Spirkáné Ágival félszavakból értettük egymást a mai világ viselt dolgairól. Szüleim is ismerték és szerették, bíztak benne, főleg édesanyánk kért tőle segítséget a kistószegi időkben.   

Családunk orvosai mellett is dolgozott. Gyerekként az utcán vagy a ház ablakából sokszor láttam, amint munkába megy vagy onnan jön, akár nyáron, amikor mi focizunk a Dózsa György utca vonalában, de a Bethlenben. Sőt. Arra is emlékszem, hogy szánkózott a Kistószegen. Nem egész délután, mint mi, de szánkózott egyet valakivel a téli, már sötét délutánon munkából jövet, mert addig sem kell gyalog mennie a jégen... A nevetésére is emlékszem, ezt őrzöm róla.      

Segítőkész, kedves, jó ember fejezte be földi pályafutását, mégpedig hosszan tartó, méltósággal viselt betegség következtében.   Isten nyugosztalja. 

Tavasszal - vagy tavaly tavasszal? - osztottam meg egy olyan fotóját, amit a szimbólummá vált kistószegi gólyafészekről készített, amibe éppen akkor érkeztek a lakók.   

 Sajnálom. Családja minden tagjának együttérzésemet szeretném kifejezni.   

Később a gyászjelentés is látható lesz. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.