Az önkormányzat 1956 idei évfordulóját úgy ülte meg, hogy meghívtak szónoknak egy olyan embert, aki 1986-ban az MSZMP KB lapjában - munkatársa volt - a saját nevével jegyzett egy olyan cikket 35 évesen, amiben a szovjet-magyar barátság fontosságáról és a fiatalok ideológiai neveléséről értekezik. 

1986. október 17-én, 6 nap híján az 56-os forradalom 30. évfordulóján „Érzelmi kötődés” című belső vezércikke jelent meg a Népszabadságban "vörös farokkal", "melyben a Magyar-Szovjet Baráti Társaságról és a magyar fiatalok szovjetbarát ideológiai nevelésének fontosságáról ír."

Ugyanő 2018. októberében Bicskén 1956-ról szónokolt.

Elmúlt pár évtized, és a szóban forgó személy a legnagyobb magyar antiszovjet antikommunisták egyike lett. Kis túlzással: a zakójának hajtókáján már nem a szovjet-magyar barátság zászlói, hanem a magyar lyukas zászlót viseli.

Közbevetőleg megjegyzem, hogy a demokratikus ellenzék első nyilvános megmozdulásának a kutatók 1979-et tekintik, amikor Illyés Gyula és Kenedi János mondottak gyászbeszédet Bibó István sírjánál.

Ekkor a mi idei szónokunk felnőtt magyar állampolgár volt, 29 éves értelmiségi. Volt választása. Úgy döntött, hogy a szovjet-magyar barátságon munkálkodik, mert az volt az ajánlott főirány. (Vagy belülről bomlasztott?) Most más a főirány, most azon munkálkodik.

Ez a ma már abszolút vállalhatatlan cikkszövege arra a feltételezésre engedi következtetni a külső szemlélőt, hogy e Bicskére utalt, hozott, küldött vagy delegált szónok egykoron ő maga is "az 1956-os sajnálatos események" gyűjtőnévvel címkézhette a MAGYAR 1956-ot, amiről most valószínűleg pátosszal hozsannázott a színházteremben.

Az ön(?)kormányzat választott vezetőinek szíves figyelmébe ajánlom, hogy vagyunk néhányan, akinek - érdek nélkül - valóban fontos az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emléke.

Ezért sem akartam ünneprontó lenni, éppen ezért sem az ünneplés előtt, sem okt. 23. és nov. 04. napok között nem adtam volna közre soraim. De eljött az ideje, hogy tükröt tartsak.  

Legközelebb jobban válogassátok meg, hogy ki lehet méltó egy 56-os ünnepi beszéd megtartására, ne legyen elég az országgyűlési és pártirodán annyi, hogy ismerik a tévékből és majd boldogan tapsolja a nép, hogy az életben is megláthatták, hű de jó nekünk.

Békeharcosunk egyetlen esetben lett volna tolerálható, ha a vonatkozó beszéd mellékleteként töredelmesen bocsánatot kér 1986-os szovjet-magyar barátságot szónokoló cikke és egyéb tévedései miatt és még azt is tisztázza,, hogy volt-e ő munkásőr vagy nem.

Tudom, hogy más világ volt. Ismerek sokakat, akik szintén tagjai voltak az egy-pártnak. Ez önmagában még nem lehet akadálya annak, hogy más szempontok miatt tiszteljem őket. 
De ők legalább nem akartak 1956-ról sehol és soha beszédet tartani. 

Ez az ember is hogy került ide? Úgy, hogy a kampánynak fontos kis motorja? Mégis mivé teszitek a nemzeti ünnepet?
A mi bicskei ünnepünk többet ért volna, ha egy fiatal bicskei történész doktorandusz beszél róla, de úgy, hogy sokaknak újat mond gyűjtésével. Vagy egy olyan köztiszteletnek örvendő bicskei nagy öreg, aki ötvenhatban is itt élt és dolgozott, ráadásul a történelem az egyik szakja, személyes tapasztalatai vannak az eseményekről. 

Véleményem rögzítése előtt olvastam a Magyar Köztársaság első miniszterelnökéről, akiről sok mindent el lehet mondani, de hogy életében sosem magasztalta a szovjetet, ez is biztos. Most olvastam az ÁVH 1957-ben (!) készült jelentését őróla: 

"1957. október 23-án a Toldi ,gimnáziumban lezajlott, néma tüntetés ANTALL osztályából indult ki. Konkrét adataink ANTALL tevékenységébe nincsenek, de ellenőrzött adatok szerint előre tudott, annak szervezéséről. Elmondása szerint ezt á tényt azonban nem lehet rábizonyítani. Az 1957/58-as tanévben osztályában megszervezte a "riadóláncot" nem tudván mikor kell sürgősen összehívnia osztályát. Az osztály előtt erősen nacionalista-soviniszta megnyilatkozásban oktat. Ilyen értelmű külön" dolgozatot is Íratott az iskolai tematikán kívül, melyek közül több -erősen jobboldali-dolgozatot megsemmisített."
[Antall Józsefet, a későbbi miniszterelnököt az ügy miatt állásából eltávolították, többé a pedagógusi pályára nem engedték vissza.]

Ismétlem: 1957!  Örvendhetett, hogy a veséjét nem verték le. Bibó István 1979-ben történt temetése után államvédelmi körökben ismert volt a demokratikus ellenzék tevékenysége. Ennek ténye a mi rétorunkhoz is eljuthatott, nemcsak a Szovjetunió című folyóirat. Lett volna választása, mint ahogy Júdásnak is volt. Döntött. 

De 1986-ban a mi - Szovjetunióhoz 35 évesen érzelmileg erősen kötődő - szónokunk Bicskén tart ünnepi beszédet 1956-ról 2018-ban. Ötvenhatról. 

(Jó. Meglepve éppen nem vagyok. A köpönyegnek is minimum két oldala van. Tudtuk eddig is.  Kifordítom, befordítom mégis bunda a bunda.)  

ia

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.