Mezővárosunk római katolikus lelkészének, Barsi Józsefnek  az Utazás az ismeretlen állomás felé 1849-1856 című művét olvasgatva már az előszó zárómottója egyszerű, ünnepélyes és kifejező:

 Éljen a haza és benne a csendes itthon!

Éljen a béke és minden őszinte, hű barátja! 

Különösen fontos mondatok napjainkban 1888. október 15-i keletkezésükkel együtt, hiszen társaságban néha azt vesszük észre magunkon, hogy azt találgatjuk, vajon ki fogja kimondani: világháború van és békére van szükség.

 A bicskei papra vonatkozik: Midőn 1849. január 5-én délután 5 óra tájban herceg Alfred Candidius Ferdinand zu Windisch-Grätz tábornagy előőrsei Győr felől jőve, és ellenállást sehol nem tapasztalva, nem minden félelem nélkül bevonultak a budai várba, ahol legalábbis hadicselt gyanítottak, s nagy óvatosan helyezték el magukat az üres várban, mindössze két foglyot hoztak magukkal: egy győri gabonakereskedőt és a bicskei katolikus plébánost. A győrit kémnek tartották, a bicskeit különösen veszedelmes rebellisnek."  

Barsi Neumann Józsefről (1810-1893) akiről Bicskén természetesen utcát is neveztek el - a Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Történelmi Képcsarnoka őriz szénrajzot, Berzsenyi Lénárd művét, aki az olmützi foglyok arcképcsarnokát készítette el.

Berzsenyi Lénárd honvéd ezredes a Görgey Artúr (1818- 1916) honvédtábornoknak, hadügyminiszternek, aki több ízben volt a magyar seregek fővezére is - alárendelt hadsereg VII. hadtestének kötelékében, a lovashadosztály parancsnokaként harcolta végig az önvédelmi háborút és járta végig a győri vesztes csatától Világosig vezető utat.

A morvaországi Olmützbe számos fogolytársával 1850. február 9-én érkező fogolyszállítmánnyal érkezett Aradról Berzsenyi ezredes.

A bicskei plébános, "a veszedelmes rebellis" német szülőktől származott. Édesapja Sziléziából vándorolt Magyarországra és a németek által nagy számban lakott Bars megyében dolgozott tanítóként. Fiát papnak szánta. Az ifjú Joseph Neumann Körmöcbányán, Selmecbányán, Esztergomban és Nyitrán végezte középiskoláit. A pesti teológián tanult meg magyarul. Itt kötött barátságot Szalay László külügyérrel, az önálló magyar külpolitika 1848-49-i jeles képviselőjével, történetíróval. Ez a szellemi kapcsolat formálta Barsit homo politicusszá. 1833-ban szentelték pappá. Dobrona, Jasztraba, Tajova helységekben kezdte papi szolgálatát, majd 1835-től Besztercebányán dolgozott. 1837-ben tábori lelkész Milánóban. Hazatért a Felvidékre, majd gróf Batthyány Kázmér közbenjárására Bicskén kapott plébániát.

Az ellenzéki baráti köréhez Kossuth, Vörösmarty, Klauzál, Deák tartozott. Nevét magyarosította. A Pesti Hírlapnak, a Március Tizenötödikének, és Kossuth Hírlapjának küldött cikkeit "Barsi József" jegyzi.

Amikor Bicskén seregével Buda felé vonuló Habsburg herceg letartóztatja a  vád ellene a lázítás terhe, mert a bicskei római katolikus templom szószékéről kihirdetni merészelte a bicskei katolikus híveknek  az Országos Honvédelmi Bizotmány  körleveleit valamint lázító cikkeket írt.

Azzal is megvádolták Barsi Józsefet, hogy Bicske forradalmi "kígyófészkében" egyenesen a köztársaság kikiáltását készítette elő.    

Húszévnyi, vasban töltendő várfogságra ítélték. Haynau dühöngött. Ezt jegyezte Barsi aktájára:

"Ha ezt az embert agyonlőtték volna, nem terhelné az államot. Az állam nem köteles őt húsz évig ingyen eltartani."

Barsinak Józsefnek előírták, hogy saját magának kell fedeznie fogva tartása költségeit.

Barsi József a várbörtönben megtanulta az angol nyelvet és naplót vezetett.

A feljegyezései alapján 1890-ben jelent meg az Utazás ismeretlen állomás felé című műve. A megtorlás memoárirodalmának legjelentősebb alkotása. A korszak kiemelkedő forrása.

1856-ban szabadult Olmütz várából. A Bach-korszakban nem kapott lelkészi állást, házitanító lett. Írásból élt, a Vasárnap Újság, Politikai Újdonságok, a Szegedi Híradó közölte cikkeit - ebből tartotta fenn magát.

1862-ben áttért a református hitre és a pesti református gimnázium tanára lett.

1867-ben a Statisztikai Hivatal munkatársa lett - 1888-as nyugdíjazásáig itt dolgozott. A Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották közoktatási és statisztikai tanulmányainak értéke miatt.

Székfoglaló beszédének (1870) címe: "Az emberi öntudat jelen fokáról".

1891-ben, nyolcvanegy éves korában megvakult. 1893-ban visszaadta lelkét teremtőjének a hajdani bicskei pap, a szabadságharcos, "a veszedelmes rebellis".

Ajánlott olvasmány: Utazás az ismeretlen állomás felé 1848-1856 és Berzsenyi Lénárd rajzai az olmützi foglyokról - Európa Könyvkiadó Budapest 1988.

A Barsi József napló a szerző egy Bicskén megismert, szintén szabadságszerető jó barátjáról, a bicskei csillagászról elnevezett Nagy Károly Városi Könyvtár B 35 87053 számú kölcsönözhető dokumentuma. Most éppen nálunk állomásozik. A kötet borítóján Berzsenyi Lénárd Olmützi börtöncellém című képe látható.

 A Magyar Tudományos Akadémia adattára így őrzi:  

Életút méltatása

Gr. Batthyány Kázmér bicskei birtokán élt Nagy Károly (1797–1868) csillagász, az MTA tagja; az ő házában ismerkedett meg Deák Ferenccel, Klauzál Gáborral, Kossuth Lajossal és Vörösmarty Mihállyal, akik hatására nézetei radikalizálódtak. A forradalom és szabadságharc közvetlen eseményeiben nem vett részt, de hírlapi cikkeivel szenvedélyesen agitált az osztrákok ellen. Miután elfogták (1848. december), húsz évi várbörtönre ítélték, az olmützi várbörtönben raboskodott (1849–1856; kegyelemmel szabadult: 1856). Verseskötetei (Pacsirta; Pacsirta kalitkában) megjelenését a cenzúra megakadályozta. Statisztikusként elsősorban a népesedési mozgalmakkal, közoktatási statisztikával, a magyarországi iskolákkal (közép- és felsőtanodák) foglalkozott. Nyugdíjba vonulása után megírta rabsága emlékeit; írására hatott Kazinczy Ferenc Fogságom naplója.

Izing   

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.