Előrebocsátjuk, rémtörténetet olvasnak, majd a dolgok csodaszerű alakulását. És azért, csakis azért kértük meg, hogy mesélje el a legszomorúbb és legszemélyesebb részleteket, hogy erőt és bizakodást adjon másoknak. Az utolsó utáninak vélt pillanatokban is.
- Tizenkét évesen derült ki, hogy születési rendellenesség miatt nem működik az egyik vesém, amit több kísérletező műtét után végül kivettek. Nem gondoltam, hogy harminchét év múlva az akkor kezdő orvos, Páczelt Ferenc immár szaktekintélyként ismét operál, s a másik vesémet kísérli megmenteni - kezdi Mária, s nőként szokatlan megállapítást tesz. - Szerencsémre kövéren, 116 kilósan estem kómába 2008 szilveszterének éjjelén, s negyven kilónyi fogyás és több műtét után tértem magamhoz. Áprilisban kezdtem ismét járni. Mostanra visszahíztam az eredeti súlyomra, s tudok örülni neki - mosolyog.

Mária súlyos lelki fájdalmat szenvedett el férje miatt még az ő betegsége előtt, annál is inkább, mert nagyon jó házasságban éltek. Gyermekük ugyan nem született, mert a nálánál nyolc évvel idősebb férfinál különös és ritka jelenséget diagnosztizáltak: dermoid ciszta volt a gerincében. Ikertestvérével együtt fogant, a másik magzat elhalt, s Jánosnak felnőttként csont-, bőr-  és szőrdarabokat szedegettek ki a gerincéből időről időre. A lakatos szakmát tanult János a fa szerelmese lett, nehezülő mozgással is fúrt-faragott, székely kaput, ebédlőbútort. Mária pedig kitartott mellette akkor is, ha miatta nem lehetett gyermekük.
- Ötvennégy évesen lett hólyagdaganata, iszonyú sokat szenvedett, mire meghalt - szalad tele könnyel a feleség szeme. Unszolásra beszélünk a pénzről is, merthogy János betegsége alatt az utolsó forintjaik is elfogytak, s mire Mária megbetegedett, nem maradt tartaléka. És mégis...
- Egyedül voltam 2008 szilveszterén, véletlenül melléültem az ágyon, lehuppantam. Pokoli fájdalom hasított belém, még telefonon orvost hívtam, a mentőhöz saját lábamon mentem ki, s utána elvesztettem az eszméletemet. Február közepén tértem magamhoz a fehérvári Szent György kórházban.
Hétköznapi nyelven szólva kiszakadt a bél egy sérv miatt, perforált, szétfakadt.  Mária hashártyagyulladást és baktériumfertőzést kapott, amelynek 90 százalék feletti a halálozási statisztikája... Két zárójelentést lapozunk, az egyik 12, a másik 18 oldalas! Bélátfúródás, majd vékonybélműtét következett - ezek a legnagyobbak. Az első műtétnél a méhében óriási miómát találtak, kivették, a petefészkekkel együtt. Aztán kiderült, a fél veséjén rákos daganat van, de addigra úgy legyengült, hogy ehhez nem nyúltak.
- Mindenkinek üzenem, a kómás, öntudatlan állapotban fekvő betegnek is beszéljenek, mert hallja, mert segíthet  - mondja Mária, s felidézi a testvéreit, a szomszédokat, a mindennapos látogatókat, akik azt hajtogatták: gyógyulj meg! Az orvosok és nővérek nem adták fel egy percig sem, bár kétszer szóltak a családnak, hogy búcsúzzanak el Máriától. Aztán folytatták a küzdelmet.

Hamvas Balázs doktor, Sárkány doktornő, Papp doktornő, sorolná Mária a neveket, de nem is tudja. Arcokra emlékszik, foszlányokra, félálomszerű lebegésre a fertőző osztályon, ahol kétszer felszúrták a tüdejét, felfekvések sebei  keletkeztek rajta, csövön táplálták. Megmentették. Ő nem imádkozott, nem gondolkodott, de öntudatlanul is engedelmesen együttműködött. Mindent köszön. Nem is érti, hogyan történt ez a csoda. Ősszel a maradék veséjének egyharmadát eltávolították Pesten a daganattal, amelyik nem nőtt (!), nem kellett kemoterápia, sugárzás. Dolgozik, tatabányai munkahelyére visszavárták. Dundi és eltökélt. Csak János hiányzik.

Zsohár Melinda

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.