Gáspár János bajnok atléta, jobbszélső, bajnok asztaliteniszező, versenytáncos, néptáncos, kórista és tenorban opera-áriákat éneklő bádogos szakmunkás - 1940-ben született Bicskén. Az alábbi tabló az RFM Dekor munkája.  

 

 

A Tompa utcában nevelkedett, családja nevéhez százhúsz esztendős egyházi szolgálat kötődik. Dédszülei voltak harangozók a bicskei református templomban, amit aztán nagyszülei és szülei vettek át, ő maga is járt harangozni. Reggel félnyolckor, délben és este fél nyolckor húzták a harangot református toronyban. A háború előtt édesapja, a háború után édesanyja volt a harangozó.

 

Tízéves volt, amikor a Hatvani gátnál arattak Göbölnél, vízért küldték a spalétba, egy rossz lépés a tarlón és sebes lett a térde, amiből délutánra akkora vérmérgezés lett és olyan bedagadás.

Aztán Kovács doktor, aki a mai Oroszlán Patika melletti, éppen napjaiban elbontott épületben dolgozott, azt mondta: „Vigyék haza a gyereket. Egy óra múlva jöjjenek a krémért, addigra kész lesz”. Így menekült meg kis Gáspár János.

 Békés és áldott ember, akikre büszkék lehetünk. Mintha hatott volna a rá a református köszönés: „Áldás, Békesség!”

Szarka Zsolti barátom, aki bárpincér és pszichológus, mondták nekem már réges-régen, hogy üljünk végre le Gáspár Jánossal és vigyek "tentát" bőven, mert regény az élete.

 

A BTC 100 éves centenáriumának alkalmából örömmel teljesítem ezt az adósságom, egyébként is alapvető kötelességem, ha már egyszer belekezdtem: Gáspár János élete és munkássága a BTC történet szilánkjainak megírása esetén megkerülhetetlen pont.     

 

Gáspár úr a Bicskei TC tiszteletbeli elnöke címet is átvette Szántó János polgármester javaslatára, a teljes közgyűlés egyöntetű támogatásával a BTC 2005-ös közgyűlésén.

 

Bicske bajnoka, a mozgás szerelmese  joggal büszke múltjára, amit nagy-doboznyi bajnoki sportérem, tagsági igazolvány és fényképek sokasága támaszt alá. Asztalhoz ülünk a hetvenkét esztendős János bátyám pályafutásának, élettörténetének kincseivel, amelyek a 100 esztendős Bicskei TC centenáriumi kiállításán is láthatók lesznek májusban - részemről a megtiszteltetés. 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legnagyobb csomagban egy méterszer nyolcvanas lemezszerű alkotás látható (vezető képünk), melyen minden érme és fontos adata szerepel.

- Nemcsak a sportpályafutásod bizonyítéka - jegyzem meg a táblát szemlélve -, hanem a Téged övező családi szeretet csalhatatlan jele is..

- Igen. Nagyon jó családom van. Unokámnak, Sabján Patríciának és bicskei nagyapák unokáinak, Bicske jövőjét jelentő mai gyerekeknek állít emléket, dokumentumot helytörténetünk sportvilágáról.   

A tablót a bajnok veje, Gáspár Violetta férje, a tehetséges fiatal dekoratőr, Sabján Roland (RFM Dekor) készítette – ez itt a reklám helye.     

 1955. augusztus 1-én igazolta Gáspár Jánost a BTC, aminek elnöke és motorja akkoriban Bacsa László volt, aki Jánosnak nemcsak a pályán, hanem a bádogos műhelyben is kiváló mestere lett.

 Gáspár János sporttárs az ifiben kezdte a jobb szélen támadó szellemben, ahol két évig játszott, onnan felkerült „a nagy Bicskébe”, melyben 64-ig a BTC felnőtt-mezőnyben érte őt minden bicskei gólöröm, akár sajátjai, akár saját beadásai után szerzettek. 

Ezen a fotón a BTC Bem utcai pályáján Bognár Imre sporttársával guggolnak.    

-        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jobbszélső voltál, János bátyám? Oda kell az a jó sprinted… - jegyeztük meg.

-         Tudod, néha olyan gyorsan futottam, hogy a labdát is lehagytam –válaszol a fanyar irónia nevetésével.

 Ezen a képen Juhász Ferenccel, Csoszárral futnak. 

 

1956-ban megnyerte a megyei I. osztály atlétikai versenyét 1000 méteres távon, Dunaújvárosban. Napi 20-30 kilométer futott edzésterve szerint, megvoltak a saját körei a környező falvak közötti utakon, egyik kedvence volt a Bicske-Etyek- Alcsútdoboz-Felcsút-Bicske vonal, melynek ma is vannak festői részei, amik szépségükkel könnyítik a hosszútávfutók magányosságát.   

 

Tudom, sportszakemberek között nem nagy ügy, de szerintem akkor is klassz, hogy velem szemben ülő most 72 éves kedves úr ifjan 800 méteren – ez például két kör a BTC pálya körül, míg megvolt a salakos futópálya -, mindig két percen belül teljesítette, ami ugye  másodpercenként 6-7 méteres repülés, úgy 25 km/h lenne, ha... Azt mondja, kettő lépése futás közben éppen hét és fél lábfej hosszú volt ruganyossága miatt. Ezen a képen Gáspár János (Újpesti Dózsa) elől, háttérben a Népstadion.      

 

Gáspár János 800 és 1500 méteres távokon többszörösen - Fejér megye legjobb futója volt, és a megyei válogatott tagja. Képünkön dobogón áll, de szakmája miatt is mindmáig gyakran jár magas tetőkre... Gáspár János sosem szédül a dobogón! 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gáspár János sportpályafutását rögzítő curriculum vitae 1961-ig többszörös asztalitenisz megyei bajnoki címet jegyez. Imádta ő a ping-pongot. Ezen a képen a BTC asztalitenisz szakosztálya látható. Balról jobbra: Tóth Sándor, Szendefi László, Tarcza Sándor, Gáspár János, Halász András és Paksz Lajos. Kérdezem, ma is játszik-e, mondja, hogy játszana éppen, de kevés az ideje. Mert bizony dolgozik, mindmáig tetőkre viszi bádogos szakmája.  De szívesen látnám (bár ezt még neki nem mondtam), amikor a kiállítás lesz, az egyik teremben egy asztal is fel lenne állítva, ahol pár röptét minden arra vállalkozóval játszana bajnokunk.

 

Amikor az Operaház színpadára lépett felvételi alkalmával, azt kérdezték tőle a zsűriből:

-         Maga hol volt eddig, János? Hogy lehet magának ekkora tüdeje és szíve a dalhoz?

-         A sport, az atlétika teszi – felelte szerényen Gáspár János ott az Operaház színpadán. Tenorból azonban akkoriban tizenhat volt Budapesten, vidékre kellett volna mennie, ő azonban nem akarta Bicskét, otthonát annyira itt hagyni. Gáspár János 77/78-ban végzett el el egy ferencvárosi zeneiskolát, ahol énekelni tanult.   

Jó pár évig minden év novemberének első vasárnapján a Budai Várba hívták énekelni a Bicskei Hőstenort, a Nemzeti Galériába. A Ganz-MÁVAG kórussal ment, melyben szólókat is énekelt. Barátai egyszerűen így szólítják: Pavarotti.        

 

1955 és 1961 között a bicskei néptánc-csoport tagja, amit határőr korában is folytatott.

 

Sorkatonai szolgálata idején – határőrként -, az Újpesti Dózsa színeiben atletizált. 1963-ban négy országos BM bajnokságot nyert meg. 3000, 4000, 5000 méteren és 4x800 méteres váltókon. Határőr szolgálatának kezdetén a Kőszegi Ágyterítő Gyár  csapatában focizott. Ebből az időszakból származik néptánc csoportos képünk is – bajtársakkal látjuk őt. 

 

Versenytáncokon is indult, partnere Varga Edit óvónő volt, egy képet láthatnak a párról olvasóink. Edit óvónő édesapja, Varga László segítségével jutott be a GANZ MÁVAG gyárába dolgozni, melynek kórusával fél Európát bejárták. Sportállását úgy támogatta a munkaadó, hogy őt a Ganz Mávag SE igazolta, 6-12 óra között dolgozott, azt a napi két órát pedig szintén megkapta fizetésében, egész délutánját a sportnak és a zenének szentelhette. 



 

 

 

 

 

 

 

1965-ben maratoni távon 13. helyezett lett. Mint mondja, nagy távokon sem fogyasztott vizet sosem. Egy kerékpáros haladt el mellette a nyári úton kosarában friss nagy paradicsommal. Odaszólt a biciklis:

- Szereti a paradicsomot?

- Szeretem.

Futás közben nagyokat harapva nyelte és máig emlegeti, milyen jólesett az akkor. A fiatalság paradicsomi állapota.

Ezen a képen háttérben, pullóverben Szám Győző edző látható. Szám Kati néni nevére emlékszem. Tetszett nekem ez a családnév - jegyzem meg. Szám Katalin Győző  testvére, mondja Jani bátyám. (A mi utcánkban lakott Szám Kati néni, alsós lehettem amikor meghalt. Édesanyám szerint ő már akkor itt lakott, amikor az utcánkat Apponyinak nevezték, ami később Marx Károly utca lett, ma pedig Aradi vértanúk utca. Régi romos házat hagyott maga után, ami magányosságával, öregségével minket annyira érdekelt, hogy cimborámmal a padlására másztunk. Ott találtunk régi tankönyvet, amit elképedve lapoztuk a padláson mi 1980-ban tízévesek és egy füzet is előkerült a kezünkbe talán a nevével.)          

 

-         A régi öregek munkásságát nem szabad elfelejteni – mondja Gáspár János – én sem felejtettem el. Bicske színeiért, Fejér megye és Magyarország sikereiért mindent meg kell tenni. Meg kell tanítani a fiataloknak, meg kell értetni velük azt, hogy érdemes dolgozni a hozzánk legjobban illő területen. Kell egy csapat, ami a közösségi szellemet továbbviszi, ahol nincs helye semmiféle önzésnek. Rendszerességet fejleszt ki, egymás iránti megértést és tiszteletet. Nevelő erejű munka, aminek része kell legyen a múltunk nagyjainak tisztelete – mondja halkan és határozottan. 

 

-         A BTC futball csapatában játszó serdülők az ifjúsági csapatba vágytak, minden álmuk az volt, az ifjúsági csapatból boldogan, örömmel, teljes szívvel és teljes erővel a felnőtt csapattal lépjenek pályára. Ez volt, ezek voltunk mi  – mondja.

 

Azt tervezzük, hogy a BTC centenáriumi kiállítására a régi BTC idős tagjait meg. Horváth Sándor úr az Aradi utcából, Léber István úr a Munkácsy utcából, Juhász „Csoszár” Ferenc úr, a Május 1. utcából, Komlós Lajos úr a főutcáról, Keller István a Kölcsey utcából, Prockl Jenő úr az Ady Endre utcából,  Futó Ferenc a Losonczi utcából, Kaszás Dodi József úr a Dózsa György utcából, Izing Rike Ferenc úr a főutcáról, Juhász János úr, Csörgöl Lajos úr, Demeter Antal úr a Bogyáról és még nagyon sokan mások, akiknek neve közben eszünkbe juthat. Szépen kérünk mindenkit, értestíse BTC-s környezetét a májusi kiállításról, amint biztos a dátum, azonnal közöljük. Ne haragudjanak meg a régi sporttársak, akiknek neve kimaradt, várunk szeretettel minden javaslatot, gondolatot. És természetesen szeretettel várunk MINDENKIT a 100. év méltó ünnepére, amihez bármilyen segítséget is elfogadunk.

MINDENKI JÖJJÖN EL, AKI SZÍVÉBEN HORDOZZA A BICSKEI TC SZÍNEIT!                               

 A hetvenkét éves Gáspár János máig dolgozik szakmájában. Bicskei középületek, és más neves épületek bádogozását végezte Bicskén. 

 

Mikor elköszönünk, a Kossuth téren ma délután,  halványan még sütött a nap. Azt mondja:

 

Régen minden a malomtól idáig váltófutás volt, sokszor értem be ide, akkor még itt ezen a téren egyetlen fa nem volt, a tribünt meg ide építették és mutatja. Megéltünk sok mindent, mégis itt vagyunk.

 

Áldás, békesség, Jani bátyám!    

                                                                                                     Izing Antal 


 
 
 
 
 
 
   Bajnok tenor. Gáspár János a Ganz-MÁVAG kórusában     

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása