Az 1963. augusztusában született, az Ady Endre utca elején álló, ma már lezárt és omladozó, ma önkormányzati tulajdonú bérházban felnőtt Deák "Bogyó" Józsefet ma reggel holtan találták a Vörösmarty utcai önkormányzati férőhelyen.    

Egyes állítások szerint se kályhája, se tüzelője nem volt az alkoholbetegségben és szövődményeivel küzdő, járni és saját lábán megállni színjózanul is alig képes, sajátjánál feltétlenül jobb sorsra érdemes bicskei, ötvenkét éves  férfinak, akit február harmadikán "adtak haza" a kórházból. Ezt a képet tavaly nyáron készítettem. Bogyó a nyári zápor elől a plébánia eresze alá húzódott. Odébb az iskola nemzeti lobogója, aztán az igazságügy bicskei palotáján európai és nemzeti zászlónk valamint ez a jó öreg gesztenyefasor, egy példány például a 26 sorszámmal. Bogyesz, a bicskei önkormányzati férőhelyen minap megfagyott beteg ember lobogók alatt.   

Bogyó tavaly júliusban a bicskei plébánia eresze alatt, ahol néha enni is kapott. Eső előtt, eső után Fotó: I.A.

Mára virradóra kihűlt.

Egy fő önkéntes segítője, aki még a szeretett kapucsínóját is megfőzte neki sok más segítségnyújtása mellett - valamint a mentők, a rendőrsök, az orvosi ügyelet, plébánia, katolikus segélyszervezet és a hitesek,  és a családsegítők és olvasóink is rendszeresen tettek a néhány éve még minden nagymise előtt a templom kapujában kéregető hajlott hátú, botos embernek. Akinek aztán jó pár évvel ezelőtt a katolikus templom előterében is helyet adtak.  Sorsát blogunk is figyelemmel kísérte. A Bogyó szó keresőbe írásával találunk adatokat. Egy alkalommal Tatabányán helyezték volna el hajléktalanszállón. De ő gyalog hazajött. Hazabotorkált. Hazabotozott. Egyszer ugyanígy Fehérvárról, de akkor a buszon megmondta, kit kell fölhívni Bicskén, ki fogja neki kifizetni. A Dankó utcai borzalmasan kívül eső férőhely után jó akaróival összebeszélve sikerült kijárnunk neki a Vörösmarty utcait.   

Ha lett volna fája és kályhája sem biztos, hogy este hazaérvén begyújtott volna, mert önellátásra gyakorlatilag képtelen ember volt. Bentlakásos ellátás dukált volna valahol. Amit Tessely Zoltán ún. polgármestersége idején megszüntettek Bicskén, amit a jelenlegi polgármester alpolgármester (természetesen) megszavazott. Pedig volna rá igény.

A lakájmédia időközben ellopta hírünket és maszatolgat:  Saját pozicionálása fontos neki, az igazság nem zavarja. Nem akar felelőst keresni egy gondoskodáson kívül esett szerencsétlen beteg kódis fagyhalála miatt és szánalmas módon a kilencven valahányadik megfagyott magyarnak nevezi a bicskeit, ezzel akarja mentesíteni a bicskei gondoskodást leromboló Tessely Zoltánt, akinek nagyon a titkárja akart lenni valamikor, de ismert okok miatt ez nem sikerült.

Bogyó kimondatlanul is készült az őt földi szenvedéseitől biztosan megszabadító halálra. Földi maradványai minden bizonnyal önkormányzati temetéssel kapják meg a végtisztességet. Ezt szomorú mosollyal és némi iróniával úgy fogalmaztuk ma meg Bogyó dolgaira visszaemlékezve: Bicske saját halottjának tekinti, mert kénytelen saját halottjának tekinteni.   

Isten nyugosztalja!

Ajánlott olvasmány: Jób könyve - Szentírás, Ószövetség     

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.