teljes mértékéig igaza van az Alpolgármesternek a borszín semmit nem jelent. Amennyi magyar rossz annyi külföldi is. Egyelore vagyunk.Mi is imigraltunk annak idején,de ettol nem voltunk rossz emberek. En ismerem a bajukat. Be akarnak illeszkedni.Segíteni kellene oket es nem ellehetetleniteni az eletuket.

Napi szinten mozgok közöttük. Semmi kirívó nincs a viselkedésükben. A gyermeküket sétáltató anyukák, és a kutyáikat sétáltató gazdik sokkal több szemetet hagynak maguk után.Az hogy köszönnek, vagy megpróbálnak beszélgetni (ismerkedni) az miért zaklatás?
Fényes nappal nem Ők rabolják ki az idős nőket, és nem Ők törnek be délben a város központjában.Ülnek a Kossuth téren ...miért okoz ez akkora problémát?
Sorban állnak, hogy tudjanak az interneten rokonaikkal,barátaikkal kommunikálni..ha már velünk nem tudnak. Segíteni kéne Őket, nem bántani.

@Zsuzsa Kassai: mi is azt mondjuk, hogy semmit nem jelent. valamit félre tetszik érteni. az alpolgármester Bicske lakóiról azt állítja ebben a riportban, hogy bőrszín alapján alakul ki előítéletük. ez többnyire nem igaz, mert több a normális ember. erről írtunk. és arról, hogy a városnak jobb problémakezelést kellett volna alkalmaznia egyes területeken, nem az itt élőkre tenni dehonesztáló megjegyzéseket ország-világ előtt.

Senkire nem kívántam (az itt élőkre sem )semmiféle megjegyzést tenni. Csak és kizárólag a saját észrevételemet ,és tapasztalatomat írtam le.

@sajucu: köszönjük. majdnem teljesen egyetértünk.

Én a tábor szomszédságában élek 24 éve. Mindenféle ember megfordult ez alatt az idő alatt, nem is volt mindig probléma mentes az egymás mellett élésünk. Meglepődtem én is a sokszínű sokadalmon első napokban, mert tény és való most nagyon sokan vannak. A következő meglepetés az volt, hogy kedvesek, minden mosolyért mosolyt kapok viszonzásul. Messziről köszönnek.
Biztosan nyomós okuk volt ezeknek a többnyire fiatal embereknek, hogy idejöttek, elhagyva a családot. Biztosan nem könnyű nekik, nekem nem lenne az! Ennek ellenére irigylem őket, mert egy mosolytól ragyogó arcot látok viszonzásként, kivétel nélkül, férfi, nő és gyermek egyaránt hálás!
Ezt a honfitársaimtól nem mindig kapom meg.
A szemetet minden nap összeszedik, az utcában.
Semmihez nem nyúltak, ami a korábbi táborlakókra nem volt jellemző!
Igen, sokan vannak, hangosan beszélnek, és néha szemetelnek, ha sok ember van egy helyen általában ez történik. (Nézzük meg mi van egy rendezvény után itthon?)
Nem szeretném a táborban dolgozók munkáját sem szó nélkül hagyni, mert nekik sem lehet könnyű ennyi embert ellátni, és jól végezni dolgukat!
Én nem tudok csak jót mondani a táborlakókról. Együtt érzek velük és hálás vagyok, hogy én itthon vagyok!