Egy hosszú békés korszak egyik júniusi napján eldördült néhány pisztolylövés, s egy uralkodó család két tagja a merényletben meghalt. Nem ez volt az első eset, mikor a Habsburg-család tagjaira fegyveresek támadtak, de most – mivel feltételezték, hogy a merénylők mögött egy idegen és rosszindulatú állam áll – egy hónappal később Európa egy olyan háborúba sodródott, amely jelentősen átalakította a kontinensünket, s több konfliktusnak is megteremtette az alapját. Hatása-végeredménye még ma is heves – és jogosnak is mondható - vitákat okoz. Gondoljunk csak a trianoni békekötés traumájára. 

Most, száz év elteltével sorra nyílnak az emlékkiállítások. Így történik ez Bicskén is. A Kossuth Zsuzsa  Gyermekotthonban, az egykori Batthyány-kastély falai között október 17-én, 17 órakor lehetünk egy kiállítás megnyitójának a tanúi. Erről a kiállításról, mely a „Háború papíron” címet viseli, beszélgetünk a szervezővel, Facsar Mihállyal.

FM: A kiállítás, mint ahogy a neve is mutatja, elsősorban a papíralapú emlékeket mutatja be. Érdekessége, hogy a kiállított anyag között közel két tucat játékkártyát is láthatunk majd, amit az I. világháború idején adtak ki a hadakozó felek. Magyar részről is történt ilyen jellegű hadikártya kibocsátás, melynek összes változata kiállításra kerül. A legkisebb bemutatott kártya alig 2,5*3,5 cm-es, a legnagyobb kártyalap 84*137,5 cm-es. A legkisebb egy német gyár terméke, a legnagyobb lapot a HM Zrínyi Nonprofit Kft. gyártotta le, s a Stefánia-palotából került hozzánk. Múlt év decemberében ott mutatták be a magyar Kóber-kártya reprintjét, s ilyen méretű lapokból készítettek egy kártyavárat. A kártyákon kívül bemutatunk plakátokat, sorsjegyeket, számolócédulákat is. Ezeket egészíti ki néhány fénykép, sapkajelvény, kitüntetés...

- Mindegyik háborúzó ország adott ki hadikártyát a világháború során?

FM: A legtöbb paklit a Német Császárságban adták ki. A többiek mindössze egy-két kártyacsomaggal büszkélkedhetnek. Ahogy a konfliktus egyre inkább világméretűvé alakult, úgy Európán kívül is piacra kerültek hadikártyák, s az európai kiadókhoz csatlakoztak a kanadaiak, az amerikaiak és az ausztrálok is. 

- Említetted a magyar kiadást. Ez mennyire számít ritkaságnak?

FM: Évente egy-egy darab tűnik fel belőle, tehát sűrűnek nem mondható. A csomagolása vékony papírból volt, nem kartonból. A paklit a felbontás után már nem lehetett visszacsomagolni, így a csomagoló papírt eldobták. Ez ma már kuriózumnak számít, annak ellenére, hogy nem díszes darab. 

-  A kiállított anyag között felsoroltál néhány meglepőbb darabot is. Plakátokról már mindenki hallott, de mi is az a számolócédula?

FM: Ezeket pincércédula néven is emlegetik. Így már könnyebben azonosíthatóak. Pincérek ezeken a kis papírlapokon számolják ki a fizető vendég fogyasztását. Mivel általában csak az egyik oldala használatos, ezért a másikra a XIX. század utolsó évtizedeitől kezdődően reklámot nyomtattak. Ennek a divatja a II. világháborúig tartott, majd ez után, a magánszféra megszűnésével lassan a múlté lett.

- És mire használták a sorsjegyeket, mint hadi termékeket?

FM: Nemcsak ma, hanem a múltban is szép bevételre számíthattak a szerencsejátékokat szervezők. Ezt használták fel a jótékonysági szervezetek, akik a bevételből a hadbavonultak családtagjait, hadirokkantakat vagy az elhunyt katonák özvegyeit, árváit támogatták. Abban reménykedtek, hogy jótékonysági céljuk vonzerőt jelent a szerencséjüket próbálók között. 

- Melyek a legizgalmasabb darabok a kiállításon?

FM: Visszatérve a kártyákhoz, lesz próbanyomat is, ami véletlenül került ki a gyárból. Több mint tíz eredeti plakátot mutatunk be, melyek közül érdemes kiemelni az Előre újság reklámjait. Ezek maró gúnnyal figurázták ki a szerb hadsereget, hadvezetést. A bicskeiknek talán a legizgalmasabb egy-egy bicskei emlék lesz, melyet még szeretettel várunk. Aki úgy érzi, hogy van bármilyen emléktárgya, ne habozzon, október 17-ig még helyt adunk neki a tárlókban. A Bicskei Református Egyházközség a háború alatti naplóját ideadta, így megtudtuk, mikor vitték el a templom harangjait és az orgona sípjait. Szerencsére a háború után ezek pótlásra kerültek. És ami fontosabb, a háborúban elhunytak egy kis része bekerült a naplóba, s talán a leszármazóknak is mond fontos információkat.

- Mit mondhatunk el a megnyitóról?

FM: - Jánoska Antal kártyakutató, kártyagyűjtő barátom nyitja meg a kiállítást. Korabeli dalokat ad majd elő a Csákvári Harangvirág Dalkör, zenélnek Kunstár Béla és barátai. S hogy a hangulat megfelelően katonás legyen, a Magyar királyi „Szent István” 3. honvéd gyalogezred Hagyományőrző Egyesület néhány tagja díszőrséget fog állni. Az egyházak képviselői megáldják mind a kiállítás megnyitóján részt vevőket és a kiállítás megtekintőit, mind a háborúban harcolókat és családtagjaikat. Fontos elmondanunk, hogy a kiállítást a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalomkutatásért Közalapítvány XX. Század Intézete támogatta. A helyszínt a 85 éves Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon biztosítja, kiállítási anyagot adott a Nagy Károly Városi Könyvtár és a HM Zrínyi Nonprofit Kft. is.

- Köszönöm, hogy bemutatta a hamarosan megnyíló kiállítást. Én biztos ott leszek a megnyitón.

FM: Szeretettel várunk, s szeretettel várunk mindenkit a megnyitón és később a tárlaton is, melyet december 31-ig tekinthetnek meg!

Izing Antal