Az cikkek írásának alapszabályát felrúgva jelzem, nem a címről szeretnék írni.

Az csak egy szójáték, semmi több. Amiről írok az a hang, versenyhelyzet nélkül.

Életünk és szülői mivoltunk egyik örökre emlékezetes napja lesz a fuvola és furulya koncerté.

Lányom otthoni gyakorlásából /néha túl jól/ ismert zenedarabok kaptak a fülnek eddig ismeretlen felhangokat a gyermekek előadásában. Azok a felhangok, a gyermekek és az őket oktató zenetanár örökké lelkes szívének legfelsőbb hangjai voltak. Honnan tudom, én ezt, minden zenei előképzettség nélkül?

Egyszerűen hallottam..kihallottam a zenéből, és láttam, hogy lelkükben kellő belső erővel és felkészültséggel,meg akarták mutatni a Kis Pacsirtáink mit tanultak az eltelt, hosszabb vagy rövidebb idő alatt.

Egy sem volt köztük, aki nem lett volna méltó a neki járó tapsra és figyelemre!

Egy sem volt akinek produkciója ne illet volna bele ebbe a gyönyörű „műegész”-be.

Ezt a hangulatot megteremteni, ezt a versenyhelyzet nélküli hangversenyt megvalósítani, ez az igazi zenepedagógusi munka! Ezt nem tudom eléggé elismerni és megköszönni a benne résztvevő pedagógusoknak és Fogolyán Tanár Úrnak!

Senki nem akart több, jobb lenni, mint a másik, mindenki a maga nótáját akarta elfújni, a maga tudása és módja szerint. Mindenki megtehette és szívet-lelket melengető, szülői szívet facsaró módon meg is tette.

Bicskén nőttem fel és tudom, hogy a bicskei zenei-élet és képzés adott nagy művészeket, az országnak és talán még a világnak is. Adott tehetséges amatőröket, és adott lelkes zenebarátokat. Ez így lesz ezután is.

Nem tudom, nem tudhatjuk, hogy Kis Énekesmadaraink majd melyik csoportba kerülnek majd.

Azt viszont tudom, hogy életünkben, versenyben állunk idővel, pénzzel tudással, futással…mindennel.

Kis zenészeink is belesodródnak majd ebbe a küzdelmes világba,óhatatlanul, de itt ezen a délutánon legalább nem ezzel kezdték, és ez mint cél fel sem merült senkinek a fejében. Izgultak önmagukért és izgultak egymásért, de nem az örökké elvárt „győzelemért”!

Sok üzenete volt ennek a muzsikás délutánnak, de számomra a legfontosabb és legemlékezetesebb az, hogy hangverseny volt verseny nélkül.

Köszönöm a gyermekeket felkészítő Tanárnak, Kristóf Bácsinak, nem csak a zenei tudást, amit gyermekeinknek átadott, hanem az értékes üzenetet, az együtt zenélés minden, versenyek felett álló örömének, örök üzenetét!

Gratulálok Kedves Zenepedagógus Úr,gratulálok Kedves Zeneiskolai Tanárok!

Egy szülő 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.