Bogyó becenevű, beteg-gyenge  lábain józan állapotban is nehezen megálló, mélyszegénységben élő, igazán kiszolgáltatott, 1963-as születésű bicskei ember, a szinte teljesen hajléktalan férfi a Családsegítő Szolgálat és Bogyó - jó szándékból, emberségből gondját viselő bicskei civil segítője összehoztak erre a télre Bogyónak fűtött szállást és kosztot. 

Nem hivatalos forrásból, a civil segítő olvasónktól-barátunktól tudtuk meg, hogy Bogyót a Családsegítő munkatársai kísérték vonathoz ma, Tatabányán pedig az állomáson várta őt valószínűsíthetően a tatabányai Hajléktalanok Átmeneti Szállása nevű intézmény munkatársa.

Bogyónak, (akinek becenevének beceneve Bogyesz) a civil segítő törölközőt, szappant, ruhát és hatszáz forintot adott. Ott legalább tud tisztálkodni, nem kell hideg téli éjszakák mínuszaiban vacognia a Dankó Pistában. A civil segítő elmagyarázta Bogyónak, hogy használja ki a fürdés lehetőségét, végre minden nap tisztálkodjon, egyen rendesen, eddig úgy sem tudott, s ne igyon szeszt.

Bogyó mindet megígért, azt mondta, nem piál, csakis cigizni fog. Vasárnaponként visszatér majd Bicskére, ő az a férfi, aki a vasárnapi szentmisék előtt a templom kapujában állva koldul. Azután meghallgatja a misét az előtérben állva és kis időre mise után is elfoglalja a "koldusállást". 

Írja egy poéta: "minden városban adj pénzt egy koldusnak".    

Bogyó egy Dankó Pista utcai ház főbérlője lett, s hozzá családtag címen érkezett három nő. Havi hétezer forintot kellett volna fizetnie ennek a "családnak" a város felé bérleti díjként, amit természetesen nem tudtak megtenni, hiszen mindannyian jövedelem nélkül élők. A három nő már rég máshol lakik. Bogyó, a koldus, aki Krisztus előtt 207-ben látott utoljára egy összegben hétezer forintot (vagy szegény még sosem) - egyedül maradt. A házban nincs meleg víz. Nincs már villany. Ablakát "jótevők" betörték. Kemény világ ez az állapot decembertől márciusig - ott a Pérón majdnem túl, de a Papmórián egészen innen.  

Összesen már vagy félmillió bérleti díjjal "tartozik" a városnak A Bicskei Kódis, akivel szemben jogi eljárást indított Bicske városa: hagyja el a házat. ("A világ dolgait nem a szegény emberek intézik.") 

Bogyó a számára nagy ház használatára nem is tart igényt. Egy kis szobát szeretne. Benne ágy, asztal.

Hajdan az Ady u. 4. szám alatti házban élt édesapjával, aki vigyázott arra, hogy akármekkora szegénység, fia dolgozzon és ne hulljon szét. A szétcsúszás az apa halála után indult meg.   

S ha már ennyit írtunk a most éppen jó helyre kerülő Bogyóról, hívjuk fel a figyelmet Gyuri létére is, aki józanabb életű, máig jól dolgozó, válás után utcára került, emlékezetem szerint tarjáni kötődésű, alkalmi munkát is vállaló hajléktalan, akinek (névtelenséget kérő szintén civil) segítője biztosít puritán szálláshelyet. Gyurit - a vállain általvetett nagy szatyrokban minden ingóságát hordozó embert is segítsük.

Ahogyan néhányan teszik is ezt Bicskén már régóta.  

Érezzen valamit ő is abból, hogy Karácsony közeledik.  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.