Bicskei utca este fél tízkor. A parkoló autó rendszáma a padka és az első kerék közé támasztva. A férj lehajol, szó nélkül fölveszi kocsija rendszámát.
A feleség az ablaktörlő lapátja alá tett papírra írt bicskei nevet és telefonszámot talál. Tudom, kinek a kocsija, hisz velük jöttem idáig. Tudom, ki tolatott neki, ki kér elnézést névjegyével úriember módjára.
De akkor is kedvelném ezt a tisztességet, ha azt sem tudnám, hol vagyok és nem ismernék senkit.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Friss kommentek