Ezek a képek az ötvenes években készültek Bicskén, a Diófa utcában - különböző időpontban. A fotós - Torma László -, mindkét esetben a vasútvonal felé fordul. A felső képet láttam már gyerekkoromban, abban a házban, amit ábrázol, kb. 1975 körül. 

Még nem voltam iskolás, amikor ebben a házban ajándékba kaptam egy szépen rajzolt verseskönyvet.

Nagyjából már tudtam (lassan) olvasni. Pontosabban ismertem a betűket. A kettő nem ugyanaz :) Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz című könyvét kaptam meg Torma Jánosné Aranka nénitől. Szép és dolgos embereknek láttam őket. 

Ott az a veranda olyan volt, mint egy télikert. Ezt mindig megnézték. Tele virággal. Akkor már megépült a nyárikonyha és garázs is, ahol vagy ami előtt egy jobbkormányos autó állt. Egy Ford Cortina. El voltam varázsolva. Minden oldalról megnéztem,  míg a lányok, asszonyok virágoztak  és ha végeztem, akkor kezdtem újra. Alá is másztam volna, de ennyi önkontrollom azért volt már, hogy elképzeljem mondjuk a helyszínen édesapámat, hogy ezért milyen eligazítást kapnék. Moderáltam tehát magam. De a kormányánál ültem, párnán, kulcs nélkül. Így aztán csak gondolatban tolattam ki a képen látható udvarból - három tükörből.     

A rokoni viszonyokat nem értettem. Most is Anyukám kellett hozzá. Rédei István nagypapám 1901-ben született - ezt tudom. Édesanyja bicskei volt, neve Torma Julianna. Tényleg! Az ő fiútestvérének a fia, az ő unokaöccse  építette ezt a házat a feleségével. Itt nevelkedett Torma Aranka és Torma János - keresztnevüket szüleik után megkapva, de mindenki Huginak és Piktornak ismeri őket. 

A Rédei nagyszüleim a Marx Károly utcában laktak, az Űrhajósból nézve szintén jobb oldalon, de  nem a 2., hanem a 3. házban. Majdnem egyvonalban. A Telepet miattuk nagyon szerettük a húgommal. Mi az Üllői úti  szülészetről  ide letünk hazahozva - csapat csak egy van, ó, a Ferencváros.  Aranka néniékért pláne szerettük. (De itt a mi utcánk lakóinak felsorolásával - például Ica néni - kellene kezdeni.) A Diófa utcai házat építő Torma János szülei a Kistószegen az apai nagyszüleim szomszédai voltak. Kis ország. A távolban a felső képen - látszik a Dobogó.          

Örülnék minden olyan hozzászólásnak, ami gazdagabbá teszi ezt a közlést. Megtudtam például, hogy egy jobbkormányos Zsigulira is emlékezhet az utókor. Az is jó, ha nem a Diófáról, hanem a környező utcákról szól. Vagy éppen a Kertvárosról. Ha további képeket kapok, az pedig fenomenális: izingantal@gmail.com   

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.