A Porecki Delfin úszófesztiválon érmet szerző bicskei úszok, akik közül a felső két képen lévő Vakán Gyula és Tavali Emil - mester és tanítványa a bicskei tanuszodából -, már többször jártak itt. Tavaly a kedvezőtlen időjárás miatt csak az 1500 méteres távot engedélyezték a szervezők. Pató Csaba (akit egyéniben a bicskei teniszélet legjobbjának tartanak Bicskén, Bertóti Béla doktor úr mellett, aki a legiskolázottabb teniszező és mindmáig jó játékos) - először vágott neki a tengeri 5 kilométer leúszásának. Izing Antal itt szintén első bálozó.

Állt egy fotózó szervező  a parton, a "befutónál" . Kérdezte, hogy szabad-e. Ez már szerkesztett kép, a csapatról összerakott puzzle.    

Sajnos az online eredményekben - ellentétben a Balaton-átúszással - nem elérhető, hogy ki milyen településről jött, a nemzeti zászló szerepel minden célba érő neve mellett. A magyar zászlót is jó volt látni a saját nevem mellett oly sok más nemzet színei között. (Az oviban is ez volt a jelem. De nemcsak ezért.) Nem tudjuk, voltak-e még Bicskéről vagy a Bicskei Járásból a mezőnyben. Ha bárkinek információja van erről, a Bicskei Szó szívesen fogadja.

Az oldal - magától értetődő szűréssel használható. 

Útitársamat, Tavali Emilt arra kértem, hogy foglalja össze a Bicskei Szó olvasóinak a saját élményét:

"Minden alkalommal, mikor egy újabb nyílt vízi úszásra indulok szinte ugyanazok emlékek, gondolatok és érzések jönnek elő bennem. Így volt ez most is. Mindig eszembe jut az első alkalom, mikor először mentem az uszodába. Egy előre megbeszélt alkalom volt és Gyula bácsi várt rám, piros úszónadrágjában. Mindjárt az első alkalommal vízbe parancsolt, mondván „ nem ismerkedni jöttél, ugye?” Nem tudom, hogy ő hogy volt vele, de én nem igazán bíztam magamban és abban, hogy meg tudok tanulni úszni. Korábban volt már több sikertelen próbálkozásom és nem igazán hittem, hogy 33 évesen, mozgássérülten sikeres lesz ez a vállalkozás. Gyula bácsi minden alkalommal tudott valamivel motiválni, ami miatt egyetlen óra után sem éreztem azt, hogy ez volt az utolsó. Nem tudom, hogy csinálta, de egyre jobban szerettem menni és gyermeki lelkesedéssel vártam a következő alkalmat.
Nagy segítség volt számomra, hogy mindig türelmes volt velem, még akkor is ha nem úgy sikerült a feladatok elvégzése, ahogy kérte, pedig erre azért volt bőven példa. Sokszor átlendített a holtponton humoros mondataival. A kedvencem az lett, mikor egy jelentőset nyeltem az uszoda vizéből a következő szavakkal vigasztalt:
„Semmi gond, a bicskei gyógyvíz csodákat tesz!”

                                               Vakán Gyula úszásoktató (Bicskei Tanuszoda) 

   
Aztán az idő előrehaladtával a tanulásból szenvedély lett vagy valami hasonló. És talán a mester-tanítvány viszony is már átalakult baratsággá. Így mentünk először közösen a Velencei-tóra, a Balaton-átúszásra és így indultunk el Porec-be is nagy és nagyobb távokat úszni.
Nagyon hálás vagyok a Gondviselésnek, hogy úgy irányította életünket, hogy azok keresztezzék egymást! És nagyon hálás vagyok Gyula bácsinak is azért, hogy annak idején fogadott és kitartott mellettem, tudása legjavával segített. És azért is, hogy ma már együtt úszunk a 4-es pályán, hetente három alkalommal, vagy többször. Arra különösen büszke vagyok, hogy megtanított „piramist” úszni! Bár ezt csak az tudja mit jelent, aki Gyula bácsinál tanul úszni!"

Köszönjük Emil sorait.  

  "Úgy terveztem, hogy szélerőtől, hullámzástól függően 1500 vagy 3000 métert mindenképpen úszom Istria fővárosának tengeröblében, de a szívem mélyén nem is volt kérdés az 5000 méter" - folytatja Izing Antal a saját beszámoló írását. 

"Eszembe sem jutott kiszállni. Úgy éreztem volna magam, mint aki dolgavégezetlenül tér haza.  Néhány éve tudom, hogy van ez az úszófesztivál. Vakán Gyula úrtól  tudom, akivel az uszodában beszélgettünk erről és a szaunában többször is visszatértünk rá. Emilt is az uszodából ismerem, Csabát pedig már régen. Az első perctől eljöttem volna és amint lehetőség adódott, vagyis idén, Gyuszi volt szíves felajánlani a lehetőséget. Az uszoda fennállása óta egyébként nekem is adott hasznos tanácsokat és biztatást.   

Az úszás  vége volt számomra szigorúbb. El is tévesztettem, mert azt hittem, (vagy azt akartam hinni?!), hogy már csak 1 km van hátra, amikor még kettő volt. Ez lehetett a nehézség lélektani oka. 

Session-nek akartam felfogni, örömzenének, ahogy a célban is jó élőzene szólt; tudtam, hogy nagy élmény lesz ez a rekreációs úszófesztivál, de hogy ekkora, azt nem. Az első kilométernél láttam meg - magam előtt úszni - a lábak nélkül tempózó embert. Nincs több kérdésem. Végigmegyek. 

Sporttársam, a csak azért is-úszó, a  dafke-úszó - gondoltam - aki felül igen erős. Hatással volt rám. Nem csak azért, mert örülök annak, hogy megvannak lábaim....

Szép a tengerfenék, mohos nagy kövek, ahol pedig már nagyon mély, nyílt a víz, ott csak a hideg, de élénk kékséget látni.

(Ehhez jött a szigorúan 18 életév feletti (!) lányok gyönyörű mozgásának szépsége, ahogy gyorsban csapatták például fehérben, szőkén, pirosban, feketén és előztek, de el is tűntek, mint egy költői látomás,  úszott velük a nagy hajuk szintén ebben a kékben.)   

Forrás

Végig mellben "gurultam", a sajátos okok miatt majdnem pillangós lábtempómmal. A gyorsúszás nekem nem megy. Gyakorolni kellene, tanulni. A hátat és a pillét pedig egyáltalán nem tudom. Pedig a hátúszás nagyon érdekelne. Szóval maradt a mell. Levegővétel, lenn a vízben tempó(k), közben lenn lassan kifúj, kiereszti szájon haladás közben, aztán feljön levegőért és közben is tempó, megint le  stb. 

De néha mentem víz alatt - pusztán a jóleső nyújtózás, a kényelem kedvéért is és mert ott lenn, teljesen  a "közegben" minden tempónak jobb a hatásfoka, jobban lehet húzni.

Egyszer álltam meg inni, egy rosszul rögzített hajólétrába két kézzel kapaszkodva. A le nem nyelt tengervíz marta a szám, a 2-4 deci benyelt sólé hatásáról már ne is beszéljünk.
- Dober dan! Molim, voda! Hvala lepo - kiáltottam fel. 
Leadta a hajós felbontatlanul, én kapaszkodtam a létrába, a hullámzás is erősebb volt, ezért fogammal tekertem ki a palackot, szeretettel gondolva a Bicskén a Bogyán működő fogorvosi rendelőre.   
A fogaim közül kiesett kupak sajnos növeli a műanyagszennyezést. De biztosan partra vetette már a víz. A palackot visszahajítottam a hajóra: "Hvala lepo!" Azt mondta: "Molim".

Szusszanni, nézelődni, szerelvényt igazítani   többször is megálltam. Miért ne?     

Optimális időjárás volt, csak a napsütés volt igen erős. Itt az idei filmtudósítás.
Szép volt a tenger nagyon. ( Akkor és ott még nem tudhattam, hogy aznap 16 óra tájban Szlovéniában hazafelé autózva, többen is azt mondjuk, hogy nem láttunk még sehol olyan erős esőzést, mint akkor és ott a Dinári-hegységben. Emil és Gyula remekül vezetnek, ismerik a terepet és a Honda gépjármű nekem is tetszik.)

Jó társaságban, jó helyre utazni (Poreč, Istria) - garancia arra, hogy mosolyogva gondolj vissza a turnéra, amíg élsz. A szállás is csuda remek volt - Castello Gulici. Kő, fa, fém és üveg, minimalista stílusú lakberendezés, kényelem, igényesség és tisztaság. Egy éjszakát voltunk ott négyen, két szobában, amiért kb. 10 ezret fizettünk fejenként minden étkezés nélkül. Van a közelben pekeráj, vagyis pékség. Fonott kalácsot reggeliztem és banánt valamint  magnézium-készítményt  ittam. Meg is előztem a görcsöt, talán csak egyszer kerülgette a vádlim.  

A poreči-öbölben az 5 ezer méteres tengeri úszópályát kötélre rögzített gömbökkel és derékszögű fordulópontot jelző nagy bójákkal jelölték.

Érkezésünk délutánján jól megnéztük a tengert és a csodálatos óvárost, többek között az 1500 éves Eufrazijeva Bazilika tornyából. Panorámavadász vágyaimat is kiélhettem. Gyenge közepes hullámverés volt odalenn, felhős égbolt, ami engem elképesztett, hogy én ebben holnap mégis hogyan fogok úszni, de nem szóltam semmit. A toronyból láttam a kis Barbaran szigetet a 700 éves világítótoronnyal egy vonalban - nagyjából odáig tart az első 1500 méter.    

Feszített víztükörhöz szoktam a Bicskei Tanuszodában, (nem pedig tengerhullámokhoz), ahol felkészülésként mintegy 35 km-t úszhattam. De majd lesz valahogy - gondoltam. Gyula és Emil már tapasztalt Poreči Delfinek, vagyis megúszták már itt a magukét - Csaba és én viszont új érkezők vagyunk. Gyuszi és Emil biztattak bennünket, felvérteztek tanácsokkal  és eszem ágában sem volt bármi hangot adni kétségeimnek, nem akartam ünneprontó lenni. Kincstári optimizmus. Eddig egy Balaton-átúszásom volt, ez volt az összes hosszabb vadvizem, ami a Poreči Delfin társrendezvénye, szinte ugyanazok rendezik. A résztvevők és a szervezők fele magyar volt. A Balaton-átúszás adta az ötletet az ittenieknek. Porec polgármestere elsőnek ereszkedett a tengerbe az 5 km megúszása érdekében.  Porec Siófok testvérvárosa. Megláttam és jól esett, hogy itt van Somogy megye utcája. Megnéztem, Siófokon is van Isztriáról és Porecről elnevezett közterület. Somogyi kollégám úgy reagált, hogy valamikor létezett az Alpok-Adria Régió keretében az együttműködés és ma is jó kapcsolatai vannak Somogynak. Érdekesség, hogy ez a képem azért készült a kocsiból, mert rengeteg madár szállt le a szántásba. Aztán ránagyítottam a táblára, hogy majd pontosan tudjam, hol jártunk. És tessék. Somogy megye.       

Azért is vonzott ez az út, mert már szinte  fájt, hogy soha életemben nem jártam az Adrián sehol, pedig megfordultam már  világon itt-ott. Így legalább stílusosan, bele a közepébe, rögtön 5 km úszással kezdtem, ahogy kell. Illik hozzám. Elégedett vagyok. 

Azt hallottam, hogy a néhány órával előttünk startoló Horvát Kupa győztese 56 perc alatt úszta meg a távot. Csapatunk legjobbja, Vakán Gyula (Bicskei Tanuszoda, úszásoktató) 2 órán belül teljesítette. Tavali Emil 2 óra 2 perc alatt (több mint félórával jobb időt úszott, mint az első tengerúszása idején.) . Ők ketten Mester és Tanítványa a Bicskei Tanuszodában. Pató Csaba 2 óra 42 percet úszott, de mindhárman gyorsban. Én pedig 3 óra 45 percet mentem mellben.
Csaba nem használt sem tenyérellenállást, sem úszótalpat - én igen -, ezek javíthatják a tempók húzásának-csapásának hatásfokát, de sok energiát követelnek. Nem baj. Valamit valamiért. 

Megegyeztünk, hogy senki nem vár senkire, mindenki megy a maga tempójában. Elsőként az én javaslatom volt,  büszke vagyok rá, mert nagyon rossz lett volna, ha rám kell várni.
A papucsokat a start előtt egymás mellé tettük le a parton, megbeszéltük, nagyjából hol lesz a találkozóhely a célba érés után a tömegben.

Az időm azért különös, mert a tengerben 20 percet javítottam a Balaton-átúszási eredményen. Bár a Révfülöp-Balatonboglár táv 5,2 km, tehát 200 méterrel hosszabb, viszont a 2016-os átúszáson hullám akkor keletkezett, ha elment egy hajó a közelben. Valamint a Balatonon csak tenyér-ellenállást használtam, itt már úszótalpat is, amiket itt is sokan alkalmaztunk.

Nos, így lehettem én is Poreči Delfin.

Jólesett ennyi "evezés" után partra szállni, el is voltam fáradva, hogy az azonnali boldogsághoz sem volt erőm. Furcsa módon álmos is voltam.   Gyuszi a partról nézte a vizet és a célba érőket. Amikor az asztalhoz leültem, a sörpadra a sátor alatt, ahol a jó zene szólt, kérdeztem, hogy ő hol van.   
- Téged keres.
Emil ült velem szemben. Öt perc fáradtság után - alig láttam ki a fejemből -, erőt vett rajtam az öröm, majdnem eufória. Vakán Zsolt, Gyuszi fia és Zsolt kedvese, akik Rovinjból jöttek Porecbe miattunk   - a hűtőtáskából elénk tettek ajándékba egy-egy doboz hideg horvát sört, ami nekem nagyon jólesett. Nem iszom szeszt, de ennek nem bírtam ellenállni. Sose feledem.   

Ami a távot illeti, a Kinizsi 100-ra vagyok csak még büszkébb, de az 100 km gyalogtúra volt részemről 22,5 óra alatt teljesítve 33 éve, de azt már sajnos nem tudnám megismételni.

A nevezési díj baráti volt a balatonihoz képest. Itt masszírozást kaphatsz érte a célban vagy a start előtt, (csak ki kell várni), érmet, pólót, sportos vacsorát a megelőző estén és a célban élőzene és babfőzelék vár. A babfőzeléket a magunkfajta delfinek nagyon szeretik. Arra a következtetésre jutottam, hogy a horvátok kisujjában van a vendéglátás. Köszönöm, hogy ott lehettem, elsősorban Vakán Gyulának és útitársaimnak."

Beszélgettünk a parton kisgyerekes magyar családdal a családbarát rendezvényen, ahol a kicsik azt válaszolták Vakán Gyulának, hogy 1500 métert vagy 3 ezret szeretnének úszni. Az a kislány, aki ezt mondta - legfeljebb ha első osztályos lehet. Ha az időjárás is úgy akarja, nagyszerű és felejthetetlen családi program ez - beleértve a közös felkészülést

A Porecki Delfin 2019 a 20. rendezvény volt.     

Hvala lepo, Poreč!

Izing Antal  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.