Hokedli projekt - Egy kis dokumentumfilm kellene a dokumentumokról
Címkék: vélemény tévé könyvtár helyi.érték helytörténet
2015.10.06. 14:17
Hosszan lehetne sorolni azoknak a lokálpatrióta bicskeieknek a neveit, akik a Bicskei Kincseket összehordták a Csűrbe vagyis a Nagy Károly Városi Könyvtárba.
Tényleg mindenkinek látnia kellene. Tegnap a Forum Romanummá változott át, a beszélgetéseket pedig tematizálták a kiállított tárgyak, amiket a például a Bicskei Szó felhívásának hatására örömmel vittek be az Olvasók.
Azt hallottam például egy foszlányból, hogy a bicskei református templom harangja a második legnagyobb volt széles-e hazában, míg be nem olvasztották.
Láttam egy alsó polcon két római vízvezetékből való téglát, amit Szvák Mihály gyűjtött és a könyvtárba vitt. Amikor a mostani könyvtár épült, akkor ezek a kincsek is mentek a mai GESZ-hez, ahol a könyvtár működött.
Emlékszem, amire majdnem mindenki, hogy a veretes, de olykor semmit mondó használati tárgyak vagy a fotók ismeretlen emberekről, hogyan váltak számunkra máig féltve őrzött kincsekké. Hát úgy, hogy szüleink mellett ültünk a hokedlin a konyhaasztalnál és ők elmondták nekünk, hogy ki ez a képen és kinek a kije, ez volt ám a nagy észt és memóriát kívánó kirakós társasjáték főleg olyan nagy családokban, ahol szegről-végről sok a rokon. Így állt össze a nagy egész.
Erre tehetne egy kísérletet egy kamerával, egy operatőrrel, egy kérdező könyvtárossal Bicske is.
Szép sorjában, mondjuk hármasával behívnák a kiállítás anyagát a Csűrbe hozó bicskeieket.
A könyvtáros irányítaná a beszélgetést, a felvétel pedig arról gondoskodna, hogy megmaradjon nekünk ez a kincses kalendárium gyűjtemény a kiállítás lebontása után is.
Filmen.
Külön terjedelmet érdemelnének a gyűjtők. Ők lennének a több órás, de a Bicskei Tévében epizódonként - minden kedden este mint az Onedin család -, bemutatott film rendszeresen visszatérő főszálai. Mike János és Imeli László gyűjtő urak biztosan. (Imeli László első kiállítása a Bicskei Szó nyilvánosságra hozott javaslata és a gyűjtemény közlése után nyílhatott meg.)
Abban biztos vagyok, hogy a képek jelentős részét digitalizálják a városi gyűjtemény részére. Vagyis a Bicske története iránt érdeklődő utókor különböző okból kutató - unokáink - a filmen hallhatják a sztorit, a hordozókon pedig megnézhetik a dokumentumot, amiről az ember ma beszélt. Ez olyan mint a néprajzi gyűjtők terepmunkája. De a kiállítás alkotóiknak köszönhetően ezúttal nem is kell kimenni ötven helyre, hanem be kell hívni a közlőt tárgyai mellé, a hokedlire ültetni, beszéltetni arról, amit egyébként mindenki elfeledne.
Értékteremtés lenne ez a film, ahogy ez a kiállítás is, aminek a megnyitóján sokan voltunk, de sajnos közel sem lett zsúfolt a hely. Elfér, aki meg akarja nézni.
ia
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Friss kommentek