Ma este Lakatos István emlékestet tartottak Bicskén a Könyvtárban, aki 95 éve született Bicskén és közel 20 éve halt meg Budapesten. 
A könyvtárosok nem kis munkával hoztak létre egy tárlatot a Kossuth-díjas, bicskei születésű költő, író, műfordító emléke előtt fejet hajtva.
A Könyvtárban működő Betűkörrel (irodalomkedvelők társasága) együttműködve kiváló közönséggel abban maradtak a szervezők, hogy mindenki vállalhat olvasást - Tőle vagy Róla - vagyis amit Lakatos István írt vagy aminek Lakatos a témája.
Mindenki csupa jót hozott. Nem volt nehéz, hiszen szerencsére a bőség zavarával "küszködünk" a Lakatos-életmű  tekintetben.
Börcs Kriszti választása azért volt számomra különösen értékes - akár az összes többi -, mert nagyon-nagyon elgondokodtató és erős Lakatos-írás egy szentéletű bicskei, római katolikus papról, akinek a neve Ásványi Béla volt.
A 90 éves korában elhunyt atyáról, a bicskeiek örök káplánjáról azt írja - ez ám a döbbenetesen gyönyörű tisztesség és önzetlenség: megfogadta felszentelésekor, hogy ő nem kíván a káplánságnál  magasabb egyházi tisztséget egész életében! 
Felszentelésétől haláláig Bicskén volt káplán! Börcs Kriszti azt is elmondta, hogy 90 éves édesanyja szívesen emlékszik vissza a tisztelendő úrra. 
A plébánia udvarán, a főépülettől teljesen külön, kamraszerű kis ház állt a százados ezüstfenyő mögött. Ebben lakott Ásványi Béla. A káplán tíz évvel volt idősebb az esperesnél. Ötven évig volt káplán, egyszerű tisztelendő úrként halt meg. Mint már írtuk, s ahogy felolvasta Kriszti és ahogy olvasom most magam is tizedszer - semmiféle előléptetést nem fogadott el. Hát... nem volt éppen rangkórságban szenvedő karrierista. Tulajdona nem volt, mert minden jövedelmét gyerekekre költötte, akik csapatostul "lógtak" nála. Az épület egyetlen ablaka a rózsakertre nézett. Egyszer Vass miniszter és az esperes odakönyöltek a párkányra. Gyerekzsivaly, csúszás-mászás, miénk itt a tér, a káplán pedig varrta egy gyerek elszakadt ingjét.
Nem tudtam ezt róla. Amikor kb. harminc éve idősebbeket kérdeztem felőle, úgy éreztem, hogy különcnek gondolták. A különleges Ásványi név gyerekkoromtól megmaradt bennem, mert a temetőben láttam egy gránit sírkőbe vésve - valahol az elején.
Lakatos azt írja, hogy szerzetesi cellának nézett volna ki a kert kis helyiség, de volt két fenyőpolc, tele színes gyerekkönyvekkel, ifjúsági regényekkel, mackókkal és babákkal. A miniszteri látogatás idején a Ne nevess korán társasjátékot játszották.
Ásványi tisztelendő úr hittant tanított az elemiben. "Ásványi Béla, hitoktató 1927-1957" - írja a Bicskei Plébánia honlapja. 

"Íróasztalfiókját ezernyi szentkép töltötte színültig. Minden alkalmat megragadott, hogy ajándékozhasson belőlük." A nagyobb jutalmak az alsó fiókban lapultak, például piros-fehér-zöld végű ceruzák.
Hajnalban kelt, a kismisét ő mondta mindig. Délelőtt végigmesélte a hittanóráit az elemiben. Kora délutántól bárki benyithatott hozzá, a gyerekek is. Vasárnap délelőtt is ott lehettek, ebédig. Boldogan jöttek az apróságok. Sehol Bicskén nem lehetett olyan jól játszani, sehol annyi izgalmas mesekönyv nem akadt, mint a kerti lakban. Életét a gyerekek önzetlen szolgálatának szentelte. Maga is gyerekké változott közöttük. Breviáriumán kívül ő is csak Benedek Eleket, May Károlyt, Verne Gyulát olvasott saját örömére éppúgy mint az ámuldozó hallgatóinak.

A mi Kossuth-díjas költőnk is a kerti házba járt olvasni, ott kapott rá a könyvre, az irodalomra, amint megtanulta a betűvetést. Szigorúság volt. Egy darab könyvet lehetett alkalmanként kölcsönözni. Határidő: két hét. Feltétel: minden könyvet be kellett csomagolniuk otthonra. A könyv tartalmát el kellett mesélnie minden "gyerekkönyvtári tag" bicskei gyereknek a tisztelendő úr füle hallatára, hogy ezzel is bizonyítva legyen: igen, rendesen elolvasta, nemcsak hazahurcolta.      

A tisztelendő úr leült a padlóra a gyerekekhez. Hagyta, hogy megverjék sakkban és malmozásban valamint Csapd le csacsiban.

Dr. Lakatos Frigyes Bicske nagyközség esperes-plébánosa Lakatos István keresztapja volt. Erről tudtam. Ide a blogra írtam róla egy alkalommal, mert a felekezetek papjait azért hívták be az előljáróságra, hogy békében és egyetértésben ők is részt vehessenek a bicskei utcák elnevezésében, amik addig számozottak voltak (közismert tény, hogy ezt tőlünk vette át a Big Apple - vagyis New York City...).

Lakatos István - Ásványi Béla káplánról írja, hogy ő azt mondta, nem kíván ennél magasabb egyházi tisztséget magának egész életében. Mindezt a híres hierarchiában...

"Ásványi Béla szentferenci szegénysége Bicske nagyközség gyér legendáinak egyike volt." 

Lakatos István  

Azt javaslom az érdeklődöknek, hogy a Könyvtár Kézikönyvtárában keressék meg az Újhold-Évkönyv 1986/1-es kötetét és a 160. oldaltól olvassák el Lakatos István Ebéd, miniszterrel (Fejezetek egy önéletrajzból) című remek írását. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.