A Vajda János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolába érkezve Gyimesi István igazgató úr fogad minket, és vezet körbe az épületben. Megjegyzi, az első nehézségen túl vagyunk, hisz könnyedén idetaláltunk: az intézmény ügyét felkaroló médiumok közül ez eddig nem mindnek sikerült. Benyitunk egy terembe: épp folyik az óra, a gyerekek mosolyogva figyelik fotós kollégánk ténykedését. Kilépve a falakon lógó régi tablókra figyelünk fel: az iskolában az ideivel az ötvenhatodik tanév indult meg; kezdetben csak gimnázium volt, majd mezőgazdasági szakközépiskola, végül harmincöt évvel ezelőtt postaforgalmi szakközépiskola lett.

Mint az igazgató úrtól megtudjuk, a tavalyi év során az iskolát fenntartó megyei önkormányzatnak súlyos anyagi problémái adódtak, melyek idén csúcsosodtak ki olyannyira, hogy jelenleg az iskola költségvetésének harminc százaléka hiányzik. Az intézményben működő kiskincstári rendszer értelmében az éves keretet tizenkét részre osztják, ebből gazdálkodnak havonta. S mivel a keret szinte egészét bérekre kellett fordítaniuk, másra nem maradt pénz. Eladósodásuk miatt többek közt a gázszámlát sem tudták kifizetni, így a szolgáltató kikapcsolta a fűtést. Gyimesi István reményei szerint nyárra valamelyest megoldódnak az anyagi problémák, így az őszi lehűlés már nem a hideg falak között köszönt rájuk.

Közben egy másik osztályteremhez érünk. Itt jelenleg nincs tanítás, ugyanis a mennyezet beázott, és egy darabja leszakadt. - Szerencsére diákok nem voltak a teremben, mikor ez történt, csak én, de nekem sem esett bajom - emlékszik vissza arra a bizonyos napra az igazgató.

A postaforgalmi szakközépiskola több cégtől is kapott már támogatást, köztük stílszerűen a postától is. Szakképzési támogatást könnyebb szerezniük, de mivel azt csak meghatározott eszközökre használhatják fel, lassan ott tartanak, hogy számítógépből bőven van annyi, amennyi kell, de a gázszámlát vagy a dolgozók bérét nem tudják kifizetni. Az intézmény több megszorító intézkedést hozott, hogy megoldja az anyagi problémákat: a tavalyi tanévben el kellett búcsúzniuk több nyugdíjas kollégától, az ideiben pedig csoportokat vontak össze, így hamarosan újabb három tanártól kell megválniuk. De úgy tűnt, ezek a megszorítások nem elegendőek ahhoz, hogy felülkerekedjenek a nehézségeken: ekkor jutott eszükbe az az ötlet, amellyel magukra vonták a média figyelmét. Mozgósították öregdiákjaikat, a jelenlegi tanulókat és azok szüleit; ismerős képzőművészeket kerestek meg azzal a kéréssel, hogy ajánlják fel egy-egy alkotásukat aukcióra; a műtárgyakon kívül a gyerekek több kinőtt játékát is elárverezik majd, valamint egy maratoni, huszonnégy órás előadás-sorozatot szerveznek szabadegyetem-stílusban. A legjobb megoldás az anyagi problémákra Gyimesi István szerint azonban az, ha úgy próbálnak meg pénzt szerezni, hogy adnak is valamit cserébe, ezért kitalálták, hogy örökbe adják egy-egy tanterem falait: a vállalatok kidekorálhatják reklámjukkal úgy, ahogyan nekik (és azért a diákoknak is) tetszik, mindezért pedig anyagi támogatást nyújtanak az intézménynek. Az igazgató úr több céges megkeresésről számol be: a falak ugyan még üresen állnak, de már folyik a tárgyalás a leendő ügyfelekkel.

A tanteremreklámok mellett egy másik új hirdetéstípus megjelenése is várható Bicskén: a gyerekek vállalták, hogy különböző cégek reklámpólóit viselik majd, s abban sétálgatnak a környéken. - A diákoknak először ez furcsán hangzott - meséli az igazgató - de hozzászoktak a gondolathoz, hiszen manapság szinte nem is lehet olyan ruhát kapni, amelyen nincs valamilyen márkajelzés. (Gyimesi István ekkor a mi öltözetünkre tekint, de jelen pillanatban nem tudjuk igazolni előbbi mondatát: egyikünk ruháján sincs márkajelzés.)

A folyosón továbbhaladva belépünk egy újabb terembe, végignézünk az üres falakon, próbáljuk elképzelni, hogyan fognak mutatni a támogatók özöne után. - Az osztályreklámokat nem csak a bent ülő diákok láthatják, hanem a médiamegkeresések jóvoltából az újságolvasók, internetezők, tévénézők is; tehát jó üzlet ez a cégeknek. Több általános iskolával van kapcsolatunk, nyílt napok alkalmával találkozunk, így hozzájuk is eljutnak majd a hirdetések - mondja Gyimesi István. Természetesen a reklámtörvény szabályozza, milyen hirdetés kerülhet egy oktatási intézménybe, így e kereteken belül gondolkozhat az iskola.

- Minden bajban van valami jó: a mi esetünkben az, hogy hatalmas összefogás bontakozott ki a diákok, a volt tanítványok, a szülők és a város között. Bicske információs portálja például vállalta, hogy azokat a cégeket, amelyek megállapodást kötnek velünk, egy évig ingyen reklámozza. Ez egy kis város, de a kistérségben sokan élnek; ha mi nem működhetnénk tovább, több mint négyszáz gyereknek nem lenne hova iskolába járnia - jegyzi meg körsétánk végén az igazgató úr. Az intézményből kilépve arra gondolunk, hogy remélhetőleg ez nem fog bekövetkezni. Ahol ennyi a lelemény, igazán kijár egy kis szerencse is.

Forrás: Mixonline / Mohai Szilvia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.