Egészen mást kerestem Bicskével kapcsolatban egy olvasó kérésére. Katolikus templombelsőt ábrázoló régi képeket. Ekkor fedeztem fel ezt az 1943-as cikket. Az Ellenzék című lap újságírója azt kérdezi az akkor országos hírnévnek örvendő Kerecsendi Kiss Mártontól, hogy a főváros után nem gondolja-e szürkének Bicskét.

"- Szürkének? - kérdezi - sohasem. Áldott békesség a falu, nekem az élet. Én itt Pesten csak vendég vagyok. Szeretem a gyerekeket, a tanítói hivatásomat. Szeretem a falusi embert és az ottani intelligenciával is csak azért nem találok mélyebb kontaktust, mert nem tartok velük, ha isznak, meg ha kártyáznak. Ezért egy kicsit, úgy hiszem, kinéznek maguk közül. 

Ezeket mondja Kerecsendi Kiss Márton és ezek után még nagyobb érdeklődéssel nézem majd meg darabját, melyben Páger Antal, mint rendező debütál s két olyan nagyszerű színésznő mint Dayka és Bulla alakítanak főszerepet."

Így végződik a Kerecsendivel készített villáminterjú a Pesti mozaik című cikkben (Ellenzék, 1943. november (64. évfolyam, 247-271. szám)1943-11-13 / 257. szám)

Azért vettem előre a végét 2022 karácsonya előtt a Bicskei Szóban, mert szépen szól az egykori bicskei életről és egyben egyenes kritikával.  Ami a szívén, az a száján.

De a róla szóló ma már 79 éves sorok így kezdődnek: "Kerecsendi Kiss Mártonnal, a harmincadik szerzőjével beszélgetek első színpadi premierje, az "Első" előtt.   Komoly, szemüveges fiatalember Kerecsendi Kiss Márton, a hit és a meggyőződés tisztasága sugárzik szeméből. Nem szédítette meg filmjének nagy sikere, az, hogy megismerték nevét a fővárosban, hogy napi és hetilapok kéziratokért ostromolják. Egyszerű, szerény és természetes maradt, s most a premier előtti lázas napokban is az, akinek született: egyszerű, szerény falusi tanító, akiben valami láng gyúlt ki  s aki írónak született, magyar írónak, tele problémával, mondanivalóval. 

- Mi a véleménye első darabjáról, az Elsőről? - kérdezem. 

Soha még író ilyen feletetet nem adott hasonló kérdésemre. 

- Az első felvonás brilliáns - mondja -,a másodikban már nagy esés van, a harmadik pedig giccs. 

- Ha ilyen tisztán látja, miért nem változtatott rajta? 

- Most már nem lehet. A próbákon a színészek szájában láttam csak meg, hogy milyen a darab. Ez a darab az én tandíjam, benne tanultam meg, hogy mit nem szabad. De a közönség kiszámíthatatlan, az majd dönt."

Azt már a Bicskei Szó emeli ki, hogy mint látható, beszélgettek A harmincadik című film sikeréről. Megkerestem. Megnéztem. Kritikákat olvastam az idén 80 éves Páger moziról. Ennek forgatókönyvét Kerecsendi írta a két rendezővel. A színlapon számomra két név ismerős még, két névhez társítok arcot: Somlay Artúr és Makláry Zoltán.  Kerecsendiről tudjuk, hogy Bicskén iskolát hozott létre a Bihari és Losonczi utcák közelében. Ez hagyományosan szintén pedagógiai funkciót látott el, mert ovi volt. De megszüntették. Kerecsendi filmje egy periférián lévő bányatelep iskolájáról szól. Az Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)1942-10-28 / 244. számában olvasható majdnem egész oldalas riport címe: ""Olyan ez a film mint a Biblia" Beszámoló A harmincadik kolozsvári díszbemutatójáról."   A történet a következő: "A bányatelepen nincs iskola. Nagy Gábor tanító lelkesen fog a szervezéshez. Laskó főmérnök azzal az ürüggyel, hogy nem él a telepen az iskola megnyitásához szükséges harminc gyerek, tönkreteszi egész munkáját, embereivel kidobatja a tanteremmé alakított gépházból a padokat, elkergeti a gyerekeket. A tanító azonban nem adja fel a harcot, a bányászokkal összefogva tovább küzd az iskoláért. Végül minden probléma megoldódik, új családok érkeznek a telepre, akiknek gyerekeivel már elérik a szükséges létszámot és folytatódhat a tanítás."    

Íme a film rendes linkje. https://www.youtube.com/watch?v=Sm2NT4yj4RM Az egész történet mélyen elgondolkodtató és a film elején van egy olyan mondat, amit még ma sem akar megérteni mindenki, még akkor sem, ha hatalommal, befolyással ruházták fel: az iskola mindannyiunk ügye.

Emlékszem arra, hogy Mészáros Árpád tanító már az első önkormányzati lapok hasábjain rendszeresen írt Kerecsendi Kiss Márton kollégájáról a legnagyobb tisztelettel: http://bicskemuvhaz.hu/sites/default/files/pdf/kerecsendi-kiss-marton.pdf