Két ember szorgalmasan söpröget egy ház előtt a forgalmas úton. Nagyjából a könyvtárnál.  Autójuk hátulja nyitva. Mi történt? Mi szóródott ki? Sima seprűjük van, megkérdezem őket, kell-e egy keményebb szálú "istállósöprű". Nem kell, viszi ez a faforgácsot jól, de van-e egy kis homok? Mert azt nem hoztak, csak forgácsot. Az nekem  nincs, de fahamum van egy vödörrel, az jó lesz? 

Jobb mint a homok - mondja. Motorolaj folyt ki. A forgáccsal itatták fel, azt lapátolták zsákba és vitték el. A feleség autózott erre, amikor a mögötte közlekedők jelezték neki, hogy folyik az olaj a járműből. Megállt és eljöttek érte. De észlelték, hogy ahol parkolt, ott több folyt ki, ráadásul átjáró is az a terület, amit gyalogosok is használnak előszeretettel. Ezért ez az ember és a fia, voltak olyan tisztességesek és lelkiismeretesek, hogy miután hazahúzták a hibás kocsit, visszajöttek ide utat takarítani! Azt mondják, miközben döntöm a vödörből a lapátra, hogy a fehér hamu azért is jobb lesz, mert legalább látják a gyalogosok, hogy itt figyelni kell. Meg is lett köszönve. 

(Nem tudom, ki volt ez az ember, de mintha apámat láttam volna. Ő is ugyanezt tette volna. Álltam volna mellette készenlétben a lapáttal. Volna.)    

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.