- Barbár munka – mondja a kisírt szemű, amúgy kifejezetten derűs típus feleség a házuk előtt állva férjével. – Ezeket a vérszilvafákat azért ültettük a ház elé, összesen hét darabot, mert szép a lombjuk, levelük. Nézd meg, mit műveltek velük, nemcsak itt, az egész utcában, öreg diófákat csonkítottak meg ostoba, hozzá nem értő módon. Nem arról van szó, hogy nem hajtanak ki, és nem nőnek meg hét év múlva akkorára, mint voltak. Kinőnek. Esztétikai kérdés ez, a minimális  szépérzék hiánya azoktól, akikre ilyen munkát bíz a cég.

- Nem bicskei emberek voltak - mondja a férj. - Messziről jött alvállalkozók, akik új autókon és hosszú nyélre szerelt motoros új fűrészekkel jelentek meg. Van olyan fa, amit szinte törzséig vágtak le.

- Te magad szoktad-e nyesni a fákat, hogy ne érjenek a vezetékhez? - tettük fel a kötelező kérdést.

- Hogyne. Éppen azért, hogy az efféle dolgokat elkerüljem. Mert ezeket a fákat mi ültettük ide azért, hogy a közös környezetünk még szebb legyen, hogy igazán otthon érzezzünk magunkat két lányunkkal és egy fiúnkkal. Akikbe ezzel a környzettel szeretnék belenevelni az igényt, hogy saját életükben ők se adják alább. Nem is fogják, ez biztos. Ezt tették szomszédjaink is, hasonló megfontolsából, sőt, az egész falura jellemző volt ez az igyekezet.Erre megjelenik a drabbéres csapat nulla szakértelemmel és rombol. Hogy lehet ez? Hogy engedheti meg ezt a város? Bicske kikötésének kell lennie szerintünk: minden ilyen munkját a cég részéről kísérjen végig egy erdész, egy kertész. Egy olyan ember, aki nemcsak annyit tud, hogyan kell bekapcsolni a fűrészt. Mert amit itt végeztek, abból csak ennyi látszik.

- Utálok bicskei lenni, pedig ilyet nem éreztem még sosem - mondja ( a kifejezetten derűs hölgy szomorúan, akinek a nevetése olyannyiora az övé, hogy ezer közül meg lehet ismerni. Nem is "hisztis", szóval tőle, a tősgyökeres bicskei család sarjától még ilyet senki nem hallott. Ez fix.)

A fákat a hozzáértő emberek úgy is nyeshetik, hogy a lombjuk kehelyszerű marad. A „kehely”  szélein álló magasabb ágakat csak visszavágják, a belső még magasabb ágakat pedig szinte a törzsig vágják vissza.

Most, a Jószef Attila utcában elképesztő  módon az történt, hogy a lombok ágazatát, ha éppen nem törzsig vágták vissza minden ágát,  jóformán székalakúvá tették. Ezt úgy képzeljük el, hogy a ház felé eső oldalon meghagyták a lombot, az a szék háttámlája, az út felé eső részen pedig ülőrész szintre vágták le a lombozatot. Ezt azokon  vérszilvákon láttuk, amik a katolikus templomtól száz méterre fevő ház előtt tették igényessebbé a jelentős átmenő forgalmú utca képét.

A hölgy elmondta a fákat vágó „szakembereknek”, hogy ezt hogyan kellene csinálni, mire ők azt felelték:

- Nem vagyunk mi kertészek.

(Ez kiderült. Abból is, amit egy öreg diófával műveltek a József Attila utcában, a plébániától hatvan méterre.)

A polgármester azt ígérte: hétfőn (ma) megszemlélik a helyszínt, megnézik, mit tehetnek.

Izing

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.