Tudom, hogy sokan ismerhetik már a Budai-hegység legmagasabb pontján fekvő (Nagy-Kopasz hegy) 10 éves Csergezán Pál Kilátót és a körötte fekvő tanösvényt is.

Nyugaton, mifelénk a helyzet 17 óra 30 körül, mert Bicske fekvését találgattuk a fakorláton elhelyezett fémtáblák segédletével. Mivel Csabdi domborzati viszonylata jóval markánsabb, Bicskét e község vélt hegyei alapján helyeztem el.  

Szeretem a kilátó pontokat, így alakult. Útitársam, aki ma délután négy előtt azt mondta, hogy menjünk most azonnal a szép idő miatt is - terveztük erre a hétre -, s mert volt ő már fenn motorral is - elindultunk. Az uszoda megvár, oda mehetek máskor is. Mi a Telkit Budakeszivel összekötő úton, Telkit elhagyva az első bal oldali erdei bejárónál parkoltunk le. Ez 30 km Bicskétől. Onnan tekertünk fel a  hegység legmagasabb pontjára. Ez Wiki fotó, nem tegnapi: 

 Kerékpárjainkon néhány perc múlva elértük a szép Anna Vadászházat.  Utunk nem egészen 7 km volt, de szinte végig Bogya-szintű emelkedő, volt ahol toltuk. Ez egy erdei makadámút, de nem csak apróra zúzott kövekkel, egyes szakaszai változatos kőméretekkel, ami számomra különösen nem mindegy, hiszen nem ide való, vékony kerekű cajgla nyergében ültem.

Egészen addig, míg stabil oldalfekvésbe bele nem estem egy tócsába, mert azok voltak itt rendesen síkos kis partoldalakkal. Történt ugyanis, hogy oktalan módon a bakháton (az út közepének régi neve) haladtam, ahelyett, hogy a néha akár hosszacska tócsákba mentem volna. Mert a tócsák alatt szintén köves a burkolat, de gondoltam, ki látja a zavaros víztől, mert én nem, hogy mekkora és milyen kövek pislognak az alján, és ha én egy tócsába belevágok, akkor oda kell ám a tekerés, akkor is, ha beleér a csukám és a pedál, mert nem akarok megállni benne semmi esetre. 

Jól tompított zuhanásom, (szó szerint nem idézhető megjegyzésem, na jó, első szava a "büdös" melléknév) és útitársam röhögése hatására őzek csapattak ki az útra:

Lefele itt mi lesz, ha még esik is? - gondoltam. Esett is. De lefele én már nem estem. Csapkodták ki a kövek ugyan a hátsót olykor, a jobb szakaszokon kiengedtem mindkét féket, rosszabbak esetén pedig módjával engedtem belódulni egyszer úgy igazán harminc fölé. Volt hogy lefelé is le kellett szállnom a képes-fa előtt még, mert annyira bizalmatlan voltam a vékony kerekemhez, amit egyébként útburkolaton ász - kisebb felület, kisebb súrlódás.  A felvezető út 80 perces volt, de 50 perc alatt értünk le.   

Ha valaki rövidebb és kevésbé kemény úton akar felsétálni, szerintem arra is lehet bicózni száraz időben, Nagykovácsi, Telki utcában hagyja az autót. Olvasható egy fiatal családapa írása, aki onnan tolta babakocsiban ülő gyermekét a hegység legmagasabb pontjára. 4 km. Mi kétszer 6420 métert mértünk kb. 

Amúgy gyönyörű részek és illatok voltak, a Budai-hegység "Pazar!" hely, Krajczár Gyuszi bácsi túracsoportja tagjaként jártam a Budai-hegységet először. Egy erdőben különösen azok a részek tetszenek nekem, amikor a környezet növényzetének jelleghatárai jól elkülöníthetők. Szeretem, amikor akár vágás miatt, de jól látszik a sötét és nagy erdő széle.  Itt is akadt ilyen. Ez egy FATÁJ fotó, nem tegnapi: 

A torony mint egy középkor lovag sisakja. Sisakvirág Tanösvény húzódik erre. A kilátóban rengeteg anyag van. Minden szintje akkora, mint egy garzonlakás. Nagy szél volt odafenn, lógott az eső lába, párás volt a levegő, fáztunk, fönn cseréltük szárazra az átizzadt és egy kicsit az esőtől (esetemben plusz tócsától) átázott ruhát a fenti félóra végén, már amit lehetett, de akkor is nagyon örültem, hogy itt vagyunk, s hogy nagyon jó, hogy a távcsövemmel körbenézhettem. Legutóbb a Badacsonyban és Tihanyban szemlélődtünk, előtte a Vértes új kilátójánál, Körtvélyes-puszta fölött, a Kis-Kopasz hegyen.

A Budai hegységben egy ponton a Csabdi völgyet sejtettem a sziluett alapján valamint a tatabányai Kő-hegyet is látni véltem, de a Gerecse Bánya-hegyében egészen biztos voltam. A János-hegyről tudom pontosan milyen irányból húzható légvonal Bicske telepi szélével. A János-hegyről sokan gondolják, hogy az a legnagyobb a Budaiban, de őkelme a Nagy-Kopasznál 70 méterrel alacsonyabb valamint Budapest legmagasabb pontja, de akkor sem a Budai-hegység teteje! Nem tegnapi fotó e panoráma.   

Láttuk a Pilist is onnan. Tiszta időben a Mátrát is látni. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetet (hálátlanul) nem olt időm kikutatni, pedig ott tanultam meg újra járni. Ezért is ilyen nagy cuccok ezek a túrák földön és vízben. Útitársam pedig a kilátó padjához guggolva kikereste nekem a Budai hegység térképen (Cartographia), de a kilátás annyira elfoglalt.hogy oda se léptem. Oda nézz... Oda nézz.... Oda nézz... - kb. ilyen kezdetű mondatokat ismételgettem.   

Tegnap Bicskén, az Akácfa utcában az OVIT magasságából szemléltük az utca iránya szerinti távolt, a szűk panorámát, ahol nagy hosszú  hegygerinc terül tőlünk keletre. no, vajon milyen települések lehetnek ott? Jött például Budajenő is a google-map révén, de szeretem azt a falut a Jenei-patakkal és az ott élő Gyöngy Árpád barátom és felesége miatt különösen, voltaképpen már a Budai-hegység látható az Akácfa utca magasabban fekvő szakaszán, Budajenő és Telki közigazgatási területe. A Nagy- Kopasz hegy lába. 

Azt mondja útitársam, mert a biatorbágyi tavakkal voltam elfoglalva, hogy nézzek inkább oda, Törökbálint felett milyen eső van, mintha porfelhő lenne, vagy vízporfelhő (?), tiszta Dél-Amerika. Le is fotóztam kis telómmal, nem adja vissza azt a látványt, de bizony ennek az esőnek a szélébe kerülhettünk taknyolásom után, mert nagyon rákezdett, lombernyőbe húzódtunk pár percre. De Törökbálint fölött mintha látszanának a fázishatárok, Akli Miklós felhőtudós barátomnak át is passzolom. Mintha a felhőszoknya a földig érne.  

- Zivatarfelhő van a képen, egy zápor kapott el titeket, bár a képen is az látszik, az a vízporszerű látvány pedig egy esőfüggöny - írja Akli Miklós. 

- Maestro, és akkor eszerint zivatarfelhőből zápor esik?!

- Hát itt picit furák voltak az elnevezéssel; mert igazából a zivatar fogalom csak az elektromos jelenség kifejezése; ezért a hivatalos elnevezés esetünkben "zivatar záporesővel"; de megeshet hogy nem villámlik belőle ekkor csak zápor;

- Mennydörgés éppen volt 2 darab. Én is reménykedtem, amikor esni kezdett, hogy csak zápor.

Izing 

"Új kilátó épült (2004-2006 - a szerk.) a Budai-hegység legmagasabb - 559 m - csúcsán, a Nagy-Kopaszon. A munkálatok 2004-ben kezdődtek és 2006. szeptember 5-én volt az átadási ünnepség. A Páty, Nagykovácsi és Telki hármas határán emelkedő kilátó felső szintje 18 m magas. A pont 100 lépcsőfokon elérhető magasságból egyedülálló körpanoráma tárul a látogatók szeme elé. "Tiszta időben a főváros 100 km-es környezetét belátni, a Mátrától a Pilisen és Zsámbéki-medencén át a Velencei-hegységig. Az Esztergomi bazilika akár felhős időben is szabad szemmel látható. A jól azonosítható látnivalók irányát a kilátószinten ábrák és feliratok jelzik" - mondta Zambó Péter, a kilátót építtető Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgatója.

A Pilisi Parkerdő Zrt. Budakeszi Erdészete által épített kilátó beton alapon nyugszik, szerkezete a kültéri viszonyoknak leginkább megfelelő vörösfenyőből készült. A tervezők - a hannoveri világkiállítás magyar pavilonját is jegyző Basa Péter, Czér Péter és Jordán László - különleges lécborítást alkalmaztak. Ez lehetővé teszi a szabad kilátást, ugyanakkor tériszony nélkül lehet feljutni a kilátószintre. A tágas pihenők nagyobb csoportok látogatását is lehetővé teszik, egyszerre 150 fő tartózkodhat a kilátóban. A földszinti beton alapzatot graffiti-álló festékkel festették. A kilátó csúcsán lévő nemzeti zászló jól látszik a János-hegyről vagy akár a Zsámbéki-medence településeiről
A kilátó építését az FVM 40 M Ft-ral támogatta." (FATÁJ)

  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.