Szabó István 50 évig élt Sárbogárdon, miután napjainkban visszaköltözött Bicskére. 1947-ben született, gyermekkora egy része a Hegyikastélynál telt, ott élt családja, ahonnan később a Kistószegre költöztek.

mirko2.jpg

Szabó István egy jókedélyű, szívesen beszélgető ember. Bicskén a BTC-ből és egykori, saját készítésű sarujairól híres Szabó Gyula "Sunyi" a testvére, aki már legalább négyszer átúszta a Balatont. Mai találkozásunkat azért szerveztem meg a Hegyikastélynál, mert Mirko Bayerl, a Stockholm mellett élő kutató dokumentumkönyvet szertne írni az itt történt háborús eseményekről. Mindannyiuknál többet tud arról a skandináv polgár, lakóhelye Vámdö község, milyen hadi cselekmények zajlottak Bicskén, a Hegyikastélynál. Munkája során veteránokkal, túlélőkkel beszélgetett Németországban. Ez volt a kezdet. Arra a megállapításra jutott, hogy a "Hegyikastély volt a kis Budapest" abban a tekintetben, hogy sem azt, sem ezt nem adták fel. 
Szabó István a mai Hegyikastélynál töltött órák során majd ebédkor is megjegyezte:
- Ez az ember többet tud a Hegyikastélyról és jobban ismeri, mint én, aki ott voltam gyerek. Nagy mennyiségű dokumentumot, térképet, légifelvételt, fotót és iratot gyűjtött a területről.

mirko.jpg


Mirko rendkívül hasznosnak tartotta a találkozást. Szabó István tisztázta, hogy melyik épület, melyik kút hol is volt, elmondta, hogy legalább 20 gyerek élt vele együtt, mutatta, hogy a mauzóleum mely része volt istálló, milyen jószágokkal  - ez volt az egyik kórház a harcok során, egyik felében a sérültek, másikban a halottak voltak eltemetésükig. A birtokot olyan vastagfalú kerítés vette körbe, amin szaladgálni lehetett.  A kerítésen kívül a Mány felőli oldala mentén nagy mandula ültetvény volt. A toronyban vörösvércse fészkelt. Ők maguk fel szoktak mászni, kinn ülni a szélén, amiért verést ígért az anyukájuk, ha édesapa hazér.

Igen, hallotta a szüleitől, hogy géppuskafészek volt a toronyban, ez egy kihagyhatatlan adottsága volt az objektumnak. Erdő nem volt, inkább jól átlátható parkos rész - leginkább a gesztenyesorra emlékezik, ami a főbejárattól (a mai sorompó után) bevezetett. 

Az aljnövényzetben csodálattal ismeri fel a télizöldet, aminek kék a virága, és ami akkor is itt volt. Könnybelábadv mondja, hogy vitt belőle haza egyet és el is szaporodott. 

Mirko érdeklődése azért is erős, mert ebben az alakulatban a német katonák nem mindig beszéltek közös nyelvet. Különböző országokból sorozták be a német kisebbséget. Mirko illusztrációként mesélt egy veterántól hallott esetet. A sebész felháborodottan, magából kikelve  kiabált a lövöldözés miatt a mauzóleumban, hogy így nem lehet rendesen műteni, hagyják már abba. Mirko kérdezte, hogy a terület lőszermentesítése lezajlott-e. Válaszom szerint lényegében igen, de folyamatos a munka, bármikor előkerülhet újabb fegyvergyári termék.   

A csillagvizsgáló tornya melletti, ma már nem létező épületet magtárnak használták és nevezték. Ebben volt a harcok idején a másik kórház, a nagyobb. A házak mellé pincéket is építettek, amik felett esetenként teraszok voltak. Támadások idején idemenekültek az ott élők, de egy idő után ez a Mirko összegyűjtött elmondásaiból egy hétig pokollá váló területet - aki tehette, elhagyta a civilek közül. Szabó Istvánnak az ötvenes években a szülei mondták meg, hogy maradjon a nagyszülőknél Mányon, a Nándiba vagyis Nándorpusztrára vezető utcában. Mányra vagy máshová (ez volt legközelebb) a harcok idején is gyalog   menekült a Hegyikastély lakossága és nem az akkor igen  mély mányi úton mentek, ahol Szabó István (született 1947) nyakig ért a hó, mert a szél a szántóról belesöpörte, hanem a szántóföldön. Szabó István azt is elmondta, hogy ő jól emlékszik olyan havas telekre, amikor a mányiak és a bicskeiek nekiláttak a mélyutas részt kilapátolni, hogy használható legyen az út.  Mirko elmondta, hogy ezen az útszakaszon komoly harcok dúltak az  úton vonuló szovjetek és az SS között. István gyerekkorában is álltak roncsok az út mellett. 

Az itt született fiú családi emlékezetében pedig maradt egy borotválkozó német katona. Kívülről támadás indul, ő összekapja magát és sosem tér vissza. Egy katonai övet felejt a házban, amit az édesapa gurkniba félretesz. A területen virággal, kereszttel - végtisztességet megadva is temettek el az ott élők katonákat, maradványaik később exhumálva lettek.          

hk1.jpg


Emlékezett arra is, amikor fegyvereket és lőszereket, valamint sisakokat gyűjtőttek össze a területen és őrizték is. Ez egy nem nagy, elkerített részen volt. A sisakok közül sok lyukasra emlékszik.
A kastély teljesen elpusztult, ezt tudjuk. Mellette volt az ott élők által "kiskastélynak" nevezett épület, ami szintén eltűnt. Romjait a környékünket sújtó frontharcok rombolásai miatt felhasználhatták. A Hegyikastélyt, a Batthyányak nyári lakját az ott élők "nagykastélyként emlegették". Több lakóház és gazdasági épület volt a területen, aminek részleteiről Mirko és István elbeszélgettek. Bakó Tiborral (Csabdi) segítettük a beszélgetést. Bakó Tibor szintén elmélyült helytörténeti kutatásokban, Mirko Bayerl a weben teremtett kapcsolatot vele évekkel ezelőtt, (csakúgy mint a Bicskei Szóval). Tiborral Vasztélyon, Szomoron, Gyermelyen, Gyarmatpusztán is keresgéltek.  

mirko4.jpg
A svéd érdeklődő hétfőn reggel utazik haza és áprilisban jön legközelebb. Szívesen meghallgat a témában bárkit, aki segíteheti további tájékozódását a könyve megírása érdekében. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.