Ma este a Magyar Rádió Belépő című műsorában a bicskei Móser Zoltán Príma-díjas fotóművészt kérdezték az idén kétszázötven évvel ezelőtt, 1764. január 7-én hajnalban történt madéfalvi székelyöldöklés - ami Madéfalvi (régebben Mádéfalvi) veszedelem néven vonult a magyar történelembe - emlékére kiadott Holtak vigasza című Tamás Menyhért költővel közösen elkészített albumáról.   

holtak.vigasza.jpg

                          A Székelyhon.ro felvétele

 Az album a csíkszeredai Pro-Print Kiadó gondozásában jelent meg.

 2014-et Madéfalva Helyi Tanácsa Siculicidium emlékévnek nyilvánította.

„Csomortány határán fenn az erdők között van a Szalonka völgye; itt gyült össze a fegyverfeladáskor 5000 székely, innen csalta le tanácskozás ürügye alatt Bukov, hogy Mádéfalva vérfürdőjét elkészithesse.” – jegyezte fel Orbán Balázs. 

 Madéfalva házain magyar és székely zászlók százai lobogtak ezekben a napokban. Ezt az elöljáró példaértékűnek nevezte - írta ez év elején az ottani sajtó -, reményét fejezve ki, hogy a saját szimbólumaink használata egyre természetesebb lesz.

Ezen a januári vasárnap estén a mádéfalvi emlékoszlop közelében, a Fészek kávézóban mutatták be az akkor megjelent Holtak vigasza című kötetet. A teltházas bemutatón jelen voltak a könyv szerzői: a bicskei Móser Zoltán Prima- díjas fotóművész és Tamás Menyhért költő. 

Móser Zoltán a magyar tájakkal, vidékkel, emberekkel, néprajzzal, népművészettel különös közelségben élő művész. Kincsestára a pincéje, házának alagsora - valódi archívum. Analóg készülő alkotásai leginkább fekete-fehérek. Oly komolyan vette a fényképezést, hogy bölcsészhallgató korában hosszú ideig csak száraz fákról készített képet, mert oly nagyra becsülte azt a tudást, azt a tiszteletet, ami egy ember arcáról készített portré születéséhez kell - így értelmeztem, amit a ma este elhangzott rádióbeszélgetésben mondott. 

(Misi bácsi portréja jut eszembe. Szembe-szomszédunk arca a mai Aradiból. Eigner Misi bácsié. Ő tűzoltó volt és már a hetvenes-nyolcvanas években is kiutazott nyaranta Erdélybe. Fekete-fehér fényképeket készített. Nagy műgonddal. Főleg hegyekről és fenyvesekről. Faragott kapukról. Vagy én emlékszem csak ezekre? Lelkesen beszélt. Ismeretterjesztő alapon. És halkan. Mintha titkot mondana. Titkot, amit tudnom kell. Tízéves lehettem, amikor borvizet is kóstoltam nála. Adott nekem egy "háború előtt" kiadott könyvet. Nyírő József: Madéfalvi veszedelem. A könyvet nem vihettem "át". Nem vihettem haza. Árnyékba tett nyugágyat az udvarra, és azt mondta, "Szóda-szörp a konyhába. Poharat találsz." Ha megszerzem a Holtak vigaszát és élne még, hónom alatt vinném át házába, hogy áttekinthesse Erdélyből fehér Skodája csomagtartójában csemeteként áthozott, mára már hatalmas udvari fenyői árnyékában - nyugágyában fekve - a Holtak vigaszát. Szóda, szörp a konyhában.)

 

ia      

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

e mentem.

menni akart a lányom, de tudod én a kórházba
gratulálunk!
süti beállítások módosítása