Ma este a Nagy Károly Városi Könyvtárban elhangzott előadás után, a "kérdések óráját" azzal kellett kezdjem, szinte belevágva Szolnoki Tamás, a Szülőföldünk helytörténeti klub vezetőjének szavába, hogy  én ennyire összeszedett, részletekbe menő, sok emberrel való beszélgetést, mélyinterjút megkövetelő   helytörténeti előadást, (ezt ott nem mondtam: ami ráadásul engem is nagyon érdekel, hiszen apai ágon a felmenőim parasztok, földművesek, szőlőművesek, kisgazdák voltak)  - még nem hallottam.

Szegedi Mónika tartotta az előadást, akinek elmondtam, hogy szakdolgozat  ízű, alapos munka ez szerintem, ami kevéssé hivatkozik más művekre és nem is másol, nem ismétel, hanem olyan hivatkozási alap lesz ez az alapmű, ami fontos az utókor számára. Kérdeztem, lesz-e belőle valami, ami több mint előadás. Egy helyi könyv.  Szegedi Mónika legalább három éve dolgozik ezen mindennapi munkája mellett. Azt gondoltam elsőre, hogy egyetemista. Történész vagy néprajzos. Nem. Dolgozik.  A Bicskei Református Egyházközség lelkészei és tagjai sokat segítettek munkájában. Évek óta járt a tanúkhoz, a leszármazottakhoz azért, hogy drámájukat elmondassa velük. Komlós Lajos mérnök úr mellettem ült. Az egyik dráma az ő családjukat érintette. Arra gondolok, ha ezt az előadó most nem tette volna meg, akkor 20-30 év múlva már nem talált volna élő tanút, mert a mai idősek, a mai beszélők  az akkori gyerekek, akik beszélni tudtak. 

A huszonéves kutató szívből, átéléssel beszélt, néha elcsukló hangon. A paraszti munka nagy tisztelője. Nem a politika érdekli, hanem a sorsok, amik sajnos összefüggenek ezzel.       

Az előadás után sokan beszélgették még a Könyvtárban hosszú ideig. Sőt, még az előadás alatt figyelmébe ajánlottak eseteket, akiket érdemes lenne megkeresni.  Kérdésemre elmondta, hogy fiatal felnőttként hallott-látott  egy parasztbácsit a Duna TV műsorán, aki az életükről, a sorsáról beszél.  Ez alakította ki ezt az érdeklődését. Dolgozik, már nem tanul, ez nem szakdolgozat, nem is kiadói megrendelés,  munkáját teljesen önzetlenül végzi. (Amikor beszélgettünk, azt mondtam, hogy riportomat elküldöm egyeztetésre, hogy lássa. Remélem, elnézi nekem, hogy ez a dicsérő szó egyszerűen megjelenik a legfiatalabb bicskei helytörténészről. Mert ez még nem az a riport. Amikor majd azt készítjük, amit megbeszéltünk, azt természetesen egyeztetjük.)     

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.