A Bicskei Szó információja szerint átszervezés indoklással küldte el állásából a Vajda János Gimnázium Puskás Akadémiáról érkezett, frissen igazgatónak kinevezett vezetője azt a tíz éve a bicskei középiskolában dolgozó főállású tanárt, aki a Vajda igazgatói tisztjére merészelt pályázni vele együtt.

Az elküldött Illés Szabolcs tanárt, mint azt korábbi hírünkben írtuk, a tanárok, diákok és szülők szinte száz százaléka igazgatóként akarta látni a bicskei középiskola élén évtizedes Vajdás múltja után. Mégis - hogy-hogy nem - a felcsúti Puskás akadémia volt nevelője lett igazgató, aki a bicskei gimiben csupán óraadóként dolgozott a 2008/09-es tanévben.

Pedig a Vajda tíz éve Bicskén dolgozó történelem szakos pedagógusára szavazott a szülők 95 százaléka. A Diák Önkormányzatban Illés Szabolcs 100 százalékot ért el! A nevelőtestület és a többi alkalmazott részéről 90 körüli százalékot nyert el, a szakszervezetektől szintén 90-et.
Az államtitkárság által a bicskei Vajda igazgatójává tett jelöltre, a jelenlegi igazgatóra a diákok önkormányzata nulla, azaz 0 százaléka szavazott.
A szülők kb. 10 százaléka szavazott az államtitkárság felcsúti szakmai tapasztalattal bíró választottjára, a nevelők 30 százaléka látta volna őt szívesen.

Illés Szabolcsot még nem értük el, azt sem tudtuk tőle megkérdezni, van-e új állása, de nem valószínű, hiszen a tanévkezdés előtt egy héttel már minden tantestület szeret egész lenni. Ezért is tűnik minden kollegialitást nélkülöző dobásnak egy munkatársat tanévkezdés előtti napokban átszervezés címén megfosztani állásától: ezt év végén szokás...

(A diáknak sem augusztus végén mondják meg, hogy keressen másik iskolát.)  

A legszomorúbb az, hogy ezeket a hatalmi játékokat a bicskei ifjúság szeme láttára űzik, de végtére is a nagy magyar valóság megtapasztalását kis túlzással: sosem lehet elég korán elkezdeni.

Ez lenne a közösségben gondolkodó együttműködés?
Ez lenne a közösség akaratának tisztelete?
Ez lenne annak a hatvan éves iskolának a komolyan vétele, melynek diákjai az utóbbi években egy emberként álltak ki bajba jutott társaik mellett és iskolájukért?
Ez lenne a többség akaratának tisztelete?

Költői kérdések voltak. Amire nem kérünk választ senkitől, mert mindannyian tudjuk.

Izing Antal