Nagyon jó kérdés. A székesfehérvári panel-lakótelepen nőttem fel, úgy hogy esélyem sem volt, hogy egy ilyen "jó kisfiú" legyek. Nagyon nem szerettem iskolába járni, s megpróbáltam - néha még iskolai időben is - az időmet a baráti körömben tölteni. Bandákat alakítottunk, harcoltunk egymás mellett, rengeteg élmény, kaland fűz ehhez a lakótelephez. A biciklizés még az ami megmaradt az emlékezetemben, rengeteget bicikliztünk a barátaimmal és pontosan ezek a csavargások látszódtak meg a jegyeimben, főleg a magatartáson. Az jobbára változó volt, elég sok igazgató figyelmeztetővel teltek az általános iskolai évek, sokszor kötöttem ki az igazgatói irodában. Nem mondhatnám magamat egy könyvmolynak, inkább egy életre való, eleven gyerek voltam.

És úgy általánosságban, a tantárgyakat illetően milyen tanuló volt?

Hát, gyenge négyes voltam általános iskolában. Nagyon nem szerettem tanulni, iskolába járni.

Mikor és miért fordult meg a fejében, hogy a papi hivatást választja?

Általános iskola végén, 8. osztály környékén kitaláltam, hogy én pap leszek. Hogy miért, arra nehéz válaszolni. Volt egy idős plébános bácsi a fehérvári templomba ahova jártam és megengedett látni a mindennapi életébe, ami azt jelentette, hogy jártam vele temetni, plébánián voltam vele egész nap, rengeteg jártunk mindenfelé és ez az egész életforma, ez a pörgés, menés, rengeteg kapcsolat nagyon tetszett nekem. Ezért gondoltam, hogy egyházi középiskolába jelentkezem, ahová éppen az előbb említett, nem kimondottan jó, tanulmányi eredmények miatt csak hatalmas protekcióval jutottam be. A Ferences Gimnáziumba jártam és az utolsó évben már nem akartam pap lenni. Az utolsó pillanatban gondoltam meg magam, hogy mégis a teológiát választom a rendőrségi iskola helyett.

Sokan megítélik-elítélik Önt azért, mert az egyik kedvenc szabadidőtöltése a vadászat? Mi a véleménye erről Önnek?

Számomra két dolog miatt fontos is a vadászat. Az egyik a baráti társaság fontossága. Ha csak páran vagyunk az remek beszélgetési alkalom, talán a lehető legjobb, ha meg összejövünk tízen-húszan-negyvenen az pedig nagyon nagy közösségi élmény. A másik dolog, pedig az a kilépés a jelenlegi helyzetből, feladatokból. Másrészt pedig nagyon nagy rekreáció a feltöltődés meg a csend.
Aki emiatt elítélően néz rám azt megértem. Azért mert amilyen magatartást mutatnak a társadalom felé egyes vadászok az valóban elítélendő. Ha külső szemmel nézem, akkor én biztosan megvetem, rossz szemmel nézem amit Ők művelnek. Ha belülről nézem, akkor meg nem tudom elmondani, hogy miért is jó a vadászat. Nem lehet leírni, hogy ezért és ezért jó a vadászat. Egyszerűen egy nagyon nagy élmény, amit nem lehet megmagyarázni.

Szóval Ön úgy tekint a vadászatra, mint egy bűn?

Szó sincs róla. Ha az állat  megöléséről beszélünk, mint vadászat, akkor az azt jelenti, hogy egy szabadon született, szabadon élő állatot próbálok úgy terítékre hozni, hogy az állat élete a lehető legkevesebb szenvedéssel múljon ki. Ez sokkal "szebb" tevékenység, mint hogyha egy kis falucskában eleve fogságban születik meg az állat, azért, hogy az egyszer meghalljon, a különböző hagyományokkal megölvén. És utána a húst hazahozom és meg eszem. Ez fontos. És ha a humánus oldalról nézem, akkor azt gondolom, hogy a húsevés egyáltalán nem bűn, azért teremtette Isten, hogy azt egészséggel fogyasszuk el.

A vadászaton kívül mivel tölti szabad idejét, mint sport és mint bármi egyéb szabadidős tevékenység?

A szabadidős tevékenységek nagy részét tette ki a motorozás, de az már megszűnt, ez is nagyon nagy közösségi élmény. A sport jelenleg az, ami nagyon kimarad és hiányzik az életemből, ez meglátszik a hasamon is. Egy héten egyszer szoktam eljárni focizni a gyerekekkel, de semmi több.