"Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna."

Az én szobám című monodrámában Veszelovszki Janka, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakos hallgatója alakítja - az egyetlen szereplőt -, Hatszumomót. A harmadéves színészhallgató Pelsőczy Réka és Rába Roland osztályába jár. 

Veszelovszki Janka / SZFE: Az én szobám / Fotó: Éder Vera - A kép forrása: SZÍNHÁZ.ORG 

A szerelem csak egy vágy arra, hogy vágyjanak ránk. A szerelem féltékenység és káröröm. Tudható, miről beszél Hatszumomó, a gésa, akit Veszelovszki Janka alakít az Ódry Színpadon. Ez benne lehet bőven. Lehet azonban néző, aki szerint szélesebb ennél a szerelem jelentésének spektruma. Jó és rossz tartományok felé egyaránt.

"De hol vagyok én egy 25 éves, már kiégett gésához?! Sehol" - állapítja meg egy néző a bal 1-en, de senki sem hallja. 

Kioto városa. A tömegben való közlekedésről tudd meg, hogy egyedül is jó, nem muszáj kapaszkodni másba, mert az téged is behatárol.    Okija vagyis gésaház. Az a hely, ahol egy gésa él, amíg a karrierje tart. Az okiják a kurtizánok és gésák negyedeiben vannak. A gésák sosem hagyják el  a területüket. Röghöz kötöttek. Mondhatni rabok. 

De Hatszumomó a folyosó végén is mindig lát valamit. Egy következő folyosót - legalább, amiből minimum látszik egy másik folyosó.
Amikor a színen arról beszél, hogy mennyire utálja a szomszéd öregasszony szobájából az övébe átszivárgó masszív kutyabűzt, magam is érzem azt az ázott kutyaszagot, annyira meghökkentő és magával ragadó a darab nyitó-húzóereje. Mozdulatlan is kapkodjuk a levegőt. És a fejünket. Mekkora erő! 

Underground. Alagsori színtér, egy szkéné?, amit egy nagyobból feleztek függönyökkel. Klub a neve. Téglalap alakú. A két hosszabbik oldalon kb. 10-10 széken mi, a közönség nevű csendes főszereplők. Hatszomorú - pontosabban Hatszumomó keresi a tekintetünk..

Régen voltam színházban ennyire közel a játszó emberhez. Nem vagyunk nézőtéri sötétben sem. Ugyanaz a fény mint Jankáé.  A játszóhely, a "műterem" - fehér mint egy kórterem, műanyag, jól átlátszó rácsos fehér háló - moszkitóháló? vagy darazsak ellen való a gazdaboltból? na de ekkora? - játssza a falat, Az én szobám átlátszó, fehér falait. Az ajtónak is ki van hagyva a hely.

A gésa kimonója hátborzongató. Nejlon. Tiszta, fehér, jó formájú meg minden, de milyen lehet ebbe dolgozva beleizzadni? Mintha nejlonszatyorban kondiznék. Ez a darab egy 19.30-tól úgy 20.40-ig tartó erőnléti edzés, amiben a japánul tipegés vagy ülés a levezető ág. Ha végig ebben a műanyag zsákban marad, az durva lesz - gondolom az elején. De mit venne fel? Lehet valami váltás cucc a csukott szekrényben? Vagy abban egy másik szereplő vár? Kivel néz majd szembe, ha a szekrényt kinyitja?

A kimonó alatt top látszik, alul talán sportosabb alsó lehet, amit mi férfiak boxernek nevezünk.

Janka őserő. A bicskei birkózó ikerpár ötlik fel bennem. Gyerekkorukban olykor szaunában, téli, jól zárt, vízzáró nejlon öltözetben négyütemű fekvőtámaszokat végeztek edzésként a fáma szerint. Ők jutottak eszembe.

A Hatszumomó gésát alakító, Csabdiban felnőtt színésznő párszor átrendezi a termet. Díszletmunkásokhoz méltó módon. Viszi az asztalt, a dobozt. Fekszik asztal alá, hogy azzal tornázzon. A sarokba cipelt asztalra egy kemény dobozt pattint, őrjöngve és könnyedén mászik fel a minimum 180-as ruhásszekrény tetejére.

Családja jut eszembe, hogy ők mennyire aggódhattak itt ezen a mutatványon, amikor a premieren voltak karácsony előtt és később. Fentről rám is néz, egyébként többször kitüntet a művésznő az ő tekintetével, sokunkat. Közel vagyunk. Hozzánk beszél. És én elhiszem a játék kedvéért. Nincs nehéz dolgunk. 

De ha már a szomszéd faluból valók is így aggódnak érte a mutatvány miatt, mi lehetett itt anyukával...

A színésznő Csabdin a Bagó-hegy lábánál nevelkedett. Mintha egy költőnő életrajzából ollóztam volna ezt a mondatot.... Márpedig a Csabdin felnőtt lányok többnyire látnak a pályán. Vannak a nézők között Csabdiról is. Don't worry. Be happy. Számomra nagyon fontos a nyugalmad - mondom magamnak. Nem lesz semmi baj. 

Az obi - nahát, itt is az van? - , vagyis az a gésaöv a kimonón feszül hatalmas masnival a karcsú derékon - hát az meggypiros. Szép. A legszebb az egész pincében. Majdnem minden fehér. Mint a gésa festett arca. Kivéve pirosra festett szája szélét.

Kivéve egy megkezdett üveg rosé bornak látszó tárgy a padlón. Amiből akkorát vedel, mint egy ló. Hatszumomó áll, arccal a mennyezetnek. Úgy önti magába a bornak látszót, hogy a borosüveget függőbe állítja. Hangos-nagy nyelések, sportos levegővétel, és hosszú ideig tart. Ez nem játék. Orvos látta már? Én ezt eddig csak egy böllértől láttam udvaron, hajnalban, valódi üveg sörrel öblítette a törkölyt. Kávé és Kossuth után. Wellness & Spa.

Kevés maradt a Hatszomorú Hatszumomó gésa üvegében. Amikor leveszi a szájáról, a padlóra köp egy bővebb kortyot. Később térdepelve  ennek felhasználásával mossa le magáról a gyalázatot, az arcáról a festéket, ami vízválasztó, mert onnantól a természetesség felé törekszik. Lázad. A levetett Szent Kimonót szépen, gondosan  összehajtja, a hosszú obit szintén.

Hangosan gondolkodik a szexről, vagyis arról, amit végez. Minden gésa felé tett gesztus előjáték a szexhez.
S mivel neki, a szórakoztatásért felelős profinak, gyakorlatilag idegenekkel kell dolgoznia, így szól a személytelenségről: a tábornok lehunyt szeme abban a pillanatban, amiért idejött, neki,a gésának annyi, hogy a pali kizárja őt a csúcsról, egyedül van ott vagy nem vele. Jó. Ez a csukott szem a legjobb családokban is előfordul. Miért ne fordulna elő? Semmi baj. De egy sokat látott gésa helyében jól érthető ennyi intimitásigény. Hogy nézzen már rá valaki  a szentségit, az ő valódi személyére.

Bízott benne, hogy jön majd valaki, akit nem így, nem kötelező jelleggel, szerződéses viszonyban kell "szeretni", mint eddig. Hogy Valaki jön. Aki tetszik. Akiben azt is szereti, hogy mennyire szereti őt. Akit lát az utcán cigizés és kőrugdosás közben sokszor. Akivel még idegenül egyszerre is lép az utcán. Utánozza. Hogy vegye már észre. Akit lát halat bontani lavór fölött a szállásán vagy hol.  Aki a harmadik randin is zavarban van még. Akit először ő csókol meg nő létére. Akinek finom az arcbőre. Aztán el is indul valami.... Akit jó, vagy legalább jobb érezni, amikor ráfekszik, ránehezül. Szóval van itt lányregényes mégis realista motívumokkal teli reménycsillanás. Pillantásnyi; mint a fekete gyémánt pillanatnyi, sokat ígérő  ragyogása a napfényben. Aztán pedig "helló van" - japánul.
A filmben láttam amint a kicsi, szép és jó Csijó észreveszi őt, Hatszúmomót, aki egy fiatal, vékony, magas, cigiző és bőrkabátossal smárol a sarkon.

Az én szobám a gonosz szereplő továbbgondolása, kinagyítása, megérteni és megértetni akarása..

Mondom minden fehér. Kivéve a fehér falhoz letámasztott tükörlapok. Kivéve a szekrény, mert szürkébb az a fehérnél - és kékebb is. És látom egy bölcsészlány kalapját a radiátoron. A kalapról azt hiszem, kellék. Az sem fehér. De az asztal olyan patent fehér. Ezen fekszik a gésa a nejlon kimonóban. Így kezdődik, innen kezd egy akkora pörgést. Egy olyat, amiben a sírás az sírás, a keserű nevetés az keserű nevetés. A szöveget úgy tudja, mintha ezzel született volna. Jó, ez a minimum, de akkor is. A későbbi részeg nő, hát az kérem egy részeg, tomboló nő. Úgy ront a szekrénynek egy dühkitörésben...
Színház- és Filmművészeti Egyetem, Ódry Színpad. Veszelolvszki Janka miatt jöttem. A pénztárban voltak a foglalt jegyek. Mondom A gésa emlékiratai jegyem kérem szépen a nevemre vannak itt. Kedvesen válaszolnak, hogy ilyen darab nincs, de akkor én bizonyára Janka Az én szobám című előadására jöttem. Igen-igen-igen. Marad időm. Ki a Vas utcából a Rákóczi útra, el a Puskin utcáig, majd vissza a Gyulai Pálig. Gondolatban eljutok Virginia Wolf Saját szoba című művéig. Az is nőtörténeti mű. Nőírókról és írónőkről szól. A Rákóczin tömérdek kipakolt lom. Az én szobám című jeggyel a zsebemben gondolom, hogy itt kinn az utcán, ("a szabadtéri játékokon") A ti szobáitok című darab látható.  Turkálnak benne nagy családok.  Zuhog az árú. Csattog. Hangos a szó, olaszosan megpakolt a kocsik teteje. Hangos zene a kocsikból, térülés-fordulás. Semmi Japán.

Azért tévesztettem össze a két címet, mert Az én szobám az Egy gésa emlékiratai átirata. Utóbbi címen egy USA-beli író irodalmi világsikert jelentő regénye volt a polcunkon, amit a család hölgyei előszeretettel forgattak. Sajnos végleg elakadtam az elején úgy húsz éve. De újabban el akarom olvasni. Nem is tudom milyen hatás következtében. 

A 97-ben megjelent műből 2006-ban filmet mutattak be. Ezt most néztem meg, hogy ne érkezzem felkészületlenül. A film maga nyomasztó. Rögtön az eleje a családtól való elszakíttatás. A testvérek elszakítása. 
Utáltam a filmben Hatszumomót, a negatív hőst. Csíjo vagyis a gyerek ellen aljaskodott.

A dramaturgok itt az Ódry Színpadon nem utálják, hanem meg akarják érteni. Nagyító alá veszik az irigy kutya rossz pillanatait, a jobb megértés érdekében. Az én szobámban nincs még említve sem Csíjo. Ha nem tévedek. Ez most nem az az eset.

Először még arra is gondolok, mintha mégis kettejükből, az ellenségekből lett volna összerakva egy darab gésasors. Mert igen nagy a közös mező a két halmazban.
Ez pillanatokat mutat, mint különböző formájú, színű építőelemeket. Ezeket el is választja, a darab első nagy hegymenete után úgy, hogy a gésa szusszanhasson is.

"Az én szobám" - mondom magamban a metró felé sétálva az én szobám felé.  Hogy a házak lábazatánál aludni készülők mennyire szeretnék szintén ezt mondani.
Az én szobám. Olvastam már hajléktalan versét Saját ajtó címmel. 

"Néha csak az segít minket át a nehéz dolgokon, ha elképzeljük, milyen volna az a világ, amelyben teljesülhetnek az álmaink.

Ez a regény 389. oldalán áll. 

De amit az utcák oldalain látok, az már  egy másik történet.

-------

Az én szobám
(Arthur Golden Egy gésa emlékiratai c. regénye nyomán)
Hatszumomó - Veszelovszki Janka, az SZFE színész hallgatója 
Dramaturg: Holczer Sára, Sahin-Tóth Sára 
Díszlet, jelmez: Elek Lucia 
Koreográfus: Vadász Krisztina eh.
Rendezőasszisztens: Szabó Regina 
Rendező: Pécz Roland

---------

- Hú... Toncsi! Ez baromi jó írás!! - írja Tóth Irén Bambi, a színésznő édesanyja, akit arra kértem, írjon nekem Jankáról. És hogy ez jó írás szerinte, azért hagyom itt jól látszani, mert hadd legyek már úgy szerény, hogy van  is mire szerénynek lennem... . Másrészt azért nem törlöm, mert ha nem lenne jó, lazán megmondaná.   

"No, írtam gyorsan pár sort Jankáról:

Janka egy igen impulzív nagy családba született. 10-en vannak testvérek, és ahogy az már lenni szokott, ahányan vannak, annyi félék. Ez a háttér már önmagában determinálja kicsit az embert arra, hogy láttassa magát, hogy képviselje magát, hogy kiálljon önmagáért, de arra is, hogy figyeljen másokra, hogy türelmes és toleráns legyen. Aztán kapott ehhez még egy polihisztor apukát, egy igazi két lábon járó racionális mérnökembert és egy emocionális, művészlelkű anyukát. Hát, talán innen jönnek az alap muníciók ...

Janka nem tud soha sehol láthatatlan maradni. Erre a típusra mondják, hogy jelenség. Megosztó személyiség, nem tud közömbös lenni se ő, se vele mások. Éppen ezért nem is a legegyenesebb utat járja.

A tanárok vagy rajongtak érte vagy ki nem állhatták. Kétszer váltott gimnáziumot. Sokat nem tétovázik: volt, hogy elege lett, fogta magát, beállított a kiszemelt gimnázium igazgatójához, beszélgetett vele kicsit, és ott azon nyomban felvették. Ugyanott viszont egy másik tanár azt mondta neki, addig nem nyugszik, amíg ki nem rúgatja az intézményből. 2 évig küzdött is ezért. Nem sikerült, mert azzal nem számolt, hogy a tanári kar nagy része viszont rajongott Jankáért, minden fronton kiálltak érte.

És hogy miért ilyen ellentmondó személyiség? Mi az, amit egyesek imádnak benne, mások meg falra másznak tőle? Azt hiszem, az a csillapíthatatlan tenni akarás, az a végtelen energia és erő, amivel beleáll mindenbe, az az állandó kíváncsiság és az a vehemencia, ami legalább annyira tud motiválni, mint idegesíteni másokat.

Amikor eldöntötte, hogy színész lesz, a szüleinél nem aratott egyértelmű megnyugvást és örömet. Apja azt mondta, hogy ez nem neki való pálya, mert el sem tudja képzelni, hogy évtizedekig mások instrukciói szerint bohóckodjon egy színpadon. Ő ennél sokoldalúbb ember, kevés lesz neki a színház és sok lesz ő a színháznak. Az anyja pedig nagyon féltette őt a kudarcoktól és ettől a szakmától. Janka viszont azt mondta neki, hogy nincs mitől félteni, ha az egyszerűbb úton nem megy (nem veszik fel az egyetemre), akkor majd csinálja a nehezebbik úton, de ő színész lesz.

Hát felvették, és mégsem az egyszerűbb úton van. Soha nem volt még azon. Valószínűleg azt nem is élvezné. Ha nincs nehézség, ha nincsenek mellékvágányok, akkor csinál magának.

Ő az a lány, akinek egy snowboard verseny előtt mindkét karja eltört, így hát másnap két gipszben indult el a versenyen. Ő az, aki a színművészeti egyetemre egykerekű "kerékpárral" járt be. Ő az a lány, aki mindig kételkedik, aki mindig kérdez, aki mindig újra gondol. Ő az a lány, aki kicsit máshogy, mint az megszokott az egyetemen, fogta a barátait - a koreográfuson kívül - valamennyien külsős emberek, összerakta a saját stábját és megvalósították a saját elképzelésüket. Hát így született Az én szobám.

Megy. Megy. Mindig megy előre. Akkor is, ha nehezítik az útját, akkor is, ha nem hisznek benne. Akkor is.

Az jutott még eszembe, hogy amikor először láttam ebben Jankát, akkor éreztem át igazán, mennyire ki is vannak szolgáltatva a színészek. Itt fekszik 30 centire a lányom ebben az átlátszó nejlonban, és bármennyire is többen dolgoztak a darabon, de végül ő fekszik itt egyedül, az ő bőrére megy! Mindig az ő bőrére fog menni.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.