"Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie."

Hétfőtől a könyvesboltokban. Már olvastam monitoron és sajnálnám, ha nem olvastam volna. Hogy írhassak a könyvről - találkoztam Sándor Erzsivel - akivel mi dolgoztunk már egy szerkesztőségben a földtörténeti paleocén időszakában, amit latinul "marha régen" kifejezéssel jelölnek a tudósok. Könyvformában is el fogom olvasni  saroglyámba kucorodva. Nézzetek bele a boltban, a könyvtárban - a többségünk szeretni fogja és haza is viszi.

A Szegény anyám, ha látnám című mű fülszövegében olvasható, nekem nagyon tetsző sorokat dőlt betűssé tettem: 

"Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie."

"Azt hiszem, rengeteg módja van annak, hogy egy szülő alkalmatlanná tegye a gyerekét az életre. Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn."

 Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró. 

Izing