Egyesek ugyan nem szeretnek szembesülni a valósággal - ezért csak a kettesek olvassák tovább irodalmi kitekintőm - , ami legelőször is leszögezi, hogy dehogy vagyunk mi célország, legfeljebb ha tranzit, sajnos sokkal inkább saját polgárainkat kibocsátó ország voltunk és maradtunk. Ez lenne az a valódi probléma, amivel a hatalommal felruházottaknak Magyarország érdekében cselekedniük kellene.

 És itt nem lenne ám elég néhány óriásplakát a tömegnek pár milliárdért, aminek egyik epizódja  többek között az EU-val igyekszik szembefordítani az EU-tagország polgárait, mintegy azt mondva: mindenről Brüsszel tehet, mi aztán semmiről.

A Kádár-korszakban ugyanez ment Moszkvával. Gyerek voltam, de figyeltem. Suttogó kampányban mondogatták, nyomatták úton-útfélen, boltban, megállóban, fodrásznál jól öltözött emberek, hogy így Kádár, úgy Kádár már mindent megoldott volna, ha Moszkva hagyná. De Moszkva megköti a kezét. (És az a változat még valóság-közelibbnek tűnik ennyi év után.) 

De átverések voltak. Ez is az, az is az volt. Tudjuk. Van igazság bennük, hamissággal csomagolva.

A Diggerdrájver című színdarabot a bicskei szerző mellett ülve láthattam a Mácsai Pál igazgatta Örkény Színházban a második sor közepéről. Élmény volt. Megírtam ide róla szinte mindent, ami a csövön kifért   Szerzője egy bicskei nehéz-gépkezelő, aki jó pár éve Londonban él családjával. Blogot vezet és a gondolatait figyelni kezdték az Örkényből. És színre vitték szinte monodráma formában Epres Attila felejthetetlen alakításával. 

Az életről szól, a munkáról, a családról, a szeretetről, hazáról és a honvágyról, ami állítólag nincs, de azért Bicske nevének említése nélkül ott a darabban a Pajtás Szövetkezet és Dezső bácsi, a Trafik a templommal szemben, a ló vontatta batár - a halottaskocsi - Gabi bácsival és Teri nénivel, a bicskei mozi széksorai valamint a disznóvágások . Egy bicskei kivándorló blogjából írt színdarab is belekerült ebbe kötetbe oly nagynevű kortárs szerzők mellett, mint Dragomán György. Londoni szín, mint Az ember tragédiájában az a csüggedt, de azért reménykedő.  Bicskei szín - itt és most az emlékeké. 

. Menni vagy maradni?  

That is the question.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.