Agyagási Ákos kilenc eddigi maratonja közül az ötödik Budapest maratont futotta meg, az 5 közül a második legjobbat teljesítve. A Vajda János Gimnázium testnevelés tanára 3 óra 15 perc 14 másodperc alatt ért célba.
Ákos és Pozsgai Mihály a Bicskei TC labdarúgói voltak. Misinek az idei a harmadik SPAR-maratonja volt, ő mindhármat Budapesten teljesítette - ráadásul a SPAR-nál dolgozik.
Dr. Kovács Attila gyermekorvos, terepfutó 27 km-es terepfutásáról, 1200 m szintjéről - az idén 61 éves IronMan-nél - érdeklődött a Bicskei Szó. (A Bicskei Szó halk megjegyzése: bődületes teljesítmény mindegyik. De a mátrai futást egy példával érzékeltetve: a Balcsi-kör majdnem 8-szor hosszabb, hiszen 205 km és ott az összemelkedő és összlejtő 650 méter. A tónál tehát eloszlik 205 km-re. A Mátrában, ami a heted-nyolcad része,  27 km-re "pakolódik" az 1200 méter...)  De adjuk át a szót Attilának:    
"Ez Magyarország egyik legrangosabb és a szinteket tekintve talán a legkeményebb terepversenye a Mátrabérc Trails.
Két távra lehet nevezni, a hosszabbik a Mátrabérc Trail 54 km 2700 m szintemelkedéssel 10 óra szintidővel.
A rövidebb -amin én indultam egyéniben- a Muzsla Trail hivatalosan 27 km és 1130 m szintemelkedést tartalmaz, de ugyanazon a honlapon a pályaleírás 27,4 km távot és 1270 m szintemelkedést ír. Mindenesetre az én órám 27,68 km-t és 1265 m szintemelkedést mért. A szintidő ezen a távon 5 óra.
http://www.mbtrail.hu/versenykiiras#2.-altalanos-informaciok

A térkép

Nagy szerencsénk volt, mert vasárnap még nem ért oda ez a hideget és sok esőt hozó front, pedig mér a déli órákra ígérték. Talán ezért volt, hogy a 152 előnevezettből csak 86-an álltunk rajthoz Szurdokpüspökiben.
Igazából nagyon jó futóidő volt, erősen felhős ég, de se eső, se erős szél, és mivel ott utoljára szerdán esett, nem volt nagyon sáros sem a terep.
Gyorsan szétszóródott a mezőny, így a táv nagy részén magányosan futottam, amit nagyon kedvelek. Számomra ez adja a terepfutás szépségét: csak én és az erdő. Figyelem a természetet, a lombokon átszűrődő fényeket, az állatok mozgását. Ilyenkor az ember elcsendesül, lenyugszik, a gondolatai a helyükre kerülnek, közelebb kerül magához, de nagyobb szeretettel gondol a többi emberre is. Ezeket az érzéseket a kemény fizikai erőfeszítés felerősíti.
Zömmel turistautakon, sokszor vadcsapás szerűen keskeny, köves ösvényeken futottunk egy kört a Mátrában aminek a legtávolabbi pontja Mátrakeresztes volt, ellenőrző- és frissítő állomással. Több hegyre is felfutottunk útközben (így jött ki a leírt szintemelkedés) köztük a legmagasabb a névadó Muzsla (805 m) volt. Kb 150 m-enként szalagokkal volt kijelölve a pálya, de néhány kisebb eltévedést azért így is sikerült összehoznom, egyszer meg egy kérdéses elágazásban a jelzést keresve beleléptem egy jó nagy pocsolyába, elcsúsztam és kicsit bele is feküdtem :)). Innentől már cuppogó cipővel, sárosan és kicsit véresen futottam. Szerencsére már csak kb 9 km volt hátra.
A befutó időm 03:54:28 lett, kényelmesen szintidőn belül. Ez bruttó idő, benne van a frissítőponton töltött kb 5 perc, és egy 20 év körüli kimerült, hányó sporttársnak nyújtott gyors segítség (egy kis Mg- és CH pótlás után teljesen feltámadt, néhány perccel előttem futott be :)).
A 86 indulóból 59-ként értem célba, amivel (tekintve hogy kb 30 év körülre becsülöm a mezőny átlagéletkorát, és 60 év feletti nem volt más rajtam kívül) összességében elégedett vagyok, és a nehézségek ellenére (vagy még inkább azok miatt is) nagyon élveztem a versenyt, az erdő nyugalmát, szépségét. Ha az Égiek is úgy akarják, jövőre is jövök, még a hosszabb táv sem kizárt...
Sajnos az idei fotókat (a közlésünk napján - szerk.) még nem töltötték fel."
Itt pedig Pozsgai Misi beszámolója, aki a magyar válogatott, a Szeged, a Veszprém és a Barcelona 209 cm magas, kétszeres Bajnokok Ligája-győztes magyar válogatott kézilabdázótól, jobbátlövőjétől néhány méterre futott a rakparton. Erről videót is készített. Cikkünket a Bicske Szó Fb-csportban ezzel együtt osztjuk meg.Még szép.  
"Négy éve, mikor a focit abbahagytam, kellett valami, ami leköt és a testem karbantartja. Hiszen gyerekkorom óta sportoltam, ezt pedig nem lehet csak úgy elengedni...
Ekkor döntöttem úgy, hogy elkezdek futni.
Szép lassan a hónapok alatt gyűltek a kilométerek, majd az ismerősök “unszolására “, három évvel ezelőtt elindultam a Spar maratonon. Ideális választás volt, mivel itt is dolgozom.
Az első teljesítés után elhatároztam, hogy minden évben meg fogom csinálni. Az első maratonom előtt, soha nem futottam ilyen távot.
Akkor szembesültem vele, hogy valójában mit is jelent egy maraton teljesítése.
Hiába edzel és készülsz rá, a 30 kilométer felett rájössz hogy olyan test részeid fájnak, amiről nem is tudtad, hogy fájhat.
Hihetetlen nagy akaraterő kell, hogy le tudd győzni fejben önmagad és a tested.
Rátérve az idei évre: nem készültem annyit amennyit szerettem volna.
Így a célom az volt, hogy teljesítsem. Mikor elindul az ember egy ilyen versenyen, az első 15 kilometerig a tömeg, a hangulat viszi magával.
Ezek talán az élvezhető részei a futásnak.
Majd következnek a nehezebb és unalmasabb kilométerek. Idei évben talán mondhatom, hogy sokat segített veszprémi szurkolóként Nagy Lacival “egy pályán” lenni, ez a 20-as kilometereim megtételében nagyban hozzájárult.
Majd jött a maratoni táv, úgy gondolom szépsége. 30 kilométer felett már küzdesz onmagaddal: görcs és izomfájdalom.
Ezt tényleg csak az érti, aki futott már ennyit.
Itt rájön az ember, hogy valójában nem szeret futni, de már túl a táv nagy részén, jön az akarat és az hogy akkor is meg fogom csinálni.
Az utolsó kilométereken pedig újból a tömeg és a hangulat segít a célba ereshez.
Az idei évben 5 óra 17 perc alatt sikerült teljesítenem a távot.
De jövőre újból neki vágunk..."

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.