Vörös Szilárd fotóriporter kollégámtól, (akivel 1995 óta már sok száz kilométert lecsavartunk és nincs olyan megye, ahol ne fordultunk volna meg riportúton), ma a Máléhegyen jártunk. A szüretelő Juhász János azt mondta, ha szépet akarunk látni, kövessük egy darabon  a cabernet sauvignon-al teli ládákat szállító kis tehert, a tetőn pedig menjünk jobbra.  Ott meg aztán olyan szép kilátás volt a szép időben  Bicskére és Csabdira is, de különben még Budaörsig is elláttunk egy pontról, hogy kénytelen voltam elkérni Szilárd (oldaltáskájában hivatalból mindig magánál hordott) vállról indítható, nagy hatótávolságú 200 mm gyújtótávolságú objektívvel felszerelt Canon ágyúját és ezt a képet sikerült elkészíteni nagy békességben. Fiam persze azonnal megmondta: nincs fókusza a képnek. Küldöm Csabdi olvasóinknak (fókusz nélkül)  barátsággal, és be kell vallanom, a keresőben meglátott völgyecske elejébe tekintve elsősorban a "Tündérvölgy" szó és Csabdi jó kis három napja jutott eszembe, akkor jártam ott legutóbb. És hogy ezt, amit most én, apukámnak látnia kellene, mert szerette Csabdit, ahol sokat dolgozott, vele jártam ott először és velem is megszerettette. Ebben nem volt nehéz dolga. Külön öröm volt hallani, hogy megyünk Csabdira. Nem csak Ő megy, hanem Mi is megyünk. Nem mindegy. Na jó, a húgommal együtt. Neki is kell a világlátás. "De nekem nem veszekedtek. Nem hoztok szégyent apátok fejére a szomszéd faluba', megértettétek?" Bólintunk. Húgom visszafojtva nevet. Pont úgy, mint amikor ezt is olvassa először. Emlékszem még ma is, hogy a Kultúrházban micsoda jaffát mértek, húgom főleg a málnaszörpöt preferálta. És nagyon érdekelt a Pusztatemplom, a Romtemplom, amit mi akkor még Törökhagyományként emlegettünk, s ezt a nevet nekem úgy magyarázták: ennyit hagyott templomunkból a török, mikor lerombolta. És persze a Dobogó teteje, meg az Ultra Daisy-t kiszerelő üzem, az ott dolgozó "nénik" (fiatalasszonyok valójában) kedvessége - a cinkotai Egyesült Vegyiművekkel szerződő MGTSZ melléküzemág és az udvarán forgolódó "pótos" vagy pótkocsis platós ifák, BSZV felirattal - Budapesti Szállítási Vállalat, a Dézi, ahol Ervinnel dolgoztunk nyolcadik utáni nyáron két hónapot, mindig bringán jártunk be Csabdira,  a sztráda alatti átjáró jó visszhangja miatt oda-vissza nagyokat üvöltöttünk a nyeregben, de jó is volt az első fizetést aztán megkapni.  

És persze Vasztély, Tükröspuszta és Csordakút, a titokzatosok, de nekem legjobban Télizöldes barátságos neve tetszett.  

És akkor levettem a szememről a Csabdit Máléhegyre oly közel hozó fényképezőt. Klassz gép. Kösz, Szilárd. Tudnád, mit láttam én! Van ebben valami szívbelsős megapix?                            

Fotó: Izing Antal 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.