A szomorú tényeket hordozó alábbi két leírás erénye, hogy nem szépít,  hanem a kíméletlen valóságot mutatja. Púder nélkül.  A Bihari utca környékéről írott beszámolók 1988 januárjában és 1989 áprilisában születtek. Több (immár birtokomban lévő) tényfeltáró szándékú korabeli dokumentum közül a legkorábbi egy 1979-es, ami szintén a bicskei romák életkörülményeivel foglalkozik - a megoldásokat keresve. Az alábbi feljegyzések azért is becsülendők, mert a szigorú tények elé manapság sem szeretnek piros szőnyeget gurítani az elsők az egyenlők között.   Inkább a termelési riport a meghatározó műfaj  a "minden nagyon szép, minden nagyon jó" kezdetű mottóval. Lelkük rajta. Szerencsére az alábbiakban ábrázolt helyzet - részben - már a múlté, még akkor is, ha Bicskének azt a részét ma is meghatározza a lakhatási szegénység és az ehhez kapcsolodó problémák. Ezek a hivatali  kordokumentumok meglepő módon nem kerülgetik a forró kását.  Tapasztalatok alapján még az is valószínűsíthető, hogy még szigorúan bizalmas belső anyagként sem mernék papírra vetni az alábbiakat napjainkban.  Gondoljuk végig (ezúttal valóban családbarát módon), hogy vajon mennyi ártatlan gyermek született és nőtt (és nő) fel hasonlóan nehéz körülmények között Magyarországon.   

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.