A szervezők (nagyon helyesen!) úgy döntöttek a Bicskei Szó információja szerint, hogy a Bál tombola bevételének egészével a az Országos Mentőszolgálat Bicskei Mentőállomását fogják támogatni. Terveik szerint nem a pénzt adják át, hanem a Mentőállomás-vezető Mentőtiszttel történő egyeztetés alapján azt vásárolnak meg, amit az intézmény kér és amit az összeg is megenged.       

A tombolabevétel növelése érdekében az étterem szívesen fogad tombolaajándék felajánlásokat bálozóktól és nem bálozóktól, magánszemélyektől és intézményektől egyaránt - a Mentők bicskei bázisának erősítése, megbecsülése céljából.    

A Bálon színművészek is fellépnek.

Kár lenne kihagyni. Ott a helyünk.  

A legnehezebb időkről

Szép, nehéz és fájdalmas memoárt olvashattam Csabdi háborús éveiről. Mind nevekkel, helyszínekkel, bölcs és művelt lelkész szempontjából, egyes szám első személyben. Két év csodái /személyes élmények 1943 nyarától 1945 nyaráig/ címet viseli Dr. Imre Ernő református lelkész munkája, aki Csabdin szolgált.

A spirállal fűzött 61 oldalas, 2004-ben született munka címlapján golyóstollal a következő dedikálás olvasható a szerzőtől:

„A csabdi gyülekezet és község azon tagjainak, akik tudják, kik voltunk és mit tettünk Isten kegyelméből a legnehezebb időkben. Szeretettel, Dr. Imre Ernő és felesége Irén”

A háborús évekről szól a Csabdi pap írása, de szerintem a béke fontosságáról, erre akar a szerző mindenkit rávezetni, hiszen a békének barátaim szerint  sincs ma elég becsülete. Van és kész, mint a levegő, ami szintén alapszükséglet. Pedig a béke olyan mint az egészség, de még annál is több. Azt azért tegyük hozzá, hogy a béke és a békesség két különböző dolog....  

A korrajz emberségről szól és tisztességről, ahogy egy kis község közössége az elképzelhetetlenül nagy bajban is megmarad az ott élők tisztességének köszönhetően.

A háború utáni első napokról szóló feljegyzéssel kezdem olvasatom a blogomon, azért ezzel, mert ez a legszebb.  A faluban nem volt tétlen ember vagy család - írja a teológus. - Még messze elszármazott rokonok, ismerősök is jöttek, hogy mindenki, ki-ki mivel tud, segítse az építkezést, javítgatást. (Híre ment, hogy itt mennyire pusztító volt a háború - a szerk.) Nem mindenki egyforma mértékben, de mindenki gyarapodott, előrébb jutott. Mindannyian, a falu minden családja egyaránt a semmivel kezdte. Megtanultunk örülni, a kicsit is a keveset is megbecsülni. Aki  egy görbe szöget talált, felvette, hazavitte, kiegyenesítette és örült neki. (...)

"Csak a gyász volt nehéz, azt elviselni, az volt nagyon nehéz. És nem kevés család lelkét bizony ez terhelte."

De az anyaföld velünk volt. Ontotta az új termést és megjutalmazta azokat, akik lelkesen megmunkálták. Hozzáértésben és szorgalomban nem volt hiány, Mindenki teljes erejével dolgozott. Meg is volt a láttatja. A rétek különösen gazdagon adták kasza alá, amit megneveltek. Ameddig a szem ellátott a völgyben, mindenütt szénaboglyák sorakoztak. Ment a kaszálás, a forgatás, meg a gyűjtés. Csak egy hiányzott, de az nagyon: a jószág, ami megenné és tejet adna érte kicsinynek és nagynak. Tehene senkinek sem volt. Nem tudom az okát-módját, de lovat könnyebben kerítettek a gazdák, volt is jó néhány a faluban. Szekereket is barkácsoltak, akiknek az kellett, de tehén az nem volt. Pedig nagyon kellett volna, mert a kecske az csak kecske, akármilyen becses is. 

Végül a lelkész 10 gazdával Vas megyébe utazott, ahol a falvakban a hírek szerint nagyon sok jószág maradt, mert menekülő németek lerakták az elzabrált állományt, az oroszok az üldözésük miatt siettek, a falvakban pedig nem volt elég széna. Hosszas és részletesen leírt vándorlásban ez a "szénáért tehenet" üzlet köttetett meg, de nem volt egyszerű. A pap egyedül hazajött, amikor biztos volt a siker és azt írja, hogy pajtákban elszállásolt, de a háziak által ellátott Csabdi gazdákkal barátok lettek ezen az úton.             

A munka címlapján a Csabdi-i Ref. Egyház Hivatalos Pecsétje is szerepel. A mű természetesen vissza is fog kerülni a gazdájához.

Olyan fontos helytörténeti alkotást olvashattam, ami minél több emberhez el kellene jusson. A szerző örököseinek engedélyével - Ernő bácsi 2013-ban elhunyt -, le kellene gépelni vagy inkább profin szkennelni e Csabdi kincs minden egyes oldalát és közzétenni a világhálón. Nem sokkal recenzióm közzététele után megtudhattam egy olvasónktól, hogy ez egy évtizede megtörtént, a műnek folytatását is kiadványba szerkesztették, sajnos ennek a híre nem jutott el hozzám. A folytatást meg fogom szerezni.

Azzal "vigasztalom" magam (miért szerénykedjek, hiszen a szerénység a hiúság egy formája és mire legyek szerény), hogy az enyémnél részletesebb, szebb és szívből jövőbb olvasat úgy sem jelent még meg a Tiszteletes Úr művéről.   

Amikor a szovjet csapatok elérték Battonyát, a Csabdi lelkész családjával disznóvágással készült a télre. Mint írta, el sem tudták képzelni 1944-ben, hogy a háború egyszer Csabdit is eléri.

EBBEN A MI KIS HEGYI FALUCSKÁNKBAN UGYAN MIT KERESNÉNEK HÁBORÚSKODÓ HADSEREGEK? - írja normális méretű kis betűkkel, nekem pedig 73 év távlatából nagyon könnyű nagybetűs kiemeléseket tenni.

Október 15-én meghallgatták Horthy kormányzó rádiós szózatát, örültek, hogy vége a háborúnak, Szálasi hatalomátvételét senki sem vette komolyan (az első napokban!), mint ahogy azt sem, ahogy október 16-án megjelent a községházán Olaszy Sándor, az iskolaigazgatónak a bátyja, de most nem mint testvér, hanem egészen más minőségben, mint a Nyilaskeresztes Párt országos alelnöke, esőkabátban, fején rohamsisakkal, kabátja övében két keresztbe tett nyeles kézigránáttal, összetrombitáltatta a falu vezetőit és nagyon hivatalos hangon ezt közölte velünk: „Megszálltam Csabdit!”
Csabdin fogadták be a budaörsi reptér parancsnokának feleségét és lányát a férj kérésére, mert Pesten bombáztak és ő biztos helyen akarta tudni családját. Ebben az a szép, hogy teljesen természetes volt a lelkész részéről a segítségnyújtás.

Csordakútról érkezett egy kérés, hogy segítsen a Tiszteletes Úr egy ottani földbirtokost mentesíteni a sárga-csillag viselése alól. Erre egyetlen megoldást látott, hogy a szóban forgó urat a csabdi református presbitérium tagjának nyilvánítja, erről igazolást ad pecséttel, aláírással – minden ellenszolgáltatás nélkül, felebaráti szeretetből.

Hogy a front közel került Csabdihoz – az emlékezés szerint nemcsak az volt a jele, hogy a németek részlegesen, rendezetlenül visszavonulgattak keresztül a falun nyugat felé, hanem a következő: a község minden férfi lakóját kötelezték arra, hogy Bicske déli határában lövészárkot ássanak.. Bicskén kaptak ásót, lapátot és szerencsére már jó mélyen jártak az ásással, amikor három szovjet Rata vadászgép jelent meg és egy-egy kanyar megtétele után mélyre ereszkedve tüzeltek rájuk. Mivel a manővert egy gép többször megismételte, a civilek a cikk-cakk formában megásott árokba aszerint lapultak bele, honnan hallották jönni a gépet. Senkit nem ért találat. Dr. Imre Ernő Csabdi református lelkész fedezékétől két méterre, az árok szélén talált egy 40 mm-es lövedéket. Gépágyúból lőttek rájuk Bicske déli határában.

Tapuska bácsit agyonlőtte egy orosz katona. És agyonlőttek egy asszonyt, akinek a nevére nem emlékszik a szerző. A fegyveresek a maguk nyelvén „Vizet! Vizet!” kértek-követeltek. Ők álltak és a nem tudom, nem értem változatait hajtogatták. Az oroszok azt gondolták, értik, csak nem akarnak vizet adni. Tehát fasiszták. Lelőtték őket. „A falu beledermedt” - összegzi a tiszteletes úr. Volt aki felkereste őt és azt mondta: Ön tanult ember, beszéljen velük. De nem tudott oroszul Imre Ernő. Nem tudta a vizet, a kenyeret hogyan mondják. És ekkor jött a csoda. Felesége, Irén, aki Révkomáromban született és ismerte a szláv szlovák nyelvet, az ő segítségével kezdett életmentő tempóban alapvető szavakat tanulni.

Megindultak a harcok Csabdiért. A németek Tatabánya felől támadták a fővárost övező orosz gyűrű Csabdin is áthúzódó pontját. Kiderült, hogy a fővárosban rekedt és részben magyar (főleg nyilas) erők, Csabdinál voltak legközelebb a nyugaton összevont német hadsereghez, mindössze 20-25 km-re. A harcok célpontja pontosan a mi kis falunk volt: nálunk akartak rést törni a gyűrűn, hogy Pestről és Budáról nálunk menekülhessenek ki. A németek és a szovjetek ezért Csabdinál összpontosították erejüket és a leírás szerint pokoli harcok kezdődtek. Nappal reggeltől estig kölcsönös légicsapások, légtámadások, a falu népe pincékben, Csabdi lerombolva, éjszaka pedig gyalogsági közelharcok.

Karácsony, 1944 – Csabdi. Istentisztelet nélkül telt. Igaz, nem is volt úgy öltözve a pap, mert édesapja figyelmeztette: azonnal öltözzön át az ő kerti munkás ruhájába, nehogy az oroszok mint papot bántsák a fiát.

Három hónapig abban a ruhában volt, kényszerűségből is. Karácsonykor a lelkész a postára elszállásolt szüleit látogatták meg. A szülők Csepelről menekültek ide és a parókia teljesen tele volt. Amikor vissza akartak menni a majdnem felvégen lévőn parókiára, az oroszok nem engedték őket: az a rész orosz kézre került. Március 30-án tudtak először hazamenni.

Szvák Mihály: Akikért a bicskei harangok szólnak című helytörténeti munkájában szerkesztésében is dolgozhattam szülőföldemért.   Az lenne a jó, ha ez a szépen megírt és jól dokumentált Csabdi mű minden érdeklődő számára elérhető lenne. Ha valaminek, akkor bizony ennek a megrendítő, nagy láttató erejű, jól dokumentált és tiszta írásnak kiadványként, kötetként is ott lenne a helye könyvespolcainkon - az elolvasottak között. Mármint a mi polcainkon, akik valamennyire ismerjük Csabdit és még jelent is nekünk valamit ezért-azért-amazért. Vagyunk páran. Ha majd egyszer megjelenik, egyedül csak azt fogom sajnálni, hogy édesapámnak már nem vihetem ajándékba egy külön példányát: „Ezt nézd, Apu!” Látom magam előtt, milyen tisztelettel teli érdeklődéssel és figyelmesen merülne bele az asztalánál. Mikor elolvasta, először azt mondná: "Ja". De utána még hónapok múlva fel-felidézné, ami az olvasása közben eszébe jutott. Ahogy az egy jó olvasóhoz illik.     

Dr. Imre Ernő és feleségének gyermekei Szentesen nőttek fel. Ketten a családjaikkal Szentesen, egy a családjával Budapesten él. 2004-ben hat unokájuk és négy dédunokájuk volt. 

"Mindez annak a két esztendőn át gyakorolt gondviselésnek a jóvoltából alakulhatott így, amelyet 1943 nyarától 1945 nyaráig gyakorolt rajtunk, kettőnkön az Úr Isten. Övé minden dicséret, dicsőség és hálaadás most és mindörökké."

Az mű utószavában a szerző többek között a következő Igét idézi:   

Én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bővelkedni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővelkedéssel is, a szűkölködéssel is. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.  Fil. 4,11-13. 

ia

2015. nyár elején írtuk meg először, hogy a bicskei TESCO mellett autómosó épül.  

Tegnap a Kossuth tér felé tartva jött velem szemben egy anyuka kisgyermekével, aki azt mondta:

"Írni akartam neked, jó, hogy látlak. Megnyílt az autómosó a Tesco-nál. Érdekes lehet, mert volt olyan olvasó, aki reklamált az elmaradt nyitás miatt. Láttam, hogy megnyitottak".    

Önkiszolgáló autómosó épül a TESCO parkoló főbejáratától jobbra fekvő 1500 négyzetméteres területen - tudta meg a Bicskeiek Blogja. A technológia Európa vezető gyártójától származik ezzel kiemelkedik a versenytársak közül. A kiváló mosási eredményével párosodik a modern megjelenés a gazdaságos üzemelés amivel megnyerheti a felhasználók szimpátiáját. 

- A terület a TESCO tulajdona, a mosót építő R.L.V. Építőipari Kft. bérelni  partnerétől, akiknek nyitottsága és korrektsége figyelemre méltó - mondta el lapunknak a helyszínen Vajda László, az R.L.V. Kft. munkálatokat is irányító vezetője.

Két beállásos, de bővíthető önkiszolgáló mosó lesz, ahol egy autót ezer forint alatti összegért lehet teljesen tisztává mosni. A korszerű, mosórendszer használatát alkalmazottak mutatják be az autósoknak, és végzik el a karbantartási , takarítási munkálatokat.  A bicskei beruházást megvalósító cég referenciái között családi házak, boltok, üzemek és például a zsámbéki Református Templom is megtalálható.

Bicskén, a vasútállomás közelében igazoltattak a rendőrök 2018. január 17-én délután egy helyi lakost, akiről megállapították, hogy három hónappal korábban előzetes szóváltást követően tettleg bántalmazott egy férfit. A járőrök N. Ferencet elfogták, a Bicskei Rendőrkapitányságra előállították, majd garázdaság vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki - olvasható a police.hu-n az FMRFK Kommunikációs Szolgálatának közleménye.   

Vasárnap 10 órakor érkezett egy telefonhívás a férj számára privát számról. A hívó a hazai piacon legnagyobb  távközlési társaság munkatársának nevezte magát és különböző akciókra hivatkozva a férj jelszavát kérte. 

Gyanús volt az első perctől a bicskei családnak: távközlési társaság munkatársa? Jelszót kér? Privát számról hív? Vasárnap 10 órakor akciózik? A feleség vette a kezébe a telefont és elmondta, hogy ők majd minden ezzel kapcsolatos dolgot elintéznek a cég bicskei képviseleténél, viszont nem hallásra.     

A hölgy levelében javasolta, esetüket tanácsos közkinccsé tenni a megelőzés érdekében, mert a belépési kóddal akár azt is megteheti az illetéktelen, hogy saját névre-címre rendel valamilyen eszközt a gyanútlanok számlájára.   

A képeket olvasónktól kaptuk szombat éjjel következő kérdéssel: "Mi történt?" 

Fotó:  Vlajku György

Tájékoztatást kértünk az FM RFK Kommunikációs Szolgálatától valamint azt kérdeztük a képek készítőjétől, mikor exponált a helyszínen. "Mi (szombat) délben jártunk arra, akkor a rendőrök fotózták, de (...) valaki 8 órakor már látta és jelezte a Mány Község Önkormányzata c. facebook csoportban". 

"Anyagi káros közúti közlekedési baleset történt 2018. január 12-én éjjel 22 óra tájban a 1104-es számú út 1-es kilométerszelvényében. Az intézkedéskor a rendőrök megállapították, hogy a sofőr eltiltás hatálya alatt vezetett és a nála alkalmazott alkoholszonda is pozitív értéket mutatott. A járőrök a 34 éves bicskei lakost elfogták, további mintavételre előállították.  Ellene az ittas járművezetés miatt büntető, míg az eltiltás hatálya alatti vezetéssel kapcsolatban szabálysértési eljárást indítottak a rendőrök" -  olvasható Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság  Kommunikációs Szolgálatának válaszában. Nem hivatalos információk szerint a fiatal vezető meghalt. Halála egyes információk szerint nincs semmilyen összefüggésben a balesettel. Erre enged következtetni az is, hogy a rendőrségi hír is "anyagi káros balesetről" számol be, ami egyértelműen azt jelenti, hogy személyi sérülés nem történt.

A már közismertté vált tragédiáról szóló riportfilm utolsó nyilatkozója terepszínű Bocskai-sapkát és terepszínű gyakorlót visel a Hajdú-Bihar megyei Szerepen. A  gyakorló felirata mellesleg: Bicske Hungary.  

Mindezt az észrevételt öntevékeny olvasói sajtófigyelő szolgálatának köszönheti a bicskeiek blogja. 

Adott egy pályázati lehetőség zártkertek infrastrukturális fejlesztéseinek támogatására.
Talán nálunk is felfigyelnek rá. Akad néhány út, vízelvezető, aminek felújítása (vagy megteremtése?) nagyon időszerű.  Esetleg a Galagonyás I.  közvilágítása is beleférhet.

Hosszú ideje nem volt saját telefonszáma e különben jó kis helynek, aki tájékozódni akart, a munkatársak mobiljának hívását volt kénytelen igénybe venni, ha tájékozódni akart például nyitva tartásról, programokról és a többi. 

Az élő szám 22 952 493. Négy melléke van, egyik például a medencetérben elhelyezkedő úszómesteri bázison csörög, egy a pénztárban. 

A 22 600 003 telefonszám már nem létezik, törölje, akinek megvolt. 

Remélhetőleg a település történetének legkomolyabb beruházása végre hivatalos tájékoztató portált is működtetni fog 2018-as kezdettel, közel évtizedes fennállására való tekintettel.

Ideje lenne.     

Aki Szilveszter délutánján, a jó időt kihasználva gurult egyet Tarján irányába, meglepődhetett. 

Sok kerékpáros és néhány kocogó választotta a kellemes, szinte tavaszi időben ugyanezt az elfoglaltságot az óév utolsó óráiban.
Jó ötlet volt az a kerékpárút oda, bár sajnálatos módon nagyon sok helyen van sár, murva felhordás az úton, takarítatlanul. Az ősszel keletkezett padkahibákat pedig senki meg sem próbálta helyreállítani, jelenlegi formájában komoly balesetveszélyt rejtegetve.

Tanulság: nem csak megépíteni kell... 

Se szó, se beszéd, kimarad egy hajnali járat. Az öt órakor  Budapestre induló vonat a Marson. 5.40-kor elvileg jön, de az már a következő. 

A 4829 számú személynek se híre, se hamva.  A honlapon semmi. A vonatinfón semmi. A hangosbemondó e tárgyban néma 

 50-60 ember várt csak Bicske alsón, ahová mellesleg szakadó esőben érkeztek. Munkába mentek volna az ötössel. Ahhoz ébredtek, ahhoz lettek menetkészek és azzal indultak volna. A 4829-es a Vonatinfó térképe alapján el sem indult. 

Adjon az Isten 

Adjon az Isten 
szerencsét, 
szerelmet, forró 
kemencét, 
üres vékámba 
gabonát, 
árva kezembe 
parolát, 
lámpámba lángot, 
ne kelljen 
korán az ágyra hevernem, 
kérdésre választ 
ő küldjön, 
hogy hitem széjjel 
ne dűljön, 
adjon az Isten 
fényeket, 
temetők helyett 
életet - 
nekem a kérés 
nagy szégyen, 
adjon úgyis, ha 
nem kérem. 

Nagy László 

A bicskei rendőr reggel érkezett, munkába menet. Megállt mellettünk, gyorsan a kezembe adta a sűrű csomagot, ami cipős doboz akciójában azt az 50 felnőtt és 50 kiskorú bicskei nagy szegénységben élő embert is megörvendeztette minden érdek nélkül, akiket a Bicskei Katolikus Karitász hívott agapéra.    

Haranghy Anna Sára csomagját behoztam, a két szuper autót meg kellett néznem, az egyik egy nagy piros VW-bogár rallye autó, a másik egy nem sokkal kisebb vadi új, sárga MINI Cooper modell eredeti csomagban - távirányítós és vannak hozzá elemek.A csomagban csoki, füzetek, rajzfüzetek, tollak, ceruzák, filctollak. Ez voltaképpen Annácska Sárika külön válogatása a két nem könnyű helyzetben lévő kisfiúnak  abból a rengeteg adományból, amit ő koordinált és Bicskére hozott. 

Kispál Zsuzsa pedig telefonált nekem, hogy 10 percen belül megáll a kapum előtt a férje a karácsonyi járattal, hozza  a csomagot, át tudom-e venni. Örömmel vártam a járdán, a piacnappal vetekedő forgalmat szemlélve, meg is jött a nagy ember a VOLVO-hajón, és kezembe adta a nagy táskát. Amiben egy csomó különös gonddal válogatott fontos és kedves dolog volt. Nagyon nagy hasznát fogja venni. Került bele házi birs és szilvalekvár. Tányérokat, törlőt küld, cukrot, lisztet sütőpor, tortadíszítőt, mécsest, csillagszórót, teát csokikat és mikulás-csomagot, olvasnivalót, tolltartót, sárkányt stb.  És amikor átvettem, én is kaptam egy zacskónyi s. k. savanyú káposztát, de remekül fűszerezve. Fenn volt az a csomag tetején. Írás előtt neki is álltam vele szendvicsem gazdagítani, valamint melléje a zacskóból is kicsipkedni. Nagyon finom és egészséges.   

Salamon Zsuzsi, az egész ügy kezdeményezője érte fog jönni és átadja az anyukának.  

Aztán felhív  saját húgom, hogy kérdezzem meg, kell-e nekik karácsonyfa, mert akkor azt sógorom ajándékba oda is viszi. 

- Angyalok vagytok. Nem ismerem őket személyesen, a lakást nem láttam, de biztos pici. Mégis mekkora az a fenyő? 

- Amekkorát kér, akkora lesz. Csak tudjuk minél hamarabb. 

- Értettem. Kérek engedélyt. 

ia       

Tegnap délután érkezett jelzés arról a sajnálatos tényről, hogy a Lidl magasságában baleset történt Bicskén.

"Bicskén, a Kossuth utcában anyagi kárral járó közúti közlekedési baleset miatt intézkedtek munkatársaim 2017. december 20-án délután. A rendelkezésre álló adatok alapján az elsőbbségi szabályok megsértése miatt ütközött össze egy személygépjármű és egy segédmotoros kerékpár" - tájékoztatja olvasóinkat Sipos Mónika r. főhadnagy, az FM RFK Kommunikációs Szolgálatának munkatársa.   

Szia! Megköszönöm ha név és persze rendszám nélkül kiteszed. 

Van, aki újságolvasásra használja a Tesco kisgyermekesek számára fenntartott családi parkolóját!!
Ma délelőtt 10 óra után lementem a Tescoba vásárolni másfél éves gyermekemmel.
Egy fehér Focus előttem pont beállt a szabad családi parkolóba, fel is tűnt az úr egyedül tartozódik az autóban .
Mentem 2 kört de sajnos csak a parkoló végén volt már szabad hely.
Jó fél órát vásároltam, kifelé látom a Focus még mindig foglalja a családos helyet sőt az úr benne napilapot olvasgat.
A bevásárlókocsi tárolótól visszafelé vettem a fáradságot és ugyan a tízen-pár kilós gyereket cipelve nehézkesen, de lefényképeztem.
Ezt is ellenőrizhetne a rendőrség. Így is kevés helyen és nem elegendő a családi parkolók száma, bezzeg ha én rokkant helyre állnék..
Remélem eljut az illetőhöz és a továbbiakban a számára fenntartott parkolót veszi igénybe.
Főleg igy karácsony táján jobban is figyelhetnénk másokra!Üdv: név 

Egy hozzászólásunk szerint "ilyen családos parkoló nincs a Kreszben, tehát nem jogsértő, hogy ha ott áll meg, legfeljebb bunkóság". 

A Jogi Fórum örökzöld topic-ja is tartlamaz eseteket. 

Megírtam Ádám és Zsolt, a két bicskei kisfiú nehéz helyzetét ábrázoló írást, aminek mozgatója, szervezője - elárulom: Salamon Zsuzsanna (keressétek nyugodtan) idén is. Az utóbbi években volt már ugyanilyen gyűjtés Ádáméknak, akkor varázsütésre lett egy emeletes ágyuk.  Ami a kis lakásukban jobban elfér. 

Tegnap délután pedig megérkezett hozzám Anikó, aki egy fiatal bicskei három gyermekes anyuka,  a nagy kisfia kísérte, akivel mintha száz éve ismernénk egymást. Két csomagot hoztak. Zsuzsi még aznap elvitte és átadta a családnak.

Anikó a beszélgetésünkben ha nem is ezekkel a szavakkal, de lényegében azt mondta, hogy voltak az ő életükben is szűkebb esztendők, tudják mit jelent a nélkülözés, ezért örömmel ad, hálát adva azért, hogy férje és saját munkája révén ezt megtehetik. 

Az olvasni tanuló István Vajk pedig szótagolva, hangosan olvasott a laptopom előtt ülve. 

Kérte az ajándékozó, hogy a neve ne szerepeljen, mert szép csöndben szeretné ezt tenni. Úgy szép. 

Amikor elköszöntek és vették kabátjaikat, mondtam, hogy amit írok, írjuk együtt, elküldöm és azt tesznek hozzá, azt vesznek el belőle, amit akarnak. 

Mire a csősálját húzó és igazgató István Vajk majdnem csak büszkén rátromfolt az előtérben: 

"Mi nem veszünk el, mi csak adunk!"  

Már akkor tudtam, hogy ezt beleírom. Hogy a cím is ez lesz, az csak most derült ki. Jobb nem is lehetne.  

ia