Dániel Zoltán: Milyen a hangulat tifelétek?
Pelikán: Hááááát...
Dániel Zoltán: Azt olvastam kitűnő.
Pelikán: Hol olvastad?
Dániel Zoltán: A hangulatjelentésben.
Pelikán: Akkor biztos kitűnő.

Egyelőre egyetlen részletét emelném ki a hangulatjelentésnek:
"A Vajda János Gimnáziumnak kieszközölt segítségről" beszél a cikkben Bicske vezetése, amit önmagának sajátít ebben a híradásnak szánt anyagban. Önmaga vállát veregeti nyilvánosan, szóval erről annyit, hogy a "Gimi segítésének kieszközölése" elsősorban az iskola tanárainak, diákjainak és családoknak volt köszönhető, akik határozottan és őszintén felhívták a figyelmet a bicskei középiskola helyzetére. (Megyei fenntartó, a minisztérium felé tett jelzések, fórumok, tanterem örökbefogadás meghirdetése, Gimifesztivál rendezése stb.) Őket kifelejtik ebből a cikkből, kifelejti a nyilatkozó. Öreg hiba. Mert a valóságos és sokszor (joggal) hiányolt, néhány éve egyre jellemzőbb összefogást elfelejtik értékelni. Értékelni?! Még csak nem is említik, egy szóval sem az országos lap hasábjain. Munkája biztos volt vele a városvezetésnek. Kötelező feladat volt, mert Bicske középiskolájának megmaradásáért kötelező a megfizetett városvezetőnek tennie, aki lassan 3 éve önkormányzati képviselő itt. Kötelessége lobbiznia és minden érdekérvényesítő képességét latba vetni a "Váli-völgy fővárosának" középiskolájáért. De arról a tényről, hogy ez valóságos, nem kötelező, hanem önkéntes összefogás volt és marad Bicske polgárai részéről, nem lett volna szabad megfeledkezni.

Izing

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.