Vince Mátyás, az MTI elnöke és Cser-Palkovics András, a Fidesz helyettes szóvivője természetesen sietve megalapozatlannak, illetve hülyeségnek minősítették az Index értesülését, amiből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ilyen elképzelések valóban léteznek, csak idő előtt kiszivárogtak.

Az első hírügynökségek felállítása 120 éve óriási ötlet volt. Az akkori legfejlettebb technológia (távíró) és a lapoktól független újságírók kombinációja sokáig verhetetlen maradt. A hírügynökségek révén a lapok olyan hírekhez is hozzájutottak, amiket másképpen nem tudtak volna megszerezni.

A XIX. század végén alapított ős-hírügynökségek alapja a technikai monopólium volt.  Az eszközök idővel  korszerűsödtek, a monopólium megmaradt. Az újságoknak, majd a később megjelenő tévéknek és rádióknak kényelmes volt, hogy nem kellett drága eszközökre beruházni és embereket foglalkoztatni. (A hírügynökségek igénybevétele nem más, mint híripari outsourcing.)

A hírügynökség tehát sokáig jó buli volt. Többségük tisztán üzleti alapon működött, de például az amerikai Associated Press (AP) százvalahány lap közös tulajdona és csak a "külsősöktől" kérnek pénzt.

A szocialista országok természetesen sietve államosították hírügynökségeiket, ahol azok új funkciókat is kaptak. Ezentúl a hírek terjesztése helyett egyik legfőbb feladatukká egyes ("nyugati") hírek visszatartása, más ("baráti") hírek felerősítése vált. Szerteágazó munkájuk része volt még, hogy különböző szintű "bizalmas", illetve "szigorúan bizalmas" (vagyis kevésbé cenzúrázott) anyagokat állítsanak elő a pártvezetés meghatározott körei számára. (Melléküzemágként persze még a kémelhárításnak is bedolgoztak.)

A rendszerváltáskor előkészítésekor a pártoknak rendkívül fontos volt, hogy üzeneteik a médián keresztül eljussanak az emberekhez, ezért erősen felértékelődött az MTI szerepe. Az MTI bekerült a közszolgálati intézmények közé, állami apanázst és többpárti kuratóriumot kapott. A médiatörvény megszületésekor persze még senki sem sejthette, hogy jön majd az internet, ami értelmetlenné és értelmezhetetlenné teszi a korábbi hírelosztási monopóliumot.

A XIX. század végén kialakult hírügynökségi modell fenntartására ma már nincs szükség:

• Az internetnek köszönhetően megszűnt az információk továbbításának és terjesztésének a monopóliuma.
• A hírforrások nagy száma és a rendelkezésre álló alternatívák miatt értelmezhetetlen a központi hírelosztás.
• A kiküldött tudósítókra épülő hálózat költség/hatékonyság aránya megkérdőjelezhető.

Vitatható az a rendszer is, ahol egy jórészt költségvetési támogatásokból fenntartott intézmény piaci szereplőket lát el információkkal. Valódi piaci árakat alkalmaz az MTI? Ez nyilván csak akkor derülne ki, ha különválna egymástól a kormányzati/politikai szócső és az üzleti hírszolgáltatás.

A kényelmes és olcsó MTI ma az egyik legfőbb gátja annak, hogy a pártok és a különböző szervezetek normális, hatékony kommunikációs csatornákat alakítsanak ki.  Az olcsó mti-s "hírvatta" kivonása persze komoly csapást jelentene az önálló médiának az önálló tartalmat előállítani képtelen számára is, átláthatóbb piacot az önálló tartalmat előállítók és a hirdetők számára.  Az MTI haszonélvezőinek érdeke az, hogy fennmaradjon a mostani rendszer. Nekünk, akik a számlát álljuk viszont az az érdekünk, hogy ne maradjon fenn.

Médiablog

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.