Azok közé a szülők közé tartozom - írja a Bicskei Szó olvasója - , akik nem örültek az iskola összevonásnak, az integráció fedőnevű rombolásnak, de ezzel nagyon nem vagyok egyedül. Most, lassan közeledve a negyedév végéhez még mindig nem örülök neki. Amit félre tudnék tenni, ha a gyerekeim szeretnék ezt az új helyzetet, de még ezt sem tudom elmondani. 

„Minden felnőtt volt egyszer gyerek. És felnő majd az új gyereksereg: Többet s jobban törődjetek velünk Mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk.” (Bródy)

Vajon még ebben a tanévben, vagy akár bármikor a jövőben születik valami megoldás arra, hogy a „csak logisztikai” problémákkal is foglalkozzon valaki? Parkolót ígértek, helyette lett egy murvával leszórt hat férőhelyes valami… iskolabuszt ígértek, helyette óvodabusz lett. És itt jegyzem meg azt is, hogy még mindig rengeteg gyerek jár a kertvárosból gyalog azért, mert nem tudják kifizetni a bérletet.  Egyáltalán van ebben a városban valaki, akit érdekel, mi történik a gyerekeinkkel? Vagy nem fontos a megelőzés? Majd ha baj lesz, akkor gondolkodunk? - a kérdés nyilván költői.

Szeptember óta nap mint nap a fülemben csengenek Polgármesterünk szavai, amikor azt mondta az egyik tájékoztatón Tessely Zoltán, hogy az a helyzet, amikor testvérek két, urambocsá, ha még óvodás is van köztük három helyre járnak, az csak logisztikai probléma. 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.