Én csak személyes tapasztalatomat tudom megosztani, hiszen nekem osztályfőnököm volt és tanárom. TANÁROM - nagybetűkkel. Persze, mint akkori diák én sem mindig szerettem Őt, de az idő mindent megszépít. Bevallom, kaptam tőle én is egyest, de ki emlékszik már arra, hogy miért. De az a plusz, amit adott nekem, az az irodalom iránti szeretet, az emberi tartás, a szigor, a mai napig elkisér.

Sajnos elment közülünk. Már nem szólít meg többet az utcán, nem kérdezi meg "hogy vagytok?" Pedig nem telt el úgy találkozás, hogy nem állt volna meg egy pillanatra köszönteni. Mi több, nem csak tőlem, hanem a családtagjaimtól is érdeklődött hogylétem felől. Hiányzik!

Számolgattam és arra a következtetésre jutottam, hogy ha csak közel 40 évig tanított, hány gyerek került ki a kezei alól. Úgy ezer körüli szám jött ki. Ezer emberi életet kisért végig élete során. Tanított szépre, jóra. Ha még szüleiket is hozzávesszük, több ezres tömeg jön ki, akivel kapcsolatba került Bicskén. Persze, később a diákból is szülő lett és a találkozás dupla volt.

A hála nem maradt el utolsó útján sem. Nagyon sokan eljöttek elbúcsúzni Tőle a bicskei temetőbe.

Én is csak hálával és köszönettel tartozom neki mindazért, amire megtanított.

Hiányzott nekem, hogy erről a nem túl vidám hírről senki sem számolt be ezn a bicskei hírportálon.

Immár tudom, ezért volt hiányérzetem.

Nyugodj Békében Matild néni!

Egy volt tanítvány

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.