Meghalt Ujszászi Ignác. Isten nyugosztalja. 

A BTC kapusa volt. Kedves, barátságos emberre emlékezünk. Néhány éve a Könyvtárban szerveztek barátai és költészetének kedvelői segítségével egy könyvbemutatót, ami sokkal több volt mint egyszerű író-olvasó találkozó. Ez úgy történt, hogy a kiadás támogatása érdekében bárki fizethette előre a maga példányát vagy példányait a könyv megszületése érdekében.    Néhány éve találkozhatttam vele Gánton. Két bicskei barátjával mentem, két Istvánnal, (Monos és Papinóth), akik nem feledték. Később kaptam tőle egy verset kéziratban, ami a fociról, a bicskei csapatról is szólt.  Valamint gyászról. Volt egy sora, miszerint "Halva csatár, holt a hátvéd..." Sajnos a kapus is piros lapot kapott a játékvezetőtől, kedves Náci. Döntése fájdalmasan végleges.    

Hallottam Ujszászi Ignác kedvenc és visszatérő  fogadásáról. Beállt a nagypályán a gólvonalra a nagy kesztyűben és azt mondta a szurkolóknak, a BTC közönségének, ha gólt  rúgtok/rúgsz nekem 100-ból 100-szor az ötös vonalának bármely pontjáról  (az ötös öt és fél méterre van a gólvonaltól tehát a 11-es fele), ide ebbe a nagykapuba, akkor én fizetem a söröd/fröccsöd/jaffád/kávéd vagy amit akarsz, de ha egyet is elrontasz a százból, akkor te fizetsz nekem. Áll az alku? És persze ez a játék eltartott egy jó darabig, volt is sok röhögés, fejfogás és általában Náci nyert, vagy ahogy közeli barátai nevezték: Lujó lett a nyertes. Akkor is ha nem, hiszen gyakorolt a BTC párduca. A védhetetlent próbálta kivédeni. A menet a lövőhibáig tartott. Ez lehetett a 7. lövés vagy a 89. A rosszul sikerült  "pontrúgás" következtében  lehetett egy jó védés kapusbravúrral, kapufa, mellé, esetleg fölé.      

Még általános iskolás voltam, amikor Akácfa utcai lakos lett az Erőmű ltp-n. Én akkor a Marx utcába jártam haza és ha tehettem, kérdezősködtem, ahogy ballagott haza a FÜTI-ből. Felnéztem rá mint költőre, akinek az újságban és könyvekben a verseit adják ki. És persze a helyi és nagyvilági meccsek is szóba kerültek.           A határban és a környéken is kirándultunk-tekeregtünk eleget társaimmal, hogy a jó helyeket - pl. Ginza -, meg tudjuk beszélni. Jut eszembe pecázgatni is láthattuk eleget a patakon. Egyik kezében a bot, másikban a snecis szák, szájában a cigi. Köhécselt, mosolygott, üdvözölt,  igazgatta a bajszát, majd pár szóval elmondta, hogy mi a helyzet a halakkal és úgy általában.   

A képen Fenyvesi Endre, Szolnoki Tamás, Monos István, Klopfer Endre, Akli Imre, Szabó Lajos 

Nádori László, Ágoston László, Ujszászi Ignác, Visnyei János, Papinóth István látható. 

Fotó: Csörgöl Lajos (Bicske, II-es iskola, 1984 vagy 85)  

Ujszászi Ignác: Volt egy csapat

N. Zoltán és K. Endre emlékére

Előbb Zoli, aztán Endre -

fogyatkozunk sorra, rendre!

Halva csatár, holt a hátvéd -

csapatunkra mi jön  s vár még??

Melyikünk megy?! Melegítsen -

Tudója csak a Jóisten!

Egykor Király volt e gárda:

A gólokat szórta, vágta!

Mi még itt lent: Karszalaggal -

ők odafent, ahol angyal!

Monos, Tamás, mint két oszlop,

Középpályán labdát osztott.

Futott érte Lajos, Isti:

Gólvonalon által vinni.

Nádorival az Ágoston:

Villantottak minden poszton.

Igar és Lantos Jóska

a légteret védte, óvta!

S kapufák közt állt egy vézna,

Ki "potyákat" kapott néha...

Ki társakat temet, sirat:

Tőle volna eme irat.

Gánt-bányatelep, 2018.09.21.

"Egykor király volt e gárda". A Real Madrid, mint Királyi Gárda: erre utalva (szerényen)