Közeleg az ünnep. Bicskén a főutcán egy hetven év körüli, szinte  töpörödött bácsi - lassan tolja kerékpárját. Halkan, lassan beszél. Fájhat mindene. Ismerem, mióta az eszemet tudom. Micsoda Starking almákat hozott néha. A kedvenc almám volt. De az azt hiszem, mezítlábas Symphonia cigije bűzét azt nagyon nem szerettem. Dolgos ember volt, nyugdíjáig dolgozott és azután is, amennyire engedte a kondija. Jó ideje hányja-veti a sorsa, mint egy szárazföldet kereső hajótörött bárkáját az óceán hullámai. Csodálom, hogy még egyáltalán él. Hogy még bírja.  

Albérletéből menni kell. ma tudta meg. Tudok-e kiadót. De kevés a nyugdíj. Ez az albérlet inkább kényszerszállás. Még szükséglakásnak sem nevezném.  Ma reggel közölték, hogy akkor helló. Az éjszakáit eső esetén nejlonnal is takarózva tölti egy átázott néhai heverőn. Így él közöttünk.Most is szárad a rajta lévő ruha.

Igen, kellett ehhez az önhiba. De az kinek nincs? Vagy hol van az a hárítás a Bibliában, hogy jól van akkor, önhiba esetén ne segítsünk? Mert ez a farkastörvény szemlélet nagyon dívik ma. Meg is értem. Csak fel nem foghatom. Mert ahogy Őze Lajos mondja a Megáll az idő című remekműben - Bodor László szerepében:

"Mindenkinek igaza van. Még a szar is le van szarva."  

A bicskei szociális szféra radar-képernyőjén (elég sűrű lehet) biztosan rajta van a hajléktalanság felé csúszó kedves  bicskei polgár mozgása, mert már kért párszor ott segítséget, nyilván kapott is kisebb-nagyobb dolgokban.

De azt, hogy ennek az embernek - ott ahol a munka becsülete, a végigmelózott élet ennyire az értékrend része a szavakban legalábbis, szóval, hogy itt miért nem jutunk el odáig 2019-ben, hogy akkor legyen neki négy fal, ajtó, ablak és tető, kémény, mosdó, wc, teakonya - mint bérlemény - azt annyira nem értem. Illetve értem én, csak fel nem foghatom.  

Plusz kereszténynek mondjuk magunk államilag. Akár meg is keresztelkedünk, ha bizonyos szinten eddig még nem voltunk.      Ám mivel az emberség intézménye sem nem bal-, sem nem jobboldali, a vallástól, kortól, nemtől, származástól  is teljesen független - tényleg eljuthatnánk már odáig, hogy ennyire - nem minősítem milyen módon - talán senkit ne hagyjon az út szélén se az állam, se a helyi állam. . 

Tudom, hogy vannak magánszemélyek, akik segítik őt. Tudom a nevüket. Az egyikük nevét akkor is kimondom, ha anyám (különben nagyon szép) nevét kérdezik.  Szeretem, ismerem, tisztelem segítőit. Tudom, hogy miért nem tudnak többet adni. Ők nem tudnak megoldani mindent.

Az önkormányzatnál pedig tudják, kiről írok, tudják, kivel találkoztam ma, augusztus 20. előtt pár nappal a Szent Istvánról elnevezett úton. 

Válságos a helyzet az út szélén. Terepszemle, megkeresés, gondoskodás. A reprezentatív, választásokra gyúró szónoklatok mellett, közben, előtt vagy után.

Valami legyen.  

Előre is köszi.