Hallottam egyszer egy városról, ahol egy hajléktalan nő várandós lett. Mindez hathónapos terhessége idején vált egyértelművé a felületes szemlélők, az utca embere számára.

A nő főleg egymaga jött-ment a városban. Egy babakocsiban tolta ingóságait. Volt baja és hibája éppen elég, mint mindenkinek. De a város keresztény és keresztyén lakói valamint önkormányzata nem azt keresték, hogy miért ne segítsék akár érdemben. Meg aztán úgy érezték itt a "demográfiai csúcs" árnyékában, hogy ez lesz az, ami mellett, nem mehetnek el szó nélkül. Már amennyiben valóban  irgalmas szív dobog a mellkasukban...

Hiszen hideget jósoltak arra a télre is, mint most, a következőre. Nem akarták, hogy ez az anya, bármilyen számkivetett és szegény -  egy bokor aljára szüljön és felelőtlen dolgokat tegyen, akár a kisbabával is, majd a végén a bűntudat miatt magával is végezzen.

Kerítettek hát egy szociális férőhelyet és a tőlük telhető legnagyobb odafigyeléssel kísérték a sorsát. Annak a városnak, amiről beszélek,  női vezetője volt ekkor. Ez is döntő lehetett. Náluk, mármint a nőknél jobban senki nem tudhatja pontosabban átérezni az anyaságot. Ez a város, amiről beszéltem,  földrajzilag jó messze van Bicskétől. Persze, lehetne akár Bicske is. Csak úgy eszembe jutott a tanulságos történet. Hátha eszébe jut róla valakinek - valami. Vagy valaki. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.