Amikor kivándoroltak Londonba és Digger, az eredendően bicskei Horváth János kinézett a Luton aszfaltján landoló gép ablakán, így szólt: most segíts, Fater.  Hogy Fater segített vagy nem, azt nem tudja. De így hiszi. Mert így akarja hinni. 

menni-maradni-header.jpg

Bicskei helyszínek. De Bicske neve nincs leírva. Benne van az egykori Mozi, aminek EU-s pályázat útján felújított épületében  a Bicskei Napokon nem láthattuk még ezt a darabot.  Benne van Dezső bácsi Pajtás Boltja. Benne van a Trafik a templomnál. Benne van Gabi bácsiék hullaszállító lovas-batárja. Az a fekete. Amit a felnőttek néha fanyarul hintónak neveztek. Utolsó utas hintónak. És nevettek. Bicske neve Horváth János (1964), a Diggerdriver életét és a mű születését bemutató szakaszban olvasható. Hogy 47 évig, egészen londoni kitelepülésééig Bicskén élt. Már leírtam máshol, hogy a háza azon a telken épült, ahol egykor az a ház állott, ahol  Vámosi János meglátta a napvilágot. 

Londonban, igen, ahol a Globe Színház is van, ott már bemutatták a lényegében bicskei művet, természetesen magyar közönségnek.

A könyvformában is megjelent Diggerdriver című darab itt van a kezemben.  "IGAZ BARÁTSÁGGAL TÓNINAK DIGGERTŐL" - alatta kézjegy, olvasom az ajánlást. Pár hete kaptam, most értem el hozzá. Túl közeli ez nekem, hiszen ismerem a szerzőt néhány éve, akivel - és teljes családjával - az Örkény István Színház színpadán is láthattam a János blogja alapján megírt - gyakorlatilag - monodrámát, Epres Attila (1963) főszereplésével, Bagossy László és Epres Attila színpadra alkalmazásában, Horváth János blogjának közlései alapján. 

Most is telt házakkal játsszák. "Fullon" megy a "Digger". A mostanában megjelent kötet címe: MENNI VAGY MARADNI? Mai magyar színdarabok

Az Olvasópróba című sorozat 4. kötete. Diggerdrájver mellett Dragomán György, Hajdu Szabolcs és Kárpáti Péter neveit láthatjuk. 

Kiadta a Selinunte, a színházi könyvek kiadója.

A fülszöveg szerint különböző korokban, helyszíneken és élethelyzetekben vetődik fel a menni vagy maradni alapkérdése., ami esetenként a lenni vagy nem lenni. Olvastam valaha egy számomra fontos szakdolit a magyar menekültügy történetéről. Szerzője ezt a mottót választotta: "A civilizáció története népvándorlás története". 

Az Ultonia című Kárpáti Péter darabban az Ultonia nevű tengerjárón behajóznak 1900 tájékán az USA-ba, ami egy korabeli napló alapján íródott. 

Van-e szabadulás a 80-as évek Romániájából? - teszi fel a fülszöveg a kérdést Dragomán György: Kalucsni című  színművét egy mondattal bemutatva. Odalapozok a színlapra. Hogy ez-e az? A válasz a színlapon meg is találom: 

"Játszódik Erdélyben, valamelyik nagyobb városban, a nyolcvanas évek második felében" 

(Vesd össze a dőlt betűs részt azzal, hogy a neves kortárs magyar szerző 1973-ban született Marosvásárhelyen és 15 évesen, 1988-ban érkezett családjával Magyarországra, hogy aztán az ELTE angol-filozófia szakán diplomázzon.)   

Ernelláék Farkaséknél című Hajdu Szabolcs (1972) darab a mégis hazatérők sorsát veszi szemügyre.   

A mi bicskei-londoni tengelyen elhelyezkedő bicskei darabunkat valahogy így jellemzi a fülszöveg:

Hogyan tud otthont teremteni magának és családjának egy munkásember? Hogyan tekint múltjára, jelenére, jövőjére? 

Kárpáti Péter Moszkva-Peking transzszimfónia című darabjának keletkezése is vonzó, el fogom olvasni: a szerző a darabot létrehozó stáb tagjaival, a transzszibériai vasútvonalon, 2017. májusában utasként szerzett tapasztalatai alapján írta meg darabját a Schauspiel Frankfurt számára.  

Miután a mi Diggerünk művében nem jellemező a dialógus, hanem Digger maga beszél egyes szám első személyben, az egész darab egy prózai forma. Abban különbözik egy echte én-novellától formailag, hogy ezt sok-sok kis vastagbetűs közcím tagolja. Ez nagyon olvasóbaráttá teszi, tudjuk, mikor, hol járunk. Ez Örkénynek is fontos volt, ha már Örkény Színház: a nagymester szerint egy írás címe olyan, mint a buszok száma vagy felirata. Ránézünk és tudjuk, hová visz.  Esküszöm, egy sóhajtás elolvasni egy-egy részt, esetleg nevetni is lehet, esetleg bepárásodott szemmel, mérgesen vagy éppen a ráismerés örömével tekinteni egy pillanatra a nagyító alá vett sorsban. Vagy csak annyit szisszenni kevésbé irodalmian: ...életbe'.     

digger_1_1.jpg 

Nem sírás volt, hanem gyakorlati ember életszemlélelete köszönt vissza minden sorából. Nem politizál, de véleményét nem takargatja. Miért is tenné? Nem olyan családból származik. Írja, hogy édesapja magával vitte Budára a hetvenes évek közepén egy építkezésre. Elküldte a gyereket strandolni a Rudasba. Amikor Jani visszajött, azt látta, hogy ebéd után a munkások a csuhéban hagyott főzni való kukoricát úgy készítik, hogy bedobják a forró bitumenbe.Nem volt bitumen íze.  Hozta a formáját. Ő is, amikor véleményt alkot.

Lásd például ebben a darabból származó idézetben a véleményét, ami a közéleti "elitet" illeti, hozzáadott színezékre  való tekintet nélkül (és pontosan egyetértek vele):  

"Magyarország kapott egy esélyt huszonöt éve, és elherdálta.Kidobta az ablakon. Felelős nincs, minden megy tovább." 

Ezt a mai, szintén idetartozó hírt pedig véletlenül éppen ma publikálta magyar sajtó: az elmúlt 14 évben megtizenháromszorozódott a Nagy-Britanniában élő magyarok száma.  

 

 

ia

 

 

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása