Egy sajnálatos eset dokumentációja 1980-ból az egykori  bicskei zsidó temetővel kapcsolatban.  A nem eléggé átgondolt szomszédi szándék hátterében egyszerűen az állhatott, hogy a kertek alatt a vasútpart  húzódik, ami valószínűleg kisebbé teszi a telkeket.  

Már régen nem temetkezési hely. De hallottam egy Tórában rögzített parancsról, miszerint a zsidók nem számolhatják fel a temetőiket. Még egy az exhumáláshoz, feltáráshoz is különös indok el.

S ha már itt tartunk. Nem tudni mennyi porszem szórodott ki ebben a kis temetőben, amit távolból hoztak. Ugyanis egy ajánlás szerint akinek van Erec Jiszraelből (a Szentföldről) való pora, alája és föléje hintsék, mert az Írás verse szerint (5Mózes 32:43.): és engeszteli a földje a népét. A lényeg, hogy a milá helyére, szájára, szemeire és két kezére hintsenek belőle.   Az biztos, hogy Bicskén is szokás volt vigyázni arra, hogy amikor a halottat eltemetik, ne vegyék ki az ásót vagy a kapát a másik ember kezéből, hanem dobja le és a másik vegye fel. Kézről kézre temetkezési szerszámot nem adtak. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.