Karácsonykor Isten ránk bízta egyszülött gyermekét, kezünkbe adta Jézus Krisztust és mintha ezt mondta volna: „Neveljétek fel!” Az ember pedig bepólyálta, táplálta, óvta, védte, idővel megtanította anyanyelvére, segítette első lépéseiben. Máté János Szilárd bicskei református lelkész karácsonyi gondolatai, amivel néhány éve ezen az oldalon is megörvendezteti az erre nyitott lelkeket.      

Ez először is: megtiszteltetés. Nem angyalokra bízta, hanem Józsefre és Máriára, egy fiatal párra. A közös életút még csak most indul el a számukra, és nem is a szokások szerint, nem is zökkenőmentesen, nem is úgy, ahogy talán korábban álmodtak róla. Valami különös méltóságra emeli Isten őket, és rajtuk keresztül minden embert. Áldással kezdődik közös életük.

Ha szülőként segítségre volt szükségünk, olyan személyeket kértünk gyermekeink felügyeletére, akiket jól ismertünk, és akikben maradéktalanul megbíztunk. Nem így tesz karácsonykor mennyei Atyánk is? Rábízza fiát Máriára és Józsefre. Pedig emberi gondolkodás szerint aggódhatott volna e döntése miatt. Mária és József fiatalok, talán önmagukkal lennének elfoglalva. Talán mégiscsak teher számukra egy gyermek. Talán mégse szeretnének ilyen hamar felelős felnőttekké válni. Talán várhatott volna, talán más utat is választhatott volna. Talán, de Isten így döntött Mária és József felől. Mi ma már azt mondjuk: micsoda áldás, micsoda megtiszteltetés volt ez! Persze jó, ha emlékezünk rá, hogy ennek a karácsonyi történetnek azért még Mária és József között is volt más-más olvasata. Isteni közbelépésre, angyali küldöttre volt szükség, hogy közös legyen a pár látásmódja.

Azzal, hogy Isten „ránk bízta” egyszülött fiát, másodszor: felelősség. Minden ránk bízott gyermek: felelősséggel jár. Óvjuk, védjük őket. Egy gyermeket váró édesanya még arra is vigyáz, hogy mivel táplálkozik, mit iszik, milyen gyógyszereket szed betegség idején, milyen levegőt lélegez be. Nem bánhatunk velük könnyelműen, felelőtlenül. Szükségük van ránk. És lehet, hogy a mai világban egyre idegenebbül hangzik, és lehet, hogy sokan csak azt mondják, hogy ez csak egy süket duma, de a gyermeknek mindkét szülőjére szüksége van. Szüksége van az édesanyákra, de az édesapákra is, méghozzá egy egész életen át.

És harmadszor Isten karácsonyi tette - hogy emberekre bízta egyszülött fiát: áldás. Mária és József közös élete, közös Jézus-hordozása: áldással indul. Szükségük is van az áldásra, mivel emberi jóindulatra, biztatásra, bátorításra nem nagyon számíthattak. Hiába voltak áldáshordozók, hiába szolgáltak Isten dicsőségére és embertársaik javára: a hatalom, a hatalmon lévők nem bántak velük kesztyűs-kézzel, sőt, még menekülniük is kellett. Azt mondják komoly szakemberek, hogy a világon a menekültek száma: 59,5 millióra emelkedett. A hatalmas számok mögött Máriához hasonló nők, Józsefhez hasonló férfiak, és Jézushoz hasonló kiskorúak tízmilliói vannak. Mária és József a betlehemi karácsonyi napok után menekültekké lettek, mégis velük, mégis rajtuk van Isten áldása. Legyen ez biztatás, bátorítás ránk nézve is!   

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása