Grafikusművész úszómesterünk munkásságát díjazták - A Bicskei Szó mint Magyar Szó
Címkék: könyv művészet délvidék menekülttábor tanuszoda
2017.01.30. 06:28
Ebben a cikkben a kiállításodat említik Zentán? - kérdeztem Péter László grafikusművésztől, tanártól, aki úszómester a Bicskei Tanuszodában. A Magyar Kultúra Napján Dormán László fotóművész is kiállított, akire jól emlékszem, mert dolgoztunk együtt a Magyar Rádió Határok nélkül c. rádióműsoránál (Szerkesztette Juhász Nagy Ágnes) közel 25 éve. (Itt a legérdekesebb emlékeim közé egy Kányádi Sándor interjú tartozik. Sajnos már nincs az archívumban.)
Péter László "Tollrajzok - Barangolások délvidéki képzőművészekkel" című veretes, szép kiadású művét a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet jelentette meg. A külcsín és a belbecs felér egy Helikon megjelenéssel. Tavaly augusztus 16-án dedikálta nekem a szerző. Akkortájt meg is akartam írni "miért jó bicskeinek lenni" című tárcában, hogy miután megúsztam (öröm)penzumom, kilépek a medencéből, szusszanok éppen és ezzel ajándékoz meg a spori. Otthon nézegetve, olvasgatva az járt a fejemben, hogy a grafikusnak Bicskei Napokon biztosan nyílik majd tárlata.
(Nem mintha nekem bármi fogalmam volna a délvidéki képzőművészetről, hacsak nem az általam mondhatni rendszeresen olvasott Magyar Szó - Üveggolyó című rovatából - avagy a bicskei menekülttábori emlékekből, Fehér László akkori táborlakó festményei voltak a legkarakteresebbek, vele egyszer-kétszer vasárnap délután kiültünk a tópartra némi alkohol társaságában, láttam, ahogy a nádast és a tavat festi szájában lógó cigarettával, de úgy, hogy a képekről kifújt a nádat mozgató, víztükröt fodrozó őszi légmozgás. Nagyjából azon a részen ültünk, csak beljebb, ahol most a bojlis főstég van. Fehér Laci képeiből nagyon sok látható a Báder Fogadóban a nagyterem bejáratával szemben, egészen fönn, végig. Költői képek. "Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton
bút konokon és fájón".
És a tábor háromszobás múzeuma is sokat rejt egykori "jugó" alkotóktól. Emlékszem, amikor a blog címén gondolkodtam - Bicskei Szó -, a Magyar Szó szépsége, egyszerűsége vezetett a választásra.)
Péter László "Tollrajzok - Barangolások délvidéki képzőművészekkel" egy díjazott cikksorozat gyűjteménye, hiszen a 2016. évi Forum Képzőművészeti Díjat Péter László grafikus érdemelte ki a Magyar Szó Üveggolyó mellékletében Tollrajz címen 2010 óta folyamatosan publikált képzőművészeti írásaiért, valamint szerteágazó grafikai tevékenységéért. Forrás: Hét Nap
ia
„Az eleink által felépített hagyományok kultúrájából élünk…”
- Martinek Imre
- 2017.1.17
- LXXII. évfolyam 2. szám
- Bánáti Újság
A nagyvilágban szétszóródott földijeimmel mégiscsak összefutok olykor, hiszen bizonyos mértékben és értelemben magam is vándormadár vagyok. Péter Lászlóval először egy székelykevei sokadalom idején, majd Pancsován sodródtunk egymás közelébe. Ez utóbbi alkalomkor Kóka Rozália bukovinai származású népművészmesterrel járták be épp az al-dunai székely—magyar közösségeket a Kërësztapám nadrágja címet viselő Péter Laci-s kötettel. Aztán valahogy szem elől tévesztettük egymást. Annyit tudtam róla, hogy valahol az anyaországunk egyik szegletében éli civil mindennapjait. Fellelni azonban jelentős kihívás volt. Viszont az Úr útjai kifürkészhetetlenek, és végül a világháló segítségével létrejött ez a „beszélgetés”.
Léphaft Pál, Dormán László és Péter László a magyar kultúra napja alkalmából megtartott ünnepségen Zentán 2017. január 14-én (Fotó: Szabó Attila)
* Számodra az igazi otthon maga az út — jegyezte le rólad Léphaft Pál karikaturistánk a Végvári panoptikum II. című kötetében. Az út, amely mindig befogad és visszavár, s melynek porából nemcsak köpönyeget vehetsz, de rajzolhatsz is bele kedved szerint. Segítenél? Miként értelmezze e sorokat a művészetben kevésbé jártas halandó?
— Én is a bánáti porban cseperedtem fel, akárcsak te. Hogyan lehetne értelmeznünk az egészet, ha nem batyucipelésként? Az út lehet egy kitaposott ösvény, de lehet szabadon kiválasztott csapás is, ahogyan legelébb a XIX. század végén az európai festők csoportja, majd hatásukra a magyar festők változásokat áhító rétege, köztük szép számban délvidékiek is, megtették áttörésüket a modern festészetben. De lehet akár jelentős tervek nélküli, spontán úttörési próbálkozások sora is. Az alkotói szándék nyilván ered valahol, és véget is ér valahol, valamikor. Mindaddig, amíg az ember az útját járja, van esélye a kreatív gondolatait megjelenítő tehetségének a kibont(akoztat)ására is. Optimisták lehetünk, mert noha a mában élünk, nem csupán a pillanatnyi helyzet állapotának lekövetésére és felvázolására alkalmas terepet járjuk be. Minduntalan előtüremkedik az irigylésre méltóan gazdag történelmi és a művészeti múltunk is. Noha az embernek vannak tagadhatatlanul előre megtervezett munkaprojektjei, a művész csupán a töredékek megvalósítási szándékát tudja felvállalni. Ezért, akár vállaljuk/felismerjük, akár nem, a múlt is tagadhatatlanul kötelez valamire bennünket. Lehet új dolgokat felépíteni, de csak a hagyományok mérlegelési/viszonyítási alapjától függően! Mindez tájékozódási kötelezettséggel jár, hogy el tudjuk dönteni, hol is vagyunk pillanatnyilag a megkezdett úton/pályán. A hagyományainktól ugyanis akkor sem szabadulhatunk meg teljesen, ha függetlenedni akarunk tőlük, és meghirdetjük a múlttal való szakítás programját. Hiszen főként az eleink által felépített hagyományok kultúrájából élünk, az általunk létrehozott újítások csak újabb, hajszálvékony rétegek a régi mázon. Lehetséges tehát, hogy a hagyományok felvállalása batyucipelés az alkotó ember számára. De valahol mégiscsak folyton használjuk a vívmányait, a régebbi megtapasztalásokat, melyek hasznos támpontokból, az alkotást segítő, kazeinszerű ragasztóanyagként tevődnek össze, és amelyeket természetesen kamatoztathatunk. A már megszerzett szellemi értékek mindig is a javunkra válnak, még ha felülbíráljuk, vagy leigázni akarjuk is őket. Hiszen nemcsak az önismeretünket segítik, hanem a közösségi kultúránk megtartását, a megmaradásunkat is általa szorgalmazzuk. Ha csak Kodály egyetlen fontos gondolatát idézzük fel, mely szerint a meglévő kultúra úgy marad(hat) fenn, ha élünk vele, illetve ezt az örökséget a következő nemzedékeknek is rendre megtanítjuk, átadjuk — már ekkor sem járunk túl messze a teljes igazságtól. A meglévő, immár hagyományossá vált művészeteket is akarva-akaratlan beleszőjük az újszerű láttatásainkba, mert a kollektív emlékezetet nem iktathatjuk ki a tudatunkból vagy a tudatalattinkból. A porba rajzolás fogalma efféleképpen értendő…
* Noha végzettséged szerint „csak” grafikus és képzőművészet szakos tanár vagy, szülőfalud, Székelykeve monográfiáját is megírtad idestova tíz esztendeje, Vándorfecske hazatalál?címmel. Mi késztetett erre a vállalkozásra? Gondolom, az a bizonyos kérdőjel sem véletlenül került be a címbe. Tervezed esetleg a krónika folytatását is?
— A Vándorfecske hazatalál? az első könyvem volt, és vele az a régi vágyam teljesült, hogy megírjam a szülőfalum történetét. Középiskolai éveim óta rendkívül izgatott a kérdés, hogyan vándoroltak el a bukovinai székelyek az 1764 után meglelt szülőföldjükről, Bukovinából, ahonnét nemcsak az Al-Duna kanyarulataiba, hanem akár Brazíliáig is eljutottak. Olyannyira érdekelt a kirajzások oka, hogy első útlevelemet megszerezvén, tizennyolc éves koromban egy székelykevei fiatalemberrel, egyúttal barátommal és unokabátyámmal, a még kezdő magyartanár Kelemen Sebestyén — Percellel együtt elutaztunk Bukovinába. Megkerestük az „őshazánkat”. A siralmas ottani körülmények ellenére nekünk hatalmas, lelket felszabadító élményben volt részünk. Szerettünk volna írni egy közös úti beszámolót is, Percell azonban 1981-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt. Én viszont tovább cipeltem magamban a vállalt fogadalmat: megírom a hazatalálás történetét! De már csak itt lett belőle valami ennél terebélyesebb. A könyv végül Magyarországon készült el. Itt látott napvilágot röpke néhány esztendő leforgása alatt esszészerű tanulmányfüzérként az évekig, évtizedekig gyűjtögetett adatok rengetege. Krónikásként hitelesen végigkövetve Székelykeve közösségének életét a falu megalapítását megelőző időktől kezdve egészen a ’91-ben kirobbant délszláv háborúig. Természetesen maga a könyv nem egy komolykodó helytörténeti munka, inkább személyes élménytáram.
* A délszláv testvérháború, illetve a bombázások idején kezdődött (el)vándorlás sajnos korántsem ért még véget. Nemrég egy székeli sráccal beszélgettem, aki azt találta mondani, falujukból az emberek vagy külföldre költöznek, vagy a temetőbe. Téged mennyire hívnak, húznak haza a gyökerek?
— Huszonöt éve már, hogy családommal Magyarországra jöttünk. Természetesen sűrűn hazajárunk, és mindmáig követjük az otthoni eseményeket. Úgy tűnik, azon túl, hogy 450 kilométerrel északabbra kerültünk, más lényeges változás nem történt velünk. Mindig is al-dunai székelyek voltunk s marad(t)unk, a mindennapjainkat pedig spontánul átszövi az itthon- és otthonállapot. Ahogyan egy római bölcs mondta, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba (a Tiberisbe) lépni. A háború alatt az új körülményekhez kellett igazodnunk, tehát itt, Magyarországon építettük tovább az életünket. Egy generáció kevés ahhoz, hogy az ember minduntalan irányt váltson, mert egy ilyen döntés az élet bonyolult és annak szinte teljesíthetetlen átszervezésével jár. Visszatelepedni a régi élettérbe már nemigen lehetne, ellenben a szülőföld iránti kötődésünk eltéphetetlen szálként kitűnően szuperál.
* Hogyan tovább, mármint ez után a kitüntetés után?
— Én nem szoktam megszabni magamnak számomra teljesíthetetlennek tűnő feladatokat. Lényegében egész életemben olyan (alkotói) problémákat és feladatokat oldottam meg, amelyek csak úgy, minden előjel nélkül kerültek elém. Hogy ez spontánul van-e így, vagy a saját észleléseim, érzékeléseim révén jön folyton létre, az nem is érdekes. Úgy is mondhatnám röviden, hogy az önkifejezési vágyam keresztezi a világfelfedezői hajlamomat… A céljaim tehát mindig szervesen kötődtek a problémaészleléseimhez. Ezért van az, hogy a szellemi lényem hol a képzelet világa és a képzőművészi önkifejezés, hol pedig a gondolattermelés és az írott szó irányába sodor. 1983-ban diplomáztam a belgrádi Iparművészeti Egyetem festő-grafikai és könyvtervezői szakán, tehát harminchárom éve vagyok jelen hivatalosan is a képzőművészeti porondon, illetve a délvidéki szellemi életben is. Természetesen örülök a díjnak, de leginkább annak, hogy vannak akik (f)elismertek, és nemcsak képzőművészként, hanem írogató „krónikásként” is értékelnek.
A főutca központi részén, az épülő hivatal oldalán és a Hősök terén láthatók ezek a kb. 10 éve épült járda közepére 20-40 méterenként zöld vagy rózsaszín - szinte fluoreszkáló anyaggal festett jelek.
KP.1. kör és egy x például. Ki tudja, mik ezek? KP. készpénz? Vezeték épül? Felmérés készül? Szórakozik valaki? Könnyen eltávolíthatók nyom nélkül?
Két öreg akácot vágtak ki a Kossuth téren
Címkék: vélemény környezetvédelem spar fák főtér
2017.01.24. 08:02
Az élelmiszer áruház bejárata előtt álló két nagy akác (?) kivágását az üzlet kérte, nyilván okkal. Nem hivatalos információnk szerint az áruház, a szupermarket jelentős bővítésre, felújításra készül. A feltételezhető kompenzációs megállapodásban foglalt mérték (azt, hogy hol, mennyit kell ültetni cserébe), még nem ismert. (Városunk fakivágás-fapótlás ügyében továbbra sem jár élen a kommunikáció tekintetében. A családi példához hasonlítanám: "Jaj, a gyerek előtt ne".) Lényeg azonban, hogy a fás szárú növények védelméről szóló rendelet 8. §-a szerint a pótlásról 1 éven belül gondoskodni kell a cseréről. Ha a növény nem mutat életjeleket, akkor ismételni kell az ültetést, amit Bicske legjelentősebb iparűzési adót befizető cége egészen biztos, hogy megtesz, és egyébként is százmilliós nagyságrendűt forrást biztosít a környezeti célokra. A pótlási kötelezettséget a terület beépítettségére, a konkrét építmény rendeltetésének megfelelően kell végrehajtani - az adott területen és/vagy máshol. Mivel azonban a főtér Bicske legforgalmasabb pontja autós közlekedés tekintetében is (a város legnagyobb parkolójában) - a fás szárú utánpótlásról történő ottani gondoskodásra való törekvés kézenfekvő alaptörekvés lehet.
ia
"Egyes állampolgárok" levelet írnak - Érkezett 36 perce
Címkék: tél járda nagyállomás járdák írazolvasó
2017.01.23. 22:08
Fotó: Szabolcs László
Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezésére a kormány az olaszországi buszbaleset áldozatainak emlékére január 23-át nemzeti gyásznappá nyilvánította.
"Bicskei téma és te hátha többet megtudsz, elérsz az ügyben: ugyanaz az autómosó épül közel egy éve a bicskei Tesco mellett, mint a felcsúti kúton, ahol néhány héttel később kezdett épülni, ennek ellenére még tavaly ősszel átadták és azóta is használják.
Sok bicskei is oda kénytelen járni autót mosni. A bicskei MOL-mosó közben ismét bezárt, mint ahogyan azt a tavalyi évben is megtette olykor.
A Tesco melletti pedig máig sem készült el, idén embert ott még nem láttam..
Bicske város, nem? Azt hiszem, '86 óta. De ami itt megy... Kritikán aluli."
Többszörösen a világ legjobb úszónőjének választott Hosszú Katinkával közös fotón a bicskei Földes Gábor
Címkék: budapest fotó sport úszás
2017.01.19. 20:49
Helyszín: Dagály Úszóaréna Forrás: Fb
Földes Gábor életében szintén meghatározó a sport, a Vasas NB I-es labdarúgója, válogatott volt. Rendszeresen fut ma is Bicskén és környékén valamint a BTC-ben játékosként, edzőként is megismerhettük.
Egy Bicskén nevelkedett, megbízható és fizetőképes fiatalember levelének részlete, amit azért közlök, mert talán, esetleg segítek neki.
- Budapesten kaptam állást és szeretnék Bicskén keresni egy albérletet. Emiatt is írok most neked, hogy ha esetleg hallasz kiadó lakásról/házról, akkor nagyon hálás lennék ha eszedbe jutnék! Előre is nagyon köszönöm a segítséged!
- szia, valahogy megpróbálom, de nehéz ügy. a többit megbeszéljük! ha gondolod, a keresésed megosztom a blogon személyes adataid védelmével - például.
- Köszönöm a segítséget, megköszönném azt is, ha megosztod névtelenül a blogon! Annyi kitételem lenne csak, ami a legfontosabb hogy számlaképes albérletet keresek. Még egyszer nagyon köszönöm!
Élelmiszeripari gyártósori munkára keresünk dolgozókat betanított csomagolói munkakörbe.
Szorgalmas, monotonitást tűrő jelentkezőket várunk, akik az alábbi feltételek mellett tudják és szeretnék a munkát vállalni.
Munkakör: betanított csomagoló, nem igényel képzettséget.
Munkaidő: 3 műszakban hétfőtől péntekig heti váltásban. Egyedi megbeszélés szerint eltérhet.
Bérezés: bruttó 733 forint/óra + műszakpótlék. Teljes, bejelentett állás.
Kedvezményes termék-vásárlási lehetőség.
Helyszín: Törökbálint
Ingyenes dolgozói buszjáratot biztosítunk a településről.
Jelentkezését várjuk telefonon: 70/610-1026 hétköznap 08-16 óráig.
Városunk hivatalos honlapján kifejezett modortalansággal (ez itt beenyhített kifejezés, mert mi bizonyos szinten nem megyünk bizonyos szint alá) "egyes állampolgárnak" nevezik azokat, akik például képeket osztanak meg a lefagyott utakról. A szerkesztők és választottjaink figyelmébe ajánljuk, hogy ugyanezek az "egyes állampolgárok" fizetnek megduplázott építményadót. Figyeljék még az "egyes állampolgárok" kifejezést, ami olyan itt, mint egy titkosrendőri szóhasználat a jelentésben a 80-as évek elejéről.
Tisztelt Polgár, lakos, kedves bicskei vagy valami. De nem "egyes állampolgárok", mert ez így dehonesztáló. Mintha bűnt követnének el, pedig csak segítenek a városnak azzal, hogy bemutatják nekik azt a Bicskét, ahol élnek. "Ha idősebb lennék, rettegnék kimenni a házból. Nekik könnyű, ők csak autóval járnak, el nem tudják képzelni, hogy lehet naponta gyalogolni". Tehát ezeknek a kritikusoknak köszönet jár. Ami pedig a BGSZ munkatársait illeti: látjuk őket dolgozni sokfelé, de alkalmasint nagyobb és jobban felszerelt csapat lenne szükséges. Mesélték nekem, hogy látták őket hősiesen dolgozni a Kisfaludy és a Tanuszoda közötti fűzfasétányon. Hogy járható lehessen. Hogy-hogy ott még nincs összekötő út? Se gyalogátkelőhely?
"Tájékoztatjuk a kedves lakosságot az elmúlt időszakban egyes állampolgárok által napvilágot látott, a sikosságmentesítést ért kritikák kapcsán, hogy a Bicskei Gazdasági Szervezet megtett, és folyamatosan megtesz mindent annak érdekében, hogy a közlekedés biztonságos legyen a városban.
Erőn felül próbálják megoldani a jeges eső által okozott problémákat, de az időjárás viszontagságai miatt a sózás sem mindig ér el megfelelő hatást.
Mint ahogy minden településen, úgy Bicskén is a fő közlekedési utak sikosságmentesítése történik meg első körben, így a fő utak és a gerinc utak állapota kifogástalan, egyes mellékutak, összekötő utak jegesedésének problémájának megoldásán pedig folyamatosan dolgoznak a BGSZ munkatársai.
Nagyon kérünk ezért mindenkit, hogy ne általánosítsanak, és ne illessenek alaptalan vádakkal senkit!
Tisztelettel megkérjük továbbá az ingatlantulajdonosokat is, hogy saját, és mások testi épségének megóvása végett tisztítsák le ingatlanaik előtt a járdát, ugyanis ez a tulajdonosok feladata.
Bicske Város Önkormányzata"
Látogatási tilalom Fejér megye valamennyi fekvőbeteg ellátást nyújtó intézményében
Címkék: egészségügy
2017.01.18. 14:33
Tanúkat hallgatnak, szakértők vizsgálódnak, a nyomozást meghosszabbították
Címkék: rendőrség
2017.01.18. 14:01
Egy korábbi információnk alapján december 31-ig tartott a nyomozás az október 24-én előzetes letartóztatásba helyezett Gyermekotthon igazgatóval szemben, ezt a vizsgálatot azonban e hivatalos mai válasz szerint tesszük közzé: meghosszabbították.
Az egykori intézményvezető ügyét érintő kérdéseinkkel a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Szolgálatához fordultunk.
Gányai Balázs r. zls., referens, a Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság részéről a következő tájékoztatást adta:
"A megkeresést érintő ügyben a nyomozás jelenleg is folyamatban van. Tanúk meghallgatása és szakértői vizsgálatok vannak folyamatban. A Komárom-Esztergom Megyei Rendőr-főkapitányság az ügy részleteire vonatkozóan a nyomozás érdekeire tekintettel bővebb információt nem kíván adni."
Arról tehát, amiről utcán, téren, boltban, postán, e-mailben olykor kérdezik egymástól az emberek "Mi van a Jánossal?" - jelenleg ez a hivatalos válasz. Az így kérdezők reménykednek abban, hogy kitisztul a helyzet. Az sem hivatalos, de biztos információ, hogy nem omlott össze, erős.
Abban a kérdésben is csak találgatásokba lehetne bocsátkozni, hogy mikor térhet haza, mikor kerülhet át fogva tartása legalább lakhely elhagyási tilalom minőségbe. Október hatodikán vették őrizetbe, a nyomozás törvényben meghatározott eljárási cselekmények szervezett és célirányos végrehajtása eszerint azóta is tart.
"Életveszély a bicskei utakon" - Ír az olvasó
Címkék: közlekedés utak járda írazolvasó
2017.01.18. 08:13
Ezek a sorok a Bicske Szíve Park fórumán láthatók fényképekkel együtt.
"Életveszély a bicskei közutakon, már egy hete tapad le a hó és jegesedik rá az utakra, jégpálya Bicske. Mivel korán reggel igen rossz közvilágítás mellett fényképeztem vakuval, pár perc alatt, sietnem kellett a vonatra, és mert csontig fagytak az ujjaim, ennyi kép lett csak a Barsi, a Széchenyi, a Vasvári utcáról, de ismerősöktől több közterületről hallottam jegesedést, járhatatlanságot. Aki még tud fényképezzen, és töltse fel a fenti hashtaggal, hogy összegyűjthessük a képeket.
Mivel ez nem most leesett ónos esőtől van, hanem 2017.01.12-18-ig terjedő időszakban felelőtlen, hanyag, trehány, és gondatlanság eredménye, ezért kimerítheti a
Hivatalból elkövetett gondatlan veszélyeztetést, kártérítési igényt, illetve akár büntető eljárást is vonhat maga után ez a súlyos hanyagság, akár több ezer ember testi épségét veszélyeztetik sokadik napja (nem csak a bicskei lakosokét, hanem akik ezeket az utakat használnák).
Felel-e ezért valaki, kinek a hibája (?), mert ilyenkor tapasztalatom szerint a reakció egyetlen kizárólagos formája, a hárítás. Jogilag hogyan lehet megúszni, azt hogyan ne csináljak semmit, ami a kötelességem lenne. Az viszont kitűnik ezekből a képekből, szerintem feleslegesen fizetünk adót. Végtelenül boldog lennék, ha gond nélkül működne a jövőben minden Bicskén, és nem nekem kellene mindig jeleznem a problémákat."
Tudta? - Orbán Viktor barátja 16 kilométeres kerítést húzott a bicskei vadászterület köré
Címkék: vélemény pócalja erőmű-tó póctető
2017.01.17. 09:12
Két ház épült a tóhoz közel. Az Erőmű-tó néven ismert táj a bicskeiek kedvelt kirándulóhelye - volt. Itt tevékenykedett Bicske város legnagyobb civil szervezete, a Barátság Horgász Egyesület is. A tó kialakítása, gondozása a nevükhöz fűződik.
A gyakorlatilag Tessely Zoltán, formálisan Pálffy Károly, Bálint Istvánné vezette város megtarthatta volna Bicske polgárainak a területet, de óriási mulasztással elvesztegették ezt. Legalább a tavas ingatlant megőrizhették volna, legalább elérhették volna, hogy ne mint valami idegenek elől szokás, úgy zárja ki a bicskei lakosokat a miniszterelnök kedves jó barátja, akinek üzletemberi zsenialitása hogy-hogy nem az utóbbi években támadott fel úgy igazán.
A területre régebben több százmilliós értékű jelzálogot helyeztetett Bicske, mert a korábbi tulajdonos tartozott Bicskének több címen is.Végül Bicske a legutóbbi adásvételkor a bank és Mészáros cége között - lazán beérte 15 millióval és elállt még attól a szándékától is, hogy a 300 hektáros területnek legalább egy részét, például a tavat megtarthassa, megőrizhesse, magáénak mondhassa, esetleg bejárhasson a város népe mint eddig. Végtére is európai városka vagyunk, ahol szokás fenntartani a népnek természeti pihenőterületet a települések határában. Tessely Zoltán képviselősége, Pálffy Károly és Bálint Istvánné polgármesterkedése idején ekkora érték lett elzárva tőlünk, ekkora kincs folyt ki a kezünk közül. Éppen úgy folyt ki, mintha két kezünket ott a tó vizébe tettük volna, hogy kimarkoljunk belőle két tenyérnyi vizet...
Nagyon érdekes módon Tessely Zoltán egykor teljes szívéből azt követelte, hogy minősítsék vissza mezőgazdasági területté a belterületté lett nagybirtokot. Aztán hirtelen nagy csönd lett részéről ez ügyben és jótékony félhomály. Alkalmasint azért, mert megtudta: Orbán Viktor egyre jobban teljesítő barátját ez a Vál-völgye vadászterületének legészakibb csücskében fekvő 300 hektáros belterület igazán érdekli. Az ár, hogy a legfőbb felcsúti mennyiért jutott hozzá attól banktól, ami a korábbi, hitelekben gondolkodó tulajdonostól elvette, nem ismert. Azért is nagyon titok lehet a valószínűleg igen kedvező és alacsony ár, mert az az aztán igazán rámutatna arra, hogy a Tessely-Pálffy-Bálintné mit veszített el, ami akár azé városé lehetett volna, ami mellesleg pár méteres fahidacskát több mint 10 millióért építtet.
Persze, azt is lehet mondani, hogy nem lehet elvárni tőlük, hogy szembe menjenek a nagyokkal. Rendben, de akkor legalább ne mondják azt, hogy a város érdekeit képviselik. A nagyok érdekeit képviselik a városban a saját személyes érdekükben. Ennyi.
E remekül fizetett lokálpatrióták felelőssége tehát abban áll, hogy nem a párttársak, hanem Bicske érdekében kellett volna minden követ megmozgatniuk. Ugyanis ha Bicske nem járul hozzá, a területet oly könnyen és egyszerűen nem adhatta volna el a bank, elviekben hamarabb hozzáférhettünk volna polgári pihenőhelyünk tulajdonjogához, mint Mészáros cége. Csak egy kis bátorság, kurázsi és lobbiképesség kellett volna hozzá. Tehát a tó és közvetlen környéke Bicskéé lehetett volna. Hogy akkor a tó nélkül a többi több száz hektár bicskei belterület (!) nem kellett volna senkinek? De kellet volna. Idő kérdése lett volna minden.
Hab a tortán, hogy a tetejébe Mészáros Lőrinc cégének megjelenésével Pálffy Károly és társai reszketve visszavonták az összes bicskei cég telekadóztatásának rendeletét és a munkahelyteremtés fontosságával magyarázták. Sem Pálffy, sem elődje semmilyen jelentős, sikeres munkahelyet teremtő akciót felmutatni nem tudnak hivatali idejükben. (Nagyon majdnem lett egy tápszergyár a kampányban.)
Annak idején, amikor az előző fejlesztés beindult Budapest Gate néven, fideszes képviselők fejüket fogva szaladgáltak nemzeti zászlókkal, hogy ezt nem szabad hagyni elvenni Bicskétől.
Innentől 16 kilométer azaz 16 ezer méter kerítés választ el bennünket attól, amit szerettünk, amiért a város legnagyobb civil szervezete megdolgozott, aminek egy része a miénk lehetett volna. Körbe járhatjuk Bicske város zászlajával.
Köszönjük bicskei fiatal (?) demokraták (?).
Közismert, hogy a város hajdan olyan alkut kötött Szántó János vezetésével, hogy a város is részesült a beruházás előnyeiből, ráadásul kockázat nélkül.
A mai projekt valóban csak elvett a várostól.
Építési telkek tömege van ott, miközben Bicske nem tud a CSOK igénybevételhez telket biztosítani az itt élőknek, az ideköltözőknek.
Azért kellett volna tenni, hogy végre a város szerezhesse meg a teljes területet.
Szántó János a beruházásért cserébe hozott 400 milliót a városnak, amiből 200-at ki is fizettek, és a maradék elmaradása miatt képződött a jelzálog, amit az utódok, a maiak, nagyvonalúan el is engedtek a legutóbbi adásvétel során.Tettek egy szívességet főnökeiknek. Jó fejek voltak.
A százmilliós nagyságrendű tartozásból az elkerítés révén kizárt Bicske 15 milliót kapott. (Kb. másfél fahíd ára.) A hajdani beruházás pedig adókat termelt volna, főként építményadót, telekadót, iparűzési adót, idegenforgalmi adót. A hajdani beruházásnak három hátránya volt. Nem hazai befektető. Hitelből fejlesztettek volna. És egy külső körülmény: a válság megjelenése, tetőzése akkor érkezett.
Tény. hogy nem valósult meg (ezt azért akkoriban nem lehetett előre megjósolni, mert akkor pörgött az ingatlanpiac, ekkora válság jelei nem mutatkoztak). De belterület lett!
Az utódok, a mai vezetők elengedték a jelzálogot, az adófizetési lehetőséget pedig az egyéb tulajdonosoknak biztosított "beruházási kedv növelésének biztosításával" magyarázva kidobták. (Persze, persze - amit nem vonsz el a tulajdonostól, azt ő fordíthatná akár beruházásra, fejlesztésre, de látjuk, hogy Magyarországon ez nem ennyire kézenfekvő).
ÉS megengedték, hogy bekerítve elzárt birtokká váljon! Ez ellen tenni sem lehetett. De ha egy Bicske használatában lévő, gyakorlatilag nélkülözhetetlen területet olyan tulajdonos szerez meg, akinek politikai környezetében csak úgy csapkodnak a közösség, a jótét, a társadalmi lelkiismeret, Isten, haza, család és hazaszeretet szavak, csak észre kellett volna vennie a bicskeiek érdekeit.
Az utódok nyilván nem véletlenül tették amit tettek.
Amíg nem a mostani tulajdonos birtokában volt a terület, addig Tessely Zoltán mindent megtett annak érdekében, hogy vissza legyen sorolva külterületbe. Amikor kiderült, hogy ki mesterkedik a háttérben és miért, akkor máris nem volt olyan fontos képviselő úrnak ez a szent és dicső cél.
ia
A bicskei amatőr csillagász sikere után ismét magyar fotóst díjazott a NASA
Címkék: fotó csillagászat
2017.01.16. 21:40
Mint arról hírt adtunk, a bicskei Bajmóczy György amatőr csillagász és fotós filmbe szerkesztett felvételeit minősítette egy alkalommal a nap legjobb képévé a NASA, a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (National Aeronautics and Space Administration) az USA országos repülésügyi és űrhajózási hivatala, amelyet hivatalosan közel hatvan éve hoztak létre.
Ismét magyar fotósé ez a hatalmas skalp! Fényes Lóránd sikeréről az Index számol be....
Felcsút mindennél többet ér? - Óbarok községben az esélyegyenlőségről is forgatott a Hír TV
Címkék: felcsút óbarok
2017.01.15. 17:00
A minden pályázaton extrán befutó Felcsúttól néhány kilométerre a független polgármester nem nyerhet. Egy igazán szép fekvésű magyar falu a sziklák alatt, ahol nincs járda, míg Felcsúton kisvasút stadionnal.
A tatabányai gyorskorcsolyázó ezüstérmes az EB 1000 m-s távján
Címkék: sport tatabánya
2017.01.15. 16:10
A gyászoló édesanya köszönetet mond mindazoknak, akik fájdalmában osztozva 14 éves kisfia, Petike búcsúztatóján részt vettek. Egyúttal kéri, hogy az ott és akkor készült képeket erre a címre küldje el, akinek módjában áll.
vidaedit34@gmail.com
Tiszta erőből Diggerdrájver - Londonban is színpadon a bicskei-londoni blogger ihlette darab
Címkék: mozi színház london művház bicskei.napok
2017.01.15. 12:25
Bicske történetében minden bulvár-maszat nélküli kulturális szenzáció, hogy William Shakespeare Globe Színházának városában is bemutatják a bicskei szerzőhöz és a budapesti Örkény Színház művészeihez kötődő Diggerdrájver című darabot - Epres Attila főszereplésével.
A bicskeiek blogjának értesülése szerint március 24-én Londonban, a LOST Theater színpadán mutatják be a Bicske, Csokonai utcában nevelkedett Horváth János nehézgépkezelő Diggerdrájver című művét.
izing
Friss kommentek