Több mint egy millióan látták már azt a „bájos” kis reklámot, amelyben egy kisgyermek szájából hangzik el újra és újra a nagy kérdés, hogy „de miért?” Minden gyermek ismeri, és talán már minden tanár hetek-hónapok óta ezt hallgatja, hogy „de miért?” Talán néha már túl sokszor is...

Most, karácsony ünnepén mi is tegyük fel ezt a kérdést, mert kérdezni jó! Persze, nem azért, hogy valakit felbosszantsunk vagy reklámozzunk, hanem mert régi kérdés ez, és nemcsak kisgyermekeké. Bölcs teológusok nagy kérdése is ez volt, Anselmus, Canterbury érsek csaknem ezer éve ezt kérdezte: „Cur deus homo?” (Miért lett Isten emberré?) Alapvető kérdés is ez, amit mindenkinek egyszer jó lenne megfogalmaznia, és még jobb lenne, ha addig-addig kérdezgetné, amíg Isten igéjében megnyugtató feleletet nem hallana rá.

Tegyünk fel ezen az ünnepen mi is néhány kérdést! Például így szólhatna az első:

De miért állítunk karácsonyfát?

Nem is oly régi, még csak (lassan) 200 éves szokás ez. Az első karácsonyfákat, adventi koszorúkat német protestánsok (evangélikusok és reformátusok) készítették a 19. században, igazából pedig csak a 20. század első felében lett szokássá. Az éden-kerti életfára utal, mert az első emberpár (Ádám és Éva) evett a jó és rossz tudásának fájáról, de már az élet fájáról nem szakíthattak. Az életfája: az örök élet gyümölcsét termi (ezért örökzöld fenyő a karácsonyfa).

Azonban gondolhatunk arra is, hogy ez a fenyőfa olyan, mint a mi életünk. Mindenféle díszek lehetnek rajtunk, lehetünk kicsik vagy nagyok, állíthatnak bennünket az életben középre vagy éppen sarokba, de mivel nincs igazán élet bennünk, egyszer „lehullnak leveleink”, véget ér létünk tündöklése, küldetése. Jézus azért jött el erre a világra, hogy benne találjuk meg életünket! Benne megkapaszkodva - ha innen menni kell- vár mennyei otthonunk, hajlékunk.

Második kérdés lehetne, hogy "De miért van csillag a református templom tetején?"

Ez a csillag a napkeleti bölcseket Jézushoz vezető csillag. Ez a csillag ma is Jézushoz akar elvezetni. Azt hirdeti, hogy itt, ebben a városban, aki Őt keresi, aki Jézussal szeretne találkozni: itt, ebben a templomban is, ebben a gyülekezeti közösségben is megtalálhatja.

Természetesen nemcsak itt és nemcsak ebben a templomban, és nemcsak a gyülekezeti közösségekben, hanem akár csendes magányunkban is „csöndesen és váratlanul” átölelhet az Isten. Átölelhet szeretetével kórházi ágyon gyógyulásra várva, átölelhet, mikor már teljesen magadra maradtál, mikor már senki más nem áll melletted, mikor úgy gondolod, hogy teljesen elhagyottá váltál. Jézus nem egy fényes palotában, nem egy szépen kifestett templomban, nem egy előkelő, ötcsillagos szállodában, nem egy tiszta házban, hanem egy kicsiny istállóban született.

„De miért?” Azért, „mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy

aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” (János evangéliuma 3.rész 16.vers)

Máté János

református lelkész 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.