefüggéseket, pl. a menekülttábor (első kép) és oldalvonala valamint a sztráda közötti, és a tábor mögötti táblán, de az Előhegy aljában és több helyen is. Kimentünk az autópálya átjáróig a Csabdi úton. Az előtt van egy kis felvezető út. Azon fel. Ott be a szántásba, amin ugyanezek az alapvonalak, csak más formában.
És rengeteg kő a szántásban. Valamint az alapvonalak. És körpanoráma a városra, legelől a táborral. Balra a tóval és a Pusztapincével. Laci azt mondja, hogy gyerekkorában oda a hegytetőre jártak fel a szüleivel kukoricát kapálni a Dobogó mögé és azt kérdezi, jártam-e valaha a bicskei kőbányában. Mondtam, hogy ebben biztos nem. Ők jártak ide bicóval gyerekkorukban. Az ottani kő kincs a római korban még inkább elérhető volt, vagyis nem kellett messziről hozni. Az építkezéshez anyag kell, víz, akarat és tudás. Ezek errefelé mind adottak voltak. A tábor melletti és mögötti utcákból azokat a területeket is szemléljük, amik a tábor hátsó frontja mögött húzódnak. Mint egy templom, vagy bástya, olyan az egyik alaprajza.
Aztán elnézünk a pályával párhuzamos, Előhegy oldali szervízútra is. A Csabdira vezető közút, a domb alján, és a patak között lehetett a feltételezett Szentlászlófalu feltételezett helye. Látunk itt is "alaprajzokat", de ki tudja mikori, és milyen épületek voltak.
Végezetül e szemlélődés következtében egy biztató alaphang, köztudomású állítással, ami biztos is és amiben semmi új nincs: porrá leszünk.
izing
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
santner 2020.06.30. 04:21:32
(dr. Tömpe Péter, a Mály-Pajer család rokona)