A bicskei-londoni blogger színpadra került művéről szóló tartalom itt található. 

A Kolomp Csárdáról beugorhat az emberfia három-négy éves korából: amikor hallotta, hogy apuék voltak vagy mennek a "Kolomba", hogy ez történt a "Kolomba" - mert bizony sokan így mondták, kispórolva belőle a p betűt  - egyszerűen nem tudta ez a gyerek, mégis hová tegye, de még a Kolomb Csárda változattal sem tudott mit kezdeni, de ez a verzió tetszett a legjobban. Plusz a Kolom' Csárda kiejtése így ahogy írva van, aposztrofálás nélkül.  És amikor ez kiderült, mármint hogy tudatlan és nem érti,  emlékszik, ahogyan (most számolja ki) akkor 28-29 éves apukája elmagyarázza, hol nevetve, hol dühvel, mi az a kolomp és miért kolomp, miért nem kolomb.. Mondta erre a kisfiú, hogy olyan mint a komp! Mert ezt a szót már jobban ismerte. S mert benne volt az "mp".  Dehogy Komp, hát hol itt a víz kisfiam? - Ott a halastó. Azon is tudna menni komp. - Nem komp. Hanem Kolomp Csárda.  Pedig a gyerek ismerte a kolomp szót a mesékből. De olvasni még nem tudott és a felnőttek nem mondták ki a végén a p betűt. Ez volt a nem értés oka. Talán Koló volt a hely beceneve... Apukája sosem nevezte Kolónak. Sőt, emlékezetes egy sokat nevető arc a Kolóból, akinek Kuju volt a beceneve. Pedig ők nem jártak oda sokat. De búcsúkor biztosan. A teraszon színes farudas fémvázú székek? A váz pirosra festve? Biztos, hogy kapott csokit Kujutól. Hozzájárult ezzel nevének megőrzéséhez.         

A Kolomp&Báder ebben a posztban olvasható....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.