Az önkormányzat integráció néven indult projektjének a bicskei családok életét meghatározó, sajnálatos adata, hogy van olyan Bicskéhez közeli település, ahol az alsó tagozatban - becslések szerint - már legalább annyi bicskei tanuló van, mint helyi. 

Ezzel együtt és ettől függetlenül ajánljuk a Roma Magazin adásának első 10 percét, amit a bicskei Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában is forgattak. A roma népet jól ismerő tanítónő kiváló példa lehet mindenki előtt: felnőtt korában, kemény munka mellett váltotta valóra azt az álmát, hogy taníthasson.

Mirko Bayerl stockholmi hadtörténeti kutató  - a Hegyikastély és a környékünk világháborús eseményeit feldolgozó munkásságát elsőként bemutató cikkemnél még érdekesebb a Csabdin élő Bakó Tibor (jobbra) leírása. 

"Mirkoval január óta folyamatos levelezésben állok. Már közben jelezte, hogy áprilisban jön Csabdira is. Első nap mikor találkoztunk, végigjártuk Csabdin a helyeket, ahol 1945-ben kilőtt harci technikák, főleg tankok, szállítójárművek voltak. A pontos helyekért köszönet illeti Miskei Zsigmondot. Közben persze elhangzottak a harci eseményekről is részletek, amit megint csak Zsiga bácsinak köszönhetek, bár ezeket is egyéb források is megerősítették. Utána végigjártuk a Tarjáni-tó és a vasztélyi elágazás közti részt, mert ott kellett volna azonosítani egy területet, ahol annak idején komoly támadás érte a német csapatokat. A leírásból, mely dombokat, kanyart, völgyet tartalmazott meg házakat sokra nem mentünk. Hiszen több kanyar meg domb, meg völgy is van és csak egy ház. Közel a vasztélyi kereszteződéshez összefutottunk Miskei Gáborral, aki mondta, hogy tud a tó felé egy helyet ahol komoly veszteségeket szenvedtek a németek. Utána még végigjártuk Vasztélyt, megnézve a helyet vagyis annak hűlt helyét ahol 1945 januárjában az HQ (főhadiszállás) –a volt a német Waffen SS-nek. Sajnos Katus néni szüleinek a házát – mert az volt az – azóta elbontották. A hátsó úton jöttünk vissza Csabdira megállva a Hegyikastélytól induló földút csatlakozásánál, mert ez is lényeges a nyomvonal kutatásának. A csabdi Il Villaggio étteremben zártuk a napot. A következő nap délutánját a hegyikastélyi rész kötötte le. Ott érdekes volt, ahogy elmondta, hogy a mauzóleumban berendezett kórházban hogyan műtötte a német orvos belövések közben a sérülteket. Mutatott egy képet, az ajtón látszottak a lövésnyomok. A harmadik nap lett igazán érdekes. Gábort kivittem az általa említett részhez Tarjáni-tó – Vasztélyi elágazás közé. Ott elmondta, hogy az ő nagyapja ott veszítette el a fél lábát és a nagyapja elmondta neki az ott történt eseményeket.
Ez a rész pedig a Janicsár telepnek nevezett rész. Ott vonultak a németek, közöttük 3-4 Csabdiból kirendelt lovaskocsival szállítási célból és velük mentek orosz hadifoglyok is.
Pont amikor a nagyapja a ma is álló ház előtt járt (Sattelberger-tanya) kaptak egy hatalmas légitámadást, de lehet, hogy oldalról jövő támadást is. Nagyapjának ott vágta le a lábát a repesz. A támadásnak kb. 100-150 német katona esett áldozatul és persze magyar emberek és szovjet hadifoglyok is. A Janicsár telepi házak megsemmisültek. A támadást, a rengeteg áldozatot a Waffen SS-es veterán katona leírása is megerősíti. Pont ezért kerestük a helyet és a véletlen, Miskei Gáborral történt találkozás ezt lehetővé tette. Gábor nagyapját a támadás után a németek elvitték Tatára, stabilizálták a helyzetét és a háború után került haza. Ez a harmadik nap volt talán a legeredményesebb a kutatás számára hiszen számomra is teljesen új információkhoz jutottunk. Egy régi szöveges leírás pontos helyét sikerült azonosítani. A napot egy búcsúvacsorával zártuk szintén az Il Villaggioban, majd kivittem az állomásra és elköszöntünk egymástól."

Olvasónk azt kérdezte, kinek a feladata a bicskei játszóterek eszközeinek rendszeres  biztonsági ellenőrzése és a karbantartás. A két fenti képhez kapcsolódva elmondta, hogy a Bocskai utcai játszótéren

Egyetlen csavar tartja, az a kis fekete.

Inog-binog, hetek kérdése és ledől valaki alatt az egész.

4 csavarnak kellene tartania a tönköt. 4 fémfülhöz, ebből csak egy csavar van meg. Nem gondolnám, hogy kilopták, inkább kimozgott/rozsdásodott belőle. Szóval amortizáció, viszont legalább egy 80 kilós szerkezet lehet, szóval életveszélyes, ha eldől (és el is fog.)
A dőlés esélyét növeli, hogy gyerekkel együtt több mint egy mázsás a terhelés.

Szalaggal való lezárása javasolt azonnal - a teljes felújításig.  

----------------------------------

(Azt már nem az olvasó írja, hanem saját tapasztalat: Április 20-án egy hintába tettünk volna egy kisfiút ezen a játszón, ami elmaradt. El volt szakadva  a hinta beülőjének  mellmagasságban lévő rugalmas, műanyag  kerete. Ott ha választanunk kellene, inkább a rongálás esetét valószínűsítenénk,  mint az amortizációt, az anyagfáradást.

De ez utóbbi sincs kizárva, sőt, a kettő kombinációja sem. Ma este, 21.35 körül, tehát  április 28-án a Bocskain járva már látható, hogy az állványban egy hinta lóg, a nagyobbaknak való "láncon-deszka".  A szakadt már nincs ott. Éppen rendőrjárőr ellenőrizte a játszót, többek között bizonyára vagyonvédelmi szempontból, hogy kik ülnek benn a csúszdán.)  

 

Klopfer Endre testnevelő tanárt a Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon és Általános Iskola saját halottjának tekinti.
Emlékét megőrizzük!

Pontosabb részletekkel később jövünk. Annyi bizonyos, hogy az Egészségügyi Központ Bartók utca felőli bejáratánál mentőautó vár vezetővel. Észlelhető volt több rendőrségi járőrautó hangjelzése, minden bizonnyal a leszálló terület biztosítása miatt is érkeztek.  NEM GYERMEKET MENTENEK! Egy felnőtt sérült állapotát stabilizálták az Egészségügyi Központban a szállíthatóság érdekében.

A környéken elég nagy tömeg várakozik. Annyit tudtak vagy akartak biztosan mondani, hogy az életmentő beavatkozások nem közlekedési baleset miatt szükségesek. Egy fiatal várakozó hölgytől tudhattuk meg azt is, hogy a légi mentő  a Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskola Prohászka utcai épületének pályáján várakozik. Információink szerint egy ötven év körüli bicskei nő lett rosszul belgyógyászati problémái miatt. 

Az első ellátás minden bizonnyal a földszinti sebészeti  rendelőkben történt. A Mentőkhöz és a Légimentőkhöz fordultunk további adatokért. Az FMRFK Kommunikációs Szolgálatának közlése szerint rendőri intézkedés nem történt, vagyis a helyszíneket biztosították.   Olvasói kommentárunk szerint 12 óra 25 perckor szállt fel a helikopter és Székesfehérvár irányába repült. Információink szerint a beteg életben van, a mentés sikeres volt.

Mirko Bayerl svéd állampolgár Stockholm közelében fekvő szigeten él családjával. Värmdö, Sweden keresőbe beírásával találhatjuk meg a nagyvilágnak azt a pontját, ahonnan Bicskére indult ezredszer. Ő az az ember, aki a legtöbbet tud a Hegyikastély nevű harcálláspont és erődítmény II. világháborúban betöltött szerepéről.

Mirko Bayerl kutató 2017-ben, Szomor térségében, ahol szintén kutat. (A fotót Ungváry Krisztián történész készítette, akinek "A szembenézés hiánya" című más témájú és nagyszerű műve, könyvtárközi kölcsönzéssel, mellesleg és ideiglenesen nálam állomásozik - a szerk.)  

A katonák képének "Cigiszünet" lehetne az alcíme, hiszen kilenc katona közül legalább öt cigarettázik. A szálhosszúságból ítélve akkor gyújthatták meg. Vélhetően a kép kedvéért.  

A németeknél sok norvég szolgált. Mirko Bayerl kutatta az orosz anyagokat is, de abból nem maradt fenn. "Szerintem gyakorlatilag minden szempontból ismeri a témát, amennyire csak lehet" - összegezte Horvai Ferenc csillagász, aki bemutatott minket egymásnak.
Ha hiszik, ha nem, Mirko Bayerl speciális hadtörténeti kutató mindegyik Hegyikastélyt védő és a háborút túlélő vagyis jócskán idős korba lépett német veterán katonával beszélt és amit hallott tőlük, azt ő bizony leírta könyveibe.Itt az egyik.

Mirko Bayerl a "What is your profession?" kérdésemre egyszerűen így válaszolt: "Nurse". A továbbiakból azonban kiderült, hogy a szikár alkatú, racionális férfiú valójában nem egyszerűen ápoló, hanem életük utolsó időszakát élő súlyos betegek mellett végzi szakszolgálatát.

Döbbenetes adat, de a Hegyikastélynál Mirko Bayerl legelőször 1983-ban járt és azóta is évente akár többször is eljön. Magyarországot mint úticélt a véletlen adta, mert fiatalon egy barátjával elhatározták, hogy ráböknek a térképre becsukott szemmel és odautaznak, ahová mutatnak, hogy felfedezzék maguknak. Akkor járták be először Magyarországot. Azóta szinte minden évben járt Bicske fölött, a Hegyikastélynál.

Nem is olyan régen - írd és mondd - 40 svéd történészhallgatóval tekintették meg a területet, akiket nagyon megragadott a történet és a helyszín. Ráadásul Willy Hein német valamint egy norvég veterán kíséretében érkeztek az autóbusszal. Willy Hein annak a WIKING hadosztály egyesületének elnöke, akiknek itt elesett katonáik emlékére a református temetőben emléket állítottak.

Mirko Bayerl szeret utazni, érdekli a történelem, különösen a II. világháború. Szerinte a magyar hadszíntér jelentőségéhez képest sokkal kevesebb figyelmet kap, mint amennyit érdemelne. Motivációja az alkotás, mert már több dokumentumkönyve megjelent és most készül a harmadik, amit angol, norvég és magyar nyelven tervez kiadni.

Biztos vagyok benne, hogy az önkormányzat értékelni fogja a magányos kutató munkájának elképesztő eredményét, hiszen helytörténetünk egy ismeretlen részét tárja elénk tényekkel és tanúkkal. Itt megismétlem: az egység minden túlélőjével hosszan beszélt a hadszíntéren tapasztaltakról, tehát Bicskéről is.
Azt kérte tőlem kétszer is, hogy a cikk végére feltétlenül írjam oda nevét, címét, hogy akinek a Hegyikastély háborúban betöltött szerepéről, az ott történtekről bármi mondandója van, írjon neki bátran, előre is köszöni.
(A híres bicskei apáról fiúra szálló legendára, amit gyerekkoromban elhittem, mert el akartam hinni, miszerint német harci járművek forgolódtak volna a Batthyány-kastélyt és a Hegyikastélyt állítólag összekötő hosszú és széles alagútban, nem kérdeztem rá. Hogy erről vajon mit mondtak az SS-katonák. Azért sem kérdeztem rá, mert ez úgyis szóba jött volna az első mondatokban, ha valóban létezett volna.)
Mégis szóba jött a Hegyikastély már földdel egyenlő épületének hajdani pincéje. A 9 fős alakulatot, a Hegyikastély főbejárata előtt ábrázoló képen mutatta nekünk, akkor elmondta, hogy ők összesen 7 napig tartották a Hegyikastélyt a Bicskére egyébként a Csicsaknál, 1944. decemberében belépő Vörös Hadsereggel szemben.
Ennél a szóbeszéd sokkal hosszabb időről szokott szólni és makacsabb küzdelmekről valamint arról is, hogy a Hegyikastély többször gazdát cserélt és mindig az ásta be magát egy időre, aki éppen elfoglalta. Ez tehát nem igaz. Forrás: az ott harcoló német alakulat tagjai.
A parancsnokság valamikor a hegyi kastély, a "nyári palota" emeletén volt, aztán a bombázás miatt lejöttek a földszintre, végül a tüzérségi támadás erősödése miatt a pincébe húzódtak.
Úgy körül voltak véve, zárva, kerítve, hogy csakis egyetlen út vezetett ki ebből a pokolból: a Babos-hegyi, már ami szemben áll a mai buszmegállóval. Tudni kell azonban azt is, hogy Mány is a szovjet csapatok kezén volt már 1944 végétől. Tudni lehet, hogy a kép bal szélén, az első sorban álló fiatal katona a Hegyikastélynál több lövés következtében elesett.

Szebényi Zsolt polgármestersége (1990-2002) idején történt meg az ott eltemetett elesett katonák földi maradványainak református temetőbe való átszállítása és a végtisztesség megadása.  
A vezetőjük a képen a legalacsonyabb, a bal szélen álló fiatal katona mellett, a szájában szivarral mosolygó Fritz Vogt (Commande I./NORGE) parancsnok.
Ő Ausztriában halt meg 1945. április 3-án. Könyörtelen természet hírében állt és sokat ivott, az elmondások szerint részeg állapotban ment le a pincébe akkor is, amikor a telegráfot kezelő katonát utasította: azonnal értesítse a Vasztélynál állomásozó divíziót, a saját hadosztályt a kitörésről.
- Biztos?
- Biztos.
- Biztos ezt akarod?
- Biztos.
Az emlékezések szerint még ennél is többször visszakérdezett a bajtárs, látván a felettes állapotát. A jelzést leadták. Teljes rádiócsendet rendelt el, csak a járművek motorjai jártak és elindult a kitörésük. Az a Babos feletti, Mányra dűlő út, amiről ma olyan szépen rálátni Mányra, akkor még mélyút volt, nem olyan mint ma. Vagyis jó fedezékül szolgált. A Hegyikastálynál a katonák elmondása szerint annak a természetes fedezéknek köszönhették egyebek mellett az életüket, hogy Bicske és Mány felől hegyi emelkedő a meghatározó, de a fennsík nem sík, hanem homorú. A szemléltetés kedvéért: a trapéz két oldalsó része megvan, de a felső összekötő oly homorú, mintha gömbölyded dolognak készült volna, mintha meder lenne. Vagyis amikor Mányról és Bicskéről lőtték őket, akkor az a 8 ezerre becsült lövedék vagy bomba nehezen talált célt náluk.
A felettesről elmondták, hogy képes volt fegyvert fogva beosztottja halántékához parancsot osztani akár arra, hogy támadjon fedezék nélkül (nem Bicskén) egy ellenséggel teli ház felé. Nem akart menni, de végül elindult, le is lőtték azonnal, de a parancsnokot nem érdekelte, sosem volt emiatt lelkiismeret furdalása vagy legalábbis nem látszott.
A dögcédulákat a nyakába gyűjtötte. Jó harcos volt, de valami nem volt rendben mentálisan.

Szintén katonai emlékezés szerint a Hegyikastély elfoglalásakor a területen bujdosott egy nő és a lánya. Szénnel vagy korommal volt bekenve mindkettőjük arca-feje-nyaka. Azért tették, hogy a "ruszkik" azt higgyék, hogy ők betegek és ne legyenek megerőszakolva.

Mi a Facebook-on beszélgetésünk legelőször Mirko Bayerl-el. Korábban létrehoztunk egy csoportot Szűcs Matyi asztrofotóssal, ami a Birtok rehabilitációja mellett áll ki. Itt érdeklődött a kutató. Jómagam részben válaszoltam kérdéseire írásban, már amire tudtam, de Szűcs Matyival együtt jobbnak láttuk a Nagy Károly Csillagászati Alapítvány vezetőjéhez, Horvai Ferenchez irányítani őt.

Azt is elmondtam a kutatónak akkor, hogy a Nagy Károly Városi Könyvtár helytörténeti, helyismereti gyűjteményében is rengeteg dolgot találhat a Hegyikastélyról és a területről. Ez nem most volt.

2018. április 23-án viszont a budapesti csillagász és a stockholmi hadtörténeti kutató már együtt járták be az obszervatórium körüli területet és még az egykori kapus épületének nyomait is megtalálták, amit eddig csak képen láttak. Én például még nem hallottam róla.
Járták a dzsungelt, ahová a mányi busszal mentek fel és busszal jöttek vissza, aztán a könyvtárban ülhettünk le beszélgetni. Endrédiné Szabó Erika könyvtárvezető örömmel bemutatta Jakab István László, a nagy helytörténész és lokálpatrióta fényképalbumát a kastélyról - békeidőben. De térképekkel és más dokumentumokkal is segítette a bicskei könyvtár svéd vendégét.
Természetesen asztalra került Szvák Mihály: Akikért a bicskei harangok szólnak című, Mohainé Fejes Ágnes és általam sajtó alá rendezett műve, amiben a háború bicskei, polgári áldozatai, haláluk körülményei is szerepelnek.
Azt például hosszan próbáltuk rekonstruálni, hogy a német alakulat temetőig tartó támadása milyen útvonalon történhetett.
Azt is megtudtuk, hogy az ellenséges csapatok között némi gentleman agreement, hallgatólagos megegyezés alakult ki a Galagonyáson, ha borivásról volt szó. A német katonák felidéztek egy olyan esetet, amikor ők inni mentek egy pincébe és az oroszok lőhettek volna, de nem lőttek. Éppen ezért ez a lépés viszonozva is lett. 

Olyan hadtörténeti, helyi fotókincse van a mi történelmünk svéd kutatójának, amit katonáktól kapott. Ezekből most maradt a Könyvtár gyűjteményében is. Azért nem mindet kapta meg a Könyvtár, sem a blogom, mert a svédországi dolgozószobában Bicskéről is íródó könyvében minden, de minden ott lesz.

Amikor a neveket kérdeztem például erről a képről balról jobbra, érthető módon nem kaphattam meg őket, hiszen a könyvben majd ott lesznek.

A legnagyobb termetű katona a távcsővel Fritz Darges (Commender SS. pz. Rgt 5 (WIKING).

A mauzóleum épülete kórház volt. Középen műtöttek. Egyik felén a sérültek. A csillagvizsgáló őrtorony volt. Óriási lenne, ha a rekonstrukció után kilátóként is szolgálna. Egy szép kirándulóhely lehetne, egy nagyszerű előrelépés volna. Nem kell egyszerre. Szép lassan is jó.

m.bayerl@telia.com - ez az a cím, amire vár minden olyan információt bicskeiektől Stockholmba, ami szerintük hozzátartozhat a tárgyhoz. Ha nem megy angolul vagy németül, Mr. Bayerl meg fogja oldani. 
Könyve megjelenéséről természetesen hírt fogunk adni és a könyvnek biztosan lesz bicskei bemutatója, jelentős férfiúi érdeklődés mellett - mi is ott leszünk.
Nagy dolog, hogy itt kutat 30 éve egy messze földről érkezett férfi és többet tud például Bicske háborús történelméből, a súlyos évekről, mint mi. És ezt nem tanulmányoknak, levéltáraknak, hanem az általa felkutatott és neki nyilatkozó veteránoknak, a tanúknak köszönheti.

Szeretném itt magánjellegű megjegyzésben rögzíteni, hogy szülőföldünk háborús dokumentációjának tükre számomra két dologra jó: a Béke különösen nagy megbecsülésére illetve tisztelet Elődeinknek, akik itt és Magyarországon mindent újjáépítettek a hatalmas megpróbáltatások ellenére.   

Horvai Ferenccel találkozott Mirko Bayerl a "Birtokon", Horvai Ferenc előadásaiban így emlegeti, aki többet tud a Hegyikastélyról és Nagy Károlyról, a tudósról mint bárki. Horvai Ferenc erre azt mondná, hogy Nagy Károly életművéről Bartha Lajos tud többet, majd szerényen hozzátenné: de a Birtokról talán neki is van egy kevéske infója.

Készül a svéd kutató könyve, ami három nyelven két éven belül meg fog jelenni és ehhez az a Nagy Károly Városi Könyvtár is hozzátett, ahol mi is találkoztunk.

Izing Antal

Köszönet Imeli László lokálpatrióta gyűjtő nemes lelkű, önzetlen  nyitottságáért, amivel azokat az értékeket teszi  közkinccsé, amikért megdolgozott. 

A program itt olvasható, itt csatlakozhatunk.

Forrás: Imeli László fantasztikus gyűjteménye

A főútvonali körforgalomnál útjavítás, kátyúzás történik szakaszos forgalomirányítás mellett. Egy-két perc várakozás jellemző, a Kossuth utca felől nincs behajtás a körforgalomba, jelenleg a Lidl felé terelés történik.