(Örömmel ajánljuk olvasóink figyelmébe ezt az élettel, életerővel, életörömmel teli kedves írást. Viktóriától a jövőben is fogunk közölni, mert valódi, szinte kézzelfogható, láttató erővel bíró írásai üde színfoltok - a műfajuk leginkább a tárcához hasonlít. A Bicskei Újság szerkesztőinek szíves figyelmébe is ajánlom emberközeli tartalomként. Írásainak titka: örömmel ír. - I.A.)  

Nem gondoltam volna soha, hogy a szívemet ennyi "csücsökre" tudom osztani.

Bekerült a körbe egy újabb szerelem, a Máléhegy. Eddig csak azt hallottam róla ismerősöktől, áááh, messze van, nincs víz, villany, lehetetlen ott bármit is csinálni....így valahogy, gondolom a befolyások miatt inkább a másik vég felé orientálódtunk, mint pl. Baboshegy, merthogy kertet keresünk. Írtunk több fórumon, ha valakinek van műveletlen földje, szóljon, pénzünk nem lévén, a kétkezi munkánkkal és majd némi termény fejében csak használatra szeretnénk. Nem bérbe, nem megvásárlásra. Aztán egyszer csak teljesen véletlenül, egész más témából kapcsolva kiderült, hogy édesapáméknak van egy telke a Máléhegyen (gyermeki dacból és butaságból kifolyólag évekig "csak" köszönőviszonyban voltunk apuval, ez egy másik mese lenne, de itt most más a lényeg). A fent leírtakat tudtam, és azt, hogy egy dzsungel alakult ki rajta az évek alatt, merthogy apu nem győzi, fáradt mire odaérhetne. Sutba dobva a fenti észérveket, felkerekedtünk a kis családommal és apuékkal és kimentünk, megnéztük. Hát, nincsenek szavak. Ezt látni kell, érezni. Az egész telek déli fekvésű, körbesüti a nap, van benne meredek kaptató és lankás oldal, szilva és birserdő, almák, körték, csipkebogyó, kökény, bodza, szőlő is előtűnik itt-ott (hozzáértők azt mondják, az elvadult szőlőt vissza lehet szelídíteni, termőre lehet fordítani! Hurrá!!!), szamóca, szeder. És rengeteg egyéb növény, amit fel kéne még ismerni. És illatok, színek és vízre néző kapu és madársereg, róka, borz és őzek. Körbejártuk, ámuldoztunk és álmodoztunk, aztán apuék felajánlották, hogy használatba vehetjük, nagyot dobbant a szív, mi mindent lehetne itt kezdeni! A gyerekek élvezték a vadregényes tájat, lehetett vadászni, bogyót szedni, kenyeret pirítani a parázshalom felett. Tegnap elkezdtük a takarítást, hatalmas, évek óta gyűjtött rőzsehalmot égettünk el, plusz a kiszedett cserjét és kb 4-500 nm terület vált átláthatóvá. Már látjuk a termést, már látjuk a kiutat ebből a labirintusból, és nem azért, mert ebből meggazdagodhatunk, hanem mert gazdagabbak lehetünk érzésekkel, élményekkel, fejlődhetünk, tanulhatunk, feltöltődhetünk. Ja, és áram és víz nélkül is tökéletesen eltöltöttünk kinn 8 órát úgy, hogy sajnáltuk amikor pirosba fordulva elbújt a nap a szemben lévő szántóföld mögé és el kellett jönni haza. Kislányunk rakta fel az i-re a pontot amikor almát rágva hirtelen odaszaladt hozzám és azt mondta

- Anya, amikor legközelebb mennénk a Balatonra, akkor inkább ide jöjjünk. Mondtam neki, szaladj, meséld el ez Apának, meg a Papának, hát volt boldogság a szemekben amikor az apró kislány odaállt a férfiak elé és előadta ezt a kívánságát.

 Ádám Viktória 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.