Szerény gyűjteményem máris nagyon kedves új darabja úton van felénk.   Eddig csak a számla jött meg, de nem bírom ki, hogy ne mutassam itt is, annyira örülök. 

Egy korábbi cikkben  említem a festőt és a bicskei helytörténészek koronázatlan királyát, a Bicske töténete (1969) című alapmű szerzőjét. Arra emlékeztem, hogy 1989-ben hunyt el, de szerencsére elfelejtettem, hogy pontosan mikor született (a századelőn). GOOGLE. A Galéria Savaria linkjén ott állt a mű címe, amire egy pillanatra azt hittem, hogy ez egy tanulmány, amit nem ismertem tőle.   Aztán látom, hogy ez festmény. Hoppáré. Hol állomásozik ez a Jakab István László (1907-1989) akvarell? Ráadásul bicskei téma? Mert ő bizony végigfestette a Kárpát-medencét. Ilyen fogásra, hogy éppen egy Péróban festett képére találjak,amikor a születési évét keresem - nagyon kicsi az esély. Kiváncsi voltam az árára. Hogy belefér-e minálunk. Megtudtam, hogy mennyi, aztán kíméletlenül lecsaptam rá, mint a karvaly, amiből itt a kastélyparkban is fészkel pár.

Kiderült, hogy maga a kép nem is ott van, csak éppen ott is hirdették. A (volt....khm) tulajdonos eladó a Kincsesláda régiségbolt, Gödöllőn működik.  

Telefonáltam a szállítás és egyéb részletkérdések miatt. Kedves ember. Gyorsan elmondtam, hogy bicskei vagyok és a helytörténeti dolgok iránt erőst érdeklődő fazon, a festő pedig nagy név itt. 

- Igen, látom itt az egybeesést, hogy ön is bicskei - mondta mosolyogva a tulajdonos -, hát akkor legalább visszakerül. 

- Igen, visszajut Bicskére, ahol közel 70 éve alkotta a Mester. 

Egy hozzáértő barátomat megkérdeztem  a vétel előtt, ő azt mondta: "Mindenképpen vedd meg!" Nem mintha egy csipet olyan kételyem lett volna. 

Egy kevésbé hozzáértő barát:

"Ne hagyd ott, vigyázz rá, ne add senkinek, maradjon meg a fiadnak."

Egy harmadik pedig azt mondta: "Ügyes vagy,  nagyon örülök."  

A facsemete takarásában egy ember ül a ház falának támasztva hátát. Kalapja - az övé? - a földön. Biztos a fára tette, onnan eshetett le. Én ezt a képet már láttam valahol.  Déjá vu. A jelen emléke. 

Tavesz baktalo - jut eszembe végül az én különös és véletlen szerencsémről ez a köszönés. A szótár szerint azt jelenti, hogy jó szerencsét, legyen szerencséd - ők szinte ezzel mondták azt is, hogy szia. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.