A bicskei református temetőben nemrégiben felavatott hősi emlékmű hátoldalán kőbe vésve sorolják fel a támogatókat.

Több más kiváló, önzetlen segítő mellett a bicskei hősi emlékmű hátoldalára kőbe lett vésetve a felcsúti Mészáros és Mészáros Kft. neve. Ami nem is lenne baj, köszönjük meg minden, de értem én Zoli, még ha jómagam büszkeségből ilyen szinten nem is tenném azt, amit ezzel te teszel saját főnökeid felé, már ha érted, mire gondolok... (De gondolom érted, hiszen Bicskén mindenki érti.) 

Állok ott a szép gránittömb mögött és morfondírozom. Ha itt a csúti cég, (több bicskeit nem volt, Zoli?) mint támogató, miért nem vésték kőbe a Bicskei Református Egyházközség nevét, akik temetőjükben örömmel és tisztelettel helyet adtak a Bicske mellett a hazáért elesett hős magyar honvédek emlékművének, sőt, még az is valószínű, hogy a reformátusok  valamilyen formában, munkával vagy százezrekkel támogatták az emlékmű létrejöttét.

Hol maradt akkor a Bicskei Református Egyházközség neve innen? Miért nem került fel, amikor a felcsúti székhelyű cég neve ott szerepel?  

Bár sejtem, ők, a reformátusok  azt mondanák, ne tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, vagyis a jótéteményeinket nem kell nevesíteni, az Úr amúgy is jegyzi.

De az ő nevük akkor is alapvetően odakívánkozik.

Mint az áldáshoz a békesség.

Izing Antal